Nem vagyok többé húsz éves. Valójában, tavaly ilyenkor voltam éppen annyi, azóta csak több, ma meg éppen huszonegy. Így a második iksz után illene valamennyire megkomolyodnia az embernek ott legbelül, hiszen már minden nap ajándék, meg mittudomén; de szerintem ez nem fog menni. Talán nem is baj.

Ezzel együtt a mai nap meglehetősen unalmas és termelékenység szempontjából kimondottan nem hatékony, a programozás házikkal sehová sem haladtam. Ennek megvan a maga oka, történetesen akárhányszor rástartoltam a kódolásra, a harmadik sor környékén mindig elfogott egy érzés, amit nem tudok megragadni, de a tünetei között szerepel a hirtelen beálló gépelési képtelenség és általános világfájdalom. Talán ez már a korral jár... Erről jut eszembe, nálunk olyan a körzeti orvos, hogy minden ízületi betegnek azt mondja, hogy ez már a korral jár, akkor is, ha te történetesen harminc évesen mész hozzá, mert fáj a könyököd.