Az a nagy helyzet, hogy megint hétfő van, ilyenkor a hét óra negyven perc általában a K/2-ben talál rám, ahol kedvenc előadásomon - na jó, csak a második kedvencem - ülök. Ám ezúttal újítással próbálkoztam a figyelmemet valamennyire ébren tartani. A megoldás: guaranás rágógumi. Citrus fusion. Az élénkítő hatás garantált, ugyanakkor sajnos (?) pontosan addig tart, amíg a rágóguminak az íze. Azalatt a három perc alatt viszont többszörösen átéltem a világvégét. Kezdődik azzal, hogy a rágóguminak erősen erotikus íze van, amennyiben ugyancsak b_szogatja a nyálkahártyámat. Ennek eredménye, hogy rövid ideig határozottan az volt az érzésem, hogy az orrom és a szájpadlásom vad sebességgel közeledik egymáshoz, majd az egész arcom elzsibbad. Élénkítő hatás bazeg!

Az előadás a szokásos formát mutatta. Volt szó valamiről, volt olyan, aki értett belőle valamit. Magamat még nem sikerült elhelyeznem ezen a számegyenesen. Nem baj, jövő héten zh. Tegnap este is az Adatbázisrendszerek gyakorlat beadandó feladatát készítettem éjfélig, már járok kb. a negyedénél. A mikroport nyula a múlt alkalom óta nem érkezett vissza, nyilván a tudománynak azt a magas fokát, amelyet mi abban a teremben művelünk, egy egyszerű réparágcsáló kétfülű nyúl nem bírja hosszabb távon elviselni. De hát ő nem is fogja gyakran az élelem folytonosságát vizsgálni. Na jó, deriválni biztos nem fogja. Sem lineárisan approximálni. Sem pedig másodrendű Runge-Kutta módszerrel kiszámítani.

Előadás után WarPriesttel a Kémia épület folyosóján álldogáltunk, és éppen azon merengtünk, hogy mennyire nincsen kedvünk kilépni az épületből, amikor odakint elkezdett esni a hó. Valójában ez a hó nem hó volt, sokkal inkább havas eső, amely az idő függvényében konvergált a szilárdtól a folyékony halmazállapotú csapadék felé. Azért napi bátor cselekedetként behatoltam a hipermodern és hipersteril új DISzK-be. Namost, ez a hely a harmadik emeleten található, lift nincs, vagyis az ember hamar meggondolja, hogy akar-e ő egyáltalán oda felmenni, vagy megvárja, amíg a természetes pusztulás hatására az épület harmadik emelete ereszekedik le eléje. Én felmentem. És voltak szabad gépek. És már azt is tudom, miért voltak szabadok. A buszra felszállva pedig remek hangulatban, hatalmas párában és kissé kellemetlen bűzben kellett hazautaznom. A Klinikák megállónál az a nőszemély, akinek az ülése mellett álltam, megkérdezte tőlem, hogy én a tizediken tanulok-e. Biztosan daliás termetem és az arcomról sugárzó - kissé még a guarana hatásától zsibbadt - tekintet miatt gondolta úgy, hogy nekem olyan magasan van dolgom. Mondom nem. "Vagy az elsőn?" Felvilágosítottam, hogy egyrészt nem a DOTE-n tanulok (igaz most DEOEC-nak hívják azok, akik ki bírják mondani, ahol van egy rohadt nagy, tízemeletes épület), másrészt pedig én sem a tizediken, sem az elsőn, sem semelyik emeleten nem tanulok, miket feltételez rólam. Mondjuk nem tűnt fel neki, hogy nem is ott szálltam fel. Ekkor erősödött a bűz, majd a temetőnél a leszállások közben eltűnt. A kérdezősködő erre nagy diadallal körülnézett és félhangosan közölte utastársaival, hogy borzalmas volt az a szag, biztos valami egérkísérletek voltak, jaj, hát bizony az volt, más nem is lehetett, az egérkísérletekkor a ruhára kerül az egerek tápja meg a pisije, aztán a buszon meg bűzlik benne az illető. Egy közel helyet foglaló, pozíciójával feltűnően elégedett másik személlyel még azt is kibeszélték, hogy a szag kihasználta a számára áramlástanilag lehetséges terjedési utat, és az ülések mellett, az ablak mentén terjedt előrefelé. Én itt leszálltam. Tudok magamtól is elég hülyeséget pofázni, egy Kalkulus előadás után meg más hülyesége nem mindig jön jól, főleg ha szétveri vele a gondolatban már jól felépített napi blogomat.

Még annyit akarok mára írni, hogy amint az felül látszik, megjelent a vendégkönyv menüpont, amelybe aki akar, ír, aki nem akar, nem ír, aki nem ír, nem akar, aki ír, akar, több lehetőség nincsen asszem. És igen, tudom, hogy a vendégkönyv egy teljesen alap cucc, nem is én készítettem, azt sem tudom, hogy működik-e rendesen, szóval ilyesmi miatt be se szóljatok, mert nem az én hatásköröm. Annyira nem, hogy én is ugyanúgy tudok bele írni, mint te, ti, ők vagy bárki. Egyenlő esélyek, egyenes hozzáállás (Játék! Bögre!). De úgy írjon bele mindenki, hogy esetleg kideriválom onnan rögtön.

2423. Röyksopp - What else is there? (5:07) [The understanding]