Mint korábban már mondottam, a környezetemnek baromi nagy szerencséje van velem abból a szempontból, hogy én véleményt bármiről bárkinek csak akkor mondok, ha az illetővel ismerjük annyira egymást, hogy nem keletkezik kommunikációs probléma a puszta szóhasználatból, illetve ha az illető képes megérteni azt az egyszerű összefüggést, hogy ha én valamire azt mondom, nem tetszik, nem jó, akkor az nem azért van, mert én öntelt f*sz vagyok és direkt oldalba hugyozok mindent, amit nem az enyém, hanem azért, mert vagy nem tetszik, vagy nem jó. Egyéb esetben nem kell másra számítani, mint a partner stílusát már-már kínosan leutánozó megnyilvánulásra, és kész.

Mivel ez némely személyeknek még így 2006-ban is nehezére tud esni, az alábbiakban lefektetnék néhány általános érvényű tanácsot, amelyeket javaslok figyelembe venni annak, aki nekem e-mailt, levelet, fórumüzenetet, sms-t, kisregényt, üzenőfal üzenetet, nemesi oklevelet ír és el is küldi a válasz reményében:

1) Kedvelem, ha meg vagyok szólítva. Ellenkező esetben úgy gondolhatom, a levél nem nekem íródott, azaz kuka..

2) Ha első kapcsolatfelvétel esete forog fenn, érdemes lehet megemlíteni, hogy tulajdonképpen hogyan akadtál rám és miből gondolod, hogy bármiben hajlandó vagyok segíteni neked. Ellenpélda: a Hogy kell bandatagot felvenni a San Andreasban? és a Melyik gombokkal kell ugráltatni a kocsit? szövegű levelek ilyen szempontból SEM megfelelőek. Eredmény: Lényegre törő, ám bunkó válasz.

3) Döbbenetet kiváltó jellemzőm, hogy a betűktől és számoktól különböző írásjelek, valamint a nagybetűk használata semelyik kommunikációs módozat esetén nem vált ki belőlem allergiás reakciót, ezek hanyagolása viszont az MSN-től eltekintve komoly indok az ignorálásra.

4) Attól, hogy blogot írok, fórumokra járok és viszonylag értelmes vagyok, nem, ismétlem, nem tudok bármilyen kérdésre válaszolni.

5) Asztalfotók háttérképe érdekel? DeviantArt, ha ott nincs, akkor én rajzoltam és nem adom. Másvalami érdekel? Google. Én csak ezután következzek. Tudod, modem.

A fentieket elolvastam, elfogadom és betartom: [név, dátum]

Most pedig szó fog esni a málnáról. Meg a szederről. Egyszerre. Zseniálisan. Van ugyanis a kertünkben egy málna szeder szedermálna bokrunk, amely a nevéből kikövetkeztethető módon (vagy iránymenti deriválással) egy olyan bokor, melynek génjei a málnabokor és a szederbokor génjeinek ismétlés nélküli permutációjából állt elő egy gondos gazda óvó tekintete mellett. Estefelé egy üres tálkával a kezemben megtámadtam a bokrot, hogy harvesztálás folyamata kerüljön inicializálásra. A málna finom. A szeder is finom. A kettő keveréke még finomabb. Amikor a kapott tövet elültettük, azt mondta az őstermelő, hogy a két fajta legjobb tulajdonságait elegyíti ez a növény. Nem tudom, ő hogyan van vele, de szerintem a jó tulajdonság termőnövény esetén azt jelenti, hogy a termés ízletes, bő, a rovarok nem kedvelik, jól tűri az időjárást és nem szárad ki minden ok nélkül. Mint látható, ezek között nem szerepel a k*rva sok apró és hegyes tüske.

Kesztyűt nem találtam, úgyhogy szépen, óvatosan szedegettem a fürtöket. Bizonyos idő után az a vélemény alakult ki bennem szegény szedermálna bokorral kapcsolatban, hogy ez a bokor bizony egy fricska Istentől az embernek: ha élvezni akarod, szenvedj meg érte. Vagy vegyél kesztyűt. Ebből látszik, hogy Istennek maradt még humorérzéke azután, hogy annyit adott azoknak a hülye Pythonéknak...