Péntek reggel, hét óra tizennyolc perc. Nfol már a buszmegállóban várakozik számos társával együtt. A Hajdú Volán önmagát nem meghazudtolva dolgozik ezen a reggelen is, a hét óra húszkor várt buszjárat hét óra negyvenöt környékén tűnik fel az úton. Faja. Persze az Nfol a hülye megint, mert mi a f*sznak akar pénteken reggel busszal iskolába, mi több, Kalkulus 2 előadásra menni...

Pedig a Kalkulus 2 előadás jó. Ha nem lenne jó, akkor nem lettek volna ott annyian, mint ahányan ott voltak. Természetesen ott volt tudjátok kicsoda is. Daróczy tanár úr sajnálattal vette tudomásul, hogy a mikroport továbbra sem működik - vagy nincs benne elem, vagy nem bírja a mikroport :) -, így hát ahogyan ő fogalmazott, "élőszóban" adott elő egy közel félórás monológot mindarról, amely szerinte egy félév elején a lelkes hallgatóságot érdekelheti. Kezdve azzal, hogy aki kettessel ment át a vizsgán, az valószínűleg kegyelemkettes volt és pár évvel ezelőtt ennyien sem maradtak volna, viszont jövőre ennél sokkal többen fognak maradni, mert a bolognai tésztaszósz-előállító üzemben kitalálták ugye ezt a jófajta lépcsős felsőoktatási mintát, ami tök jó lesz, csak még nem tudni, hogy kinek lesz jó.

Kissé homályos tekintettel emlékezett meg azokról a szép időkről, amikor egy évfolyamon hét-nyolc hallgató volt, és akadt olyan professzor, aki soha senkit nem buktatott meg, mert nem arra volt kíváncsi, hogy az illető mit nem tud, hanem arra, amit tud. Szobrot neki! Módszert bevezetni! Utána sajnos rátértünk az integrálszámításra, innen a cím is; szakon kívülieknek most nem részletezném a témakör szépségeit, a szakosok meg úgyis találkoztak/fognak találkozni vele, nehogymár elrontsam a meglepetést...

Délután találkoztam Guyverrel és átadtam neki a kincset tartalmazó korongot. Örült. Elkísértem egy közeli kapualj elé, ahol is valami anime találkozó szokott lenni, és vártuk a szintén oda igyekvő embereket. Felfedtem Guyver előtt, hogy én az animék témájában alapvetően hendikeppes vagyok, szóval akármilyen részletesen próbálták velem megértetni a Hellsign vagy a Trigun című bizonyára fantasztikus sorozatok szépségeit, arcomra kiülő megilletődöttségem láttán kis híján engem is bevittek magukkal. Ja, és volt egy érdekes találkozás is ott, Guyver előre szólt, hogy attól, hogy egy helyre jár másokkal, nem feltétlenül bírja mindegyiket elviselni, amikor pedig a távolban feltűnő teljesen normálisnak tűnő lány megérkezett, jelezte, hogy ő volna az egyik. Nézek a lányra, nem értem, hogy mi vele a gáz, ám abban a pillanatban a lány megnyilvánult. Ez abból állt, hogy a jelenlévő három, aáltala ismert egyén elé egyenként odaállt, idiótán integetett neki a kezével, majd tűhegynyi vékony hangon azt mondta, helló. Összenéztünk Guyverrel, kajánul vigyorogtunk. Mostmár értem.