Újra itthon. Most délután két óra van, az előbb olvastam el a heti újságokat, a szerdaival bezárólag. Pedig jó lenne, ha meg tudnám nézni a vasárnapit már ma, a lottóhúzás eredménye erősen érdekelne :).

A karácsonyi, dél-kelet-ázsiai földrengésről és az ebből meginduló, nyaralóhelyeket elpusztító szökőárról nem írok semmit, mert szerintem nem csak nekem van már tele a Télapó érkezése óta az ajtó előtt lévő cipőm, hanem másoknak is. Csupán szöget ütött a fejembe egy gondolat, és ahogy végigmegyek rajta, mindig oda lyukadok ki, hogy hülyeség, de azért a törzstagok megkapják most bónuszként. A károkat szenvedett területeken többnyire jól menő szállodák, fürdőhelyek, éttermek voltak, szóval virágzott a turizmus, a busás bevételekből meg szépen akasztottak az élelmes vállalkozók és az államok is. Most ez az állapot mindenki hatalmas sajnálatára megszűnt, a turizmus szempontjából fontos helyeken minden romokban áll. Természetesen minden jóérzésű ország azonnal elkezdte küldözgetni a segélyeket, még derék kis hazánk miniszterelnöke is felajánlott kétszázezer forintot és kettő darab takarót... Mondhatjuk, hogy a többi ország adományaiból élnek majd pár hónapig, pár évig. Aztán idővel rendberakják a partokat, újra beindul a nyaralók tömege, megint kezdődik a pénz beszedése. És itt jön az én heppem: vajon fogják-e viszonozni valamiképpen a segítséget? Hiszen a nemzetközi segítség nélkül nem tudnák újra létrehozni az egészet, azaz később nem lenne újra bevételük... Persze az ilyen segélyek viszonzását nem lehet kötelező módon elvárni, hiszen akkor a legtöbb afrikai ország, ahová évente mittudoménmennyi élelmiszert meg gyógyszert visznek (ráadásul érzékelhető eredmény nélkül...), örökre adósokká lennének, de ott amúgy sincsen pénz, itt meg valószínűleg volt.