Az Anglia - Ecuador meccset nem láttam. Direkt. Délelőtt ugyanis újabb hasznos ismereteket szereztem szűkebb környezetemben, amelynek rövid summázásaként annyit mindenképpen szeretnék közölni veletek, hogy bármennyire barátságosan kuksoljon is a borsó a tálban, attól még a sátántól való, azaz ellenség. Ezt jól jegyezzétek meg, és krízishelyzetben jusson eszetekbe a következő jelmondat: Say no to borsó! És a világ szebb lesz. Kora délután pedig ilyen családi barbekú-parti bonyolódott le jól, amin volt sok finom husi meg hideg italtól deressé váló poharak, viszont nem volt Beckham-féle szabadrúgásgól.

Este hétkor viszont beizzítottam közel húszéves, Nokia gyártmányú televíziós készülékemet - mert a Nokia a mobiltelefonok mellett gyárt vagy gyártott televíziót, monitort, projektort, klímaberendezést, fabútort, papírt, üveget és még autógumit is -, hogy megtekintsem a játék utáni versenyt. Igazából most látszott, hogy a foci mennyire fontos program a tévében, egy egész Kanadai Nagydíj képes ilyenkor szerényen meghúzódni két meccs között, amit meg az utolsó öt körrel műveltek - itt a Híradós megoldásra gondolok -, az különösen idióta dolog volt a szerkesztők részéről. Mert Híradónak lennie kell, el kell mondani a népnek, hogy ma semmi nem történt. Mindegy... Mennyire kreatív ötlet volna, ha a futamot is focis közvetítésben véleményezném...?

A kezdő sípszó elhangzásakor az olasz Giancarlo Fisichella lesen volt, emiatt a hatodik percben rótta meg a bíró. Alonso a mérkőzés elejétől kezdve nagy iramú játékot játszott, a félidőig még úgy-ahogy képes volt felvenni a ritmusát Raikkönen is, a második játékrészben azonban a finn elfáradt, ráadásul az utolsó percben egy apró hibáját kihasználta a leshatáron ólálkodó Michael Schumacher. Még az első félidőben történt egy kisebb összezördülés Rosberg és Montoya között, ami miatt Rosberg kénytelen volt azonnal lemenni a pályáról, Montoyát pedig a félidő előtt hozta le a McLaren, miután egy hevesebb megmozdulás során végighúzta magát a kapufán. Itt amúgy nagyon tetszett az, amit Palik mondott, szerinte ugyanis az, amikor ketten összeütköznek, na az a versenyzés, és "...így kell ezt csinálni...", szerintem meg így kell ezt csinálni, csak az sem baj, ha az ember nem esik ki a második körben... A játékosok sokat panaszkodtak a pályára, rengeteget csúszkáltak, a stadiont kívülről ismerő Villneuve például egy becsúszás után súlyosan megsérült; emiatt néhány percig állt is a játék, a játékosok a bíró mögé felsorakozva szaladgáltak addig körbe-körbe a pályán.

Ugyanez Világi Péter-féle átéléssel előadva: "Alonso. Gól."

Ezután következett a Portugália - Hollandia mérkőzés a legjobb nyolc közé jutásért. A meccsel kapcsolatban vegyesek az érzelmeim, úgyhogy inkább ketté is bontom szakértői értékelésemet. Ha a mérkőzést a játék szempontjából nézem, akkor azt kell mondanom, hogy amikor a játékosok a pályán játszottak, igen hajtós, szép, élvezetes játékot láthattunk, rengeteg helyzettel, szép megoldásokkal, egy fantasztikus Maniche-góllal és a végén szomorú hollandokkal, akik a végére elvesztették a hitüket a sok kihagyott helyzet után. Szeretném megkérni S@tit, hogy nyilatkozzon afelől, hogyan történik az a bizonyos "abszolút ülés", amit Kovács Kálmán említett, hiszen ha "...a holland szurkolók abszolút ülnek...", illetve (isHollandSzurkolo( S@ti )) == 1, akkor S@ti is abszolút ült. További érdekes mondatokból kiderültek olyasmik is, hogy a mérkőzés előtt a labdát darabokra vágják, így a játékosoknak kell azt a pályán összegyűjteni, egyes játékosokat a pályán bizony elnyomnak, ami elég nagy szégyen ahhoz képest, hogy a meccs elején lobogtatják a Say no to racism! feliratú lobogót.

Ha viszont a mérkőzést egészében tekintem, akkor az jön ki, hogy láttunk hetven perc focit és harminc perc pankrációt. A játékvezető még a sokadik sárga lap után is azt gondolta, hogy a lapokkal meg tudja fogni a mérkőzést - hát, valahogy nem jött össze. Négy kiállítás, rengeteg sárga, szegény Léderer alig bírta számolni. Elhiszem, hogy nehéz volt neki, elvégre csücsül ott az asztal melletti hokedlin görnyedezve, fején a mikrofonos fülhallgató, az asztalon egy stúdiótévé és egy keverőpult, aminek a mikrofonszabályzója meg van bütykölve - érzékeli Léderer pupillájának a tágulását, és annak megfelelően tekeri feljebb a hangerőt, most meg ugyancsak sokszor gúvadt ki mindkét szeme -, miközben Kálmán a sarokban ezúttal elfelejt elszundítani. Erre a meccsre tehát nem amiatt fogunk sokáig emlékezni, hogy Van Persie egy csellel két védőt ültetett seggre, hogy Robbent Léderer egy ízben Robbannak mondta, hogy vitatható döntés eredményeképpen Van Nistelrooij nem játszott a mérkőzésnek azon szakaszában sem, amikor még a játékról szólt; sokkal jobban hangzik majd, hogy ez volt eddig a legdurvább találkozó, amelyről a portugálok hőskölteményt fognak írni sárga és piros lapokra...

No meg arra is érdemes emlékezni, hogy Bozsik Péter jól megmagyarázta a hollandok vereségének okát azzal, hogy "...nem tudtak fizikálisan kiegyenesedni...", ami, valljuk meg, olyan szép szóvirág, hogy védeni kell. Rémálom az Elme utcában.