Reggel nyolcra kellett bemennem előadásra, ami már jó előre halál unalmasnak ígérkezett, mondhatom, ötször meggondoltam, hogy bemenjek-e egyáltalán. Aztán mégis bementem, szerencsére, ugyanis katalógus volt. Egy-null ide. Viszont az óra tényleg unalmas volt, a tanár látszólag remekül szórakozott, hiába, ő már érti is, amiről beszél. A hallgatók jelentős része ezért úgy döntött, hogy inkább Freddy Krugerről álmodik a padon, minthogy ezt a borzalmat elviselje, így aztán hamarosan több fej volt a padokon, mint a levegőben. A tanár persze ezt észrevette, be is szúrt egy kedves kis poént, egy tétel bizonyítása végén, a döntő lépés előtt felemelte a hangját, és úgy magyarázott tovább, mint akit éppen nyakon vág a megvilágosodás. Erre aztán páran felnéztek — a kétszázból — , de miután a többiek elmagyarázták a tényállást, folytatták a restet.

Előadás után benéztem a bankfiókba, bent álltak vagy tízen, erre inkább áthelyeztem magamat a gépterembe, hogy felrakjam az RBR cikket a Gamer Online-ra, meg feltöltsem hozzá a képeket, meg hírezzek egy csöppet. Volt is hír, a GTA San Andreasról egy kellemes, négyoldalas írás, angolul, ezt majd valamikor le kellene fordítani, ha már ilyen barom vagyok, hogy megígértem.

Később a bankba is bejutottam, a biztonsági őr kiszúrt magának rögtön, biztos a bőrkabát miatt. Emiatt a mai zsebtolvajlásró le kellett mondanom :-). Röpke fél óra elteltével sikerült is átutalnom az átutalnivalót (igen, az ötöslottó-nyereményemet rakosgattam fel nyolcvan különböző kajmán-szigeteki bankszámlára :-) ). Ma már nincs több órám, hazafelé menet beugrottam a közeli közértbe. Közvetlenül mellette van egy kocsma, igaz, a cégtáblán "Sütemény- és italbolt"-felirat olvasható, ez a megbízható törzsvendégeket cseppet sem zavarja. Azt nem hittem volna, hogy a környékbeliek ennyire szeretik a süteményt :-).