Reggel mocskosul elaludtam. Ez kellemetlen, ugyanis a délelőtti vonatot semmiképpen nem akartam elszalasztani, ráadásul még bérletet is kell vennem, és ki tudja, hányan állnak sorban ugyanezen magasztos cél elérése miatt. A nagy kapkodás közben még meg akartam pakolni szeretett mp3-lejátszómat holmi, a többi utas totális kirekesztésére alkalmas muzsikával, ámde... Legutóbb az ISzK-ban annyi dolgot töltöttem le, hogy a pendrive-ra nem fért rá, így a lejátszóra is másoltam dolgokat, a zenéket meg letöröltem róla. Ilyenkor ugye kiírja, hogy "No Music", azaz egyetlen muzsik sincs a fedélzeten, ez rendjén is van. Csakhogy, ha otthon leszedem róla, ami rajta van, és rögtön teszek rá zenét, akkor utána nincs az a háromágú villával rendelkező istenség, ami rábírná a szoftvert, hogy végignézze a memóriát zenék után kutatva, ehelyett rezignáltan közli, hogy "No Music". Ez ugye ma reggel derült ki számomra, és mivel a zenék másolására a lakásban eltöltött utolsó tíz percemben került volna sor, valahogy nem volt kedvem már azzal foglalkozni, hogy kitaláljam a megoldást. The best is yet to come.

A bérletpénztárnál gyanús alakok ácsorogtak, a hajléktalan-azonosító skálán helyből vitték volna a hétfelet, és kifinomult kuncsorgási módszereikre jellemző, hogy nem átallottak közvetlenül a pénztár mellett lebzselni, ott, ahol nem tudsz úgy elővenni két forintot, hogy más ne lássa meg. A késlekedés miatt már így is kissé durcás fejem valószínűleg egyértelmű üzenetet hordozott számukra, mert végül nem próbálkoztak semmivel. Menjünk tovább. Vonat. Hely az van - a folyosón. Nem gond, Nyíregyházáig kibekkelek itt, aztán úgyis lesz hely. Ahogy elindulunk Debrecenből, a folyosót ellepik ilyen száztíz centiméter alatti gyerekek, és vidáman rohangálnak ide-oda a folyosón, miközben két-három felnőtt, aki őket kíséri, nyugodtan cigarettázik a folyosón. Ahol amúgy nem lehetne. Szerencsére ők is leszálltak Nyíregyházán, de ami addig volt... A kalauz a kocsi végén inkább megvárta a következő állomást, ott leszállt és a kocsi elejére ment, majd ott felszállt és továbbhaladt előre. Megértem őt. A legjobb az volt, amikor Nyíregyháza előtt két megállóval a kísérők kitalálták, hogy mindjárt megérkeznek, és azonnal kezdjen minkenki összepakolni, meg felöltözni, aztán sorakozó a folyosón. Igen ám, de az a két megálló történetesen a Debrecen - Nyíregyháza vonalon a leghosszabb szakasz, így szerencsétlen kölkök majdnem fél órát vártak kabátban meg sapkában az egyébként feleslegesen fűtött vasúti kocsi folyosóján állva.

Az eső természetesen esett. Itthon is. Hazafelé bementem anyukámhoz a munkahelyére, ami történetesen egy óvoda. Jól esett a vonat után ott is a gyerekzsivajt hallani, úgyhogy eljöttem ASAP. Az óvoda teraszán éppen a karbantartók tartották napi megbeszélésüket; őket meglátni egészen pszichedelikus élmény, ugyanis... nos, ők nem részei a díszítésnek. Ketten ilyen átlagos pálinkahajtású egyének a megfelelő homályos tekintettel, a harmadik meg, hogyismondjam, képzeld el Quasimodót púp nélkül. Ez a kicsiny avantgarde csapat az óvoda udvarán erősen megtöri az egyébként koherens szocreál életérzést. Analógiák: Kiszel Tünde az egyetemen, 35 fok Celsius 2006 júniusában, satöbbi, satöbbi.

A leírás alapján itthon is be tudtam állítani a PHP-t, mostmár működik rendesen, öröm a köbön, buszmegálló és hasonló közhelyek. Még valamit szeretnék kezdeni a stílusváltóval meg az archívummal, mert így sok helyet foglalnak el oldalt, meg nekem nem is tetszik igazán, de még nem tudom, hogy s mint lesz megoldva. Van viszont egy új kinézet (Flower), ami még nincsen teljesen készen, de ami biztos, hogy a virág marad. És hogy mi a megoldás a muzsikmentes lejátszóra? Kövesse a következő egyszerű lépéseket: lejátszót kikapcsol, gépre dug, formáz, leválaszt, bekapcsol, "No Music" felirat ellenőrzése, kikapcsol, gépre dug, zenét másol, leválaszt, kikapcsol, bekapcsol, örül, elemek lemerüléséig hallgat.