Az egyik bevásárlóközpontban járva Sztupy és az ő TSZ-tagsága jutott eszembe, amikor megláttam egy polcon a Készségfejlesztő képeskönyveim sorozat Falusi udvar című "kötetét". Már a borító is egészen elképesztő izgalmakat tartogat, hiszen a kép középpontjában egy rozsdapiros Belarus traktor látható pótkocsival, alatta diszkrét olajfolt, körülötte meg rengeteg állat ténfereg ide-oda a tornácos házikó és a melléképületek előterében. Belekukkantva az ezerötszáz forintos, tíz oldal terjedelmű, három milliméter vastag lapokból álló könyvbe, azt tapasztaltam, hogy szegény városi gyerekek, akik ebből szeretnék megismerni a falusi környezetet, csúnyán meg vannak vezetve, és a könyv szerzői biztosan nem vállalnak felelősséget a könyv és a valóság összehasonlításakor bekövetkező ideálomlás lelki következményei miatt.

Az oldalakon ugyanis mesterien megkomponált látképeket szemlélhetünk meg, amelyekről kiderül, hogy falun lakni rettenetesen jó. Hogyan lehetne rossz, ha egyszer mosolygós arcú parasztbácsi a frissen felújított pajta mellett vadonatúj, csillogó fejű ásóra támaszkodik, miközben mosolygós arcú felesége szemtelenül tisztára mosott ruhákat tereget a szárítókötélre, és a burkolatlan udvaron sehol nem látható egy csepp sár sem. Az életben semmi gondjuk nincsen, hiszen kettecskén bőven megélnek a háztájiból befolyó összegekből, amit a néni a piacon eladott zöldségek után kap. A képeket nézegető gyermekben fel sem merül, hogy adott esetben a néni arcról felismeri a Mónika-show szereplőit fél évre visszamenőleg, hogy a bácsi hetente kétszer jár orvoshoz a reumájával és a magas triglicerin-szintjével, hogy a traktor is gázolajjal menne, de nem megy, mert annyit nem ér az egész...