Ismét Debrecenben talál a mai nap, a hétfők már csak ilyenek. Az ember összeteszi magát a tavaszias időjárástól, mindenki vékony kabátban vagy pulóverben mászkál az utcán, süt a nap, lehet szellőztetni ezerrel.

Az elmúlt pár napban nem történt semmi említésre méltó esemény, illetve igen, de egyelőre még titok a mibenléte, nem tűnik vonzónak ugyanis, hogy a belső ügyosztály féltett titkainak kifecsegése miatt InGen idő előtt megöljön engem ;). Bár van egy tippem, hogy páran örülnének neki, ha így lenne, de a) nem lesz így; b) így lesz, de ők is jönnek velem; c) csak ők mennek (powered by gatling...).

Ami még tökmag jó ebben az időjárásban, hogy még nincs tavasz, de rajtam kezd erőt venni a tavaszi fáradtság, amiről nem merném száz százalékos bizonyossággal állítani, hogy inkább lustaság a kór neve, de ennek a legnagyobb a valószínűsége jelenleg. Mondták, hogy igyak kávét, mert anélkül olyan az ábrázatom meg az állapotom, mint aki napok óta nem aludt, de nem én tehetek róla, hogy a szombaton beiktatott maratoni, tizenkét órás alvóprogram (lehúnyt szemes meditáció a sötétben...) sem hozott rendbe teljesen. Délelőtt szinte alig élek, éjjel kettő előtt meg nem bírom bevágni a szunyát.

A felettünk lakó meg ebben a pillanatban kezdte el szokásos tevékenységét, amit esténként ilyen kilenc-fél tíz tájban szeret művelni: a hangok alapján kissé nehezen eldönthető, hogy szőnyeget porol (bent a lakásban...), bútorokat rendez át a szobában (hetente többször, nehogy megunja...), vagy "azt" csinálja éppen, ami nem is lenne baj, mert inkább ez, mint a drogdílerkedés, csakhát könyörgöm, magánügy!