Utolsó szorgalmi hét, utolsó szorgalmi heti hétfő, utolsó Kalkulus előadás. A mikroportot úgy tűnik, senkinek nem érdeke megjavítani - gy.k. kellene tenni bele egy elemet -, Daróczy tanár úr pedig mesélt nekünk az elemi függvényekről, valamint adott mindenkinek karácsonyi ajándékot is. Legközelebb január kilencedikén találkozunk vele, már ha egyáltalán, mert addig még van egy pót-ZH is. Aztán a vizsga is egyszerűnek tűnik: megírom az írásbelit, utána elhaladok a rögtönítélő táblabíróság tekintetes tagjainak negyedik vizsgás diákok megcsonkított - lederivált - hulláival kidekorált barlangjába, majd színt vallok. Szerencsére nem egyedül fogok így tenni, a jelöltek száma minden nap növekszik.

Óra után WarPriesttel élcsapatot alakítva megkíséreltük felvenni az indexeket. Ebben több dolog is akadályozott minket, ráadásul a legtöbbnek én voltam az oka. Meglehetősen körülményes ugyanis a folyosókon történő végighaladás, amennyiben az egyszeri hallgató ismerősökbe botlik minden lépcsőforduló környékén. Ennek megfelelően a TO-ra érve csak a sor végét láthattuk. A sorbanállás helyett (f)ellátogattunk az ISzK-ba, ahová nehezen sikerült bejutnunk. Egyrészt nem lehet átverni a kaput úgy, hogy egy kártyával ketten surranunk be, másrészt nehéz bemenni, ha a táska kint marad kapun kívül... :]. Odabent aztán találtunk egy szabad gépet - Linuxosat -, amin Neptunoztam (valószínűleg életem legbénább formáját mutatva a világnak, ugyanis első érintésre sikerült ki is lépnem belőle), megtudtam, hogy ki az a Cloud-kinézetű fazon WarPriest háttérképén, valamint szomorúan konstatáltam, hogy S@ti kolléga a hétvégi látszólagos offline-sága alatt nem alkotott blogbejegyzéseket. Ezek után addig tanakodtunk azon, hogy mindketten hazamegyünk, hogy végül a TO előtt álltunk sorba indexért. A misszió sikerrel járt, a kedves TO-s hölgy talán idén jobban rápihent erre az indexosztós időszakra, mert a korábbiakhoz képest mérföldekkel nyugodtabban és gördülékenyebben ment az indexfelvétel.

Hogy a cím mi a fenéért lett I got Lost, arra hamarosan válasz érkezik tőlem, nektek. Nos, sikerült hozzájutnom a Lost teljes első évadjához, valamint a második évad első néhány részéhez. Külön öröm, hogy eredeti angol szinkronnal van mindegyik, és ennek köszönhetően sokkal hangulatosabbak, mint az RTL-es magyar verzió. Ma végignéztem az első hat epizódot a huszonnégyből. Azt kell mondjam, hogy fantasztikus. Heti egy rész megtekintése után bizony rengeteg apróság nem tűnik fel, mert már nem is emlékszünk rájuk, így viszont észrevehető, hogy mennyire egyben van az egész történet. És az addikció elkezdődik, megint. Emellett megnéztem még a Sin City-t is. Jesszus, nem is hittem, hogy ez ennyire... ennyire ilyen. Szürkeárnyalatos, mégis látványos. Sodró lendületű, mégis sokatmondó. Elnagyolt, mégis részletekbe menő. Durva, brutális, néhol gyomorforgató, mégis könnyed, poénos. Szörnyűséges. Csodálatos. Bűnös. Alsó hangon is nyolcpertizes.

2155. Oasis - Born on a different cloud (6:01) [Heathen Chemistry]