A vonat indulásáig még akadt semmire nem hasznosítható másfél órám. Mivel visszafeküdni túl kényelmesnek és logikusnak, ugyanakkor kicsikét sem geeknek tűnt, inkább lekapcsoltattam magamat Rockport City derék fakabátjaival és egy potom összegért vásárolt Fiat Punto volánja mögött indultam neki a város közlekedési morálja totális lerontásának, valamint önmagam zsírosra keresésének. Az eddig látott szakértő vélemények szerint a Most Wanted nehéz játék, és az alap autókkal mindent lehet csinálni, csak versenyezni nem. Nekem ez a másfél óra alatt többször is eszembe jutott, talán később ki is ragasztom a falra és lesz valami, amin életem remélhetőleg felfoghatatlanul hosszú idő múlva bekövetkező végéig röhöghetek egy jót. Mert azt már megint nem tudom elhinni, hogy a Blacklist utolsó két helyezettjének lenyomásához csak nekem volt elég az a nyomorult Punto - ami egyébként az egyik legszebb gép a játékban -, miközben a rajta elvégzett átalakítások kimerültek abban, hogy átfestettem sárgára. És akkor megyek végig a kötelező futamokon: sprint, négykörös körverseny, knockout, tollbooth, ellenem kellemesen tuningolt Audi TT-k meg A4 quattro-k jönnének, de nem bírnak, mert amint látnak egy csepp emelkedőt, valami történik velük, amitől kevésbé mennek jól. Talán ők is automata váltóval mennek... Az ugyanis szuperf*s, akárcsak a demóban. Ennek következménye, hogy egyenesben vagy korán vált, vagy későn, de a legszörnyűbb az, amikor gyorsabb szakasz végén nagy kanyar következik. Ekkor ugyanis olyan módon hülyül meg az egész, mint Atom Anti a reaktormedencében: hiába lassulok mondjuk kétszázról százhúszra, ő nem vált vissza jól, csak egy fokozatot, esetleg kettőt, amitől a fordulatszám alig közepesre esik vissza. Ott pedig nem húz a gép. Kézi váltóval viszont vígan lehet bródszájdolni az ilyen helyeken, mert kanyarodás közben már visszarántom hármasba, így mire visszajön a tapadás, máris a legnagyobb a nyomaték. Ugyanez van a szerpentines részeken: fokozatosan visszább kell váltogatni, hogy a műszer jó öt-hatezret mutasson, így nem lassulunk sokat az emelkedők miatt. Szóval csak bambulok magam elé, amikor arra gondolok, hogy az autópályán hogyan voltam képes lehagyni a szárnyakkal körberakott TT-ket egy Puntóval. Na mindegy, nem vagyok eleme a célközönség halmazának, legalábbis a játék komolysága szerint nem. Attól még kajálom reggel-este. Ami viszont nem hagyható szó nélkül, az a körítés. Meg kell mondjam, ilyen szépen kitalált és megvalósított menürendszert ritkán látni, a videobejátszások is profik - a bónusz lemezen vannak még finomságok -, gondolom sokat gondolkoztak rajta a dizájnerek.

A vonat késett. Igen, tudom, ez már lassan kóros, úgy tűnik, nálam a MÁV egyfajta fekete ló szerepet tölt be. Szerencsére szombat van, azaz hely is van. Dögivel. Nem értem ugyan, hogy a hétköznapokon négy-öt kocsival közlekedő szerelvényre ma hogyan került tizenhárom kocsi, de biztos van rá magyarázat, mittudomén, ma készítik a felmérést a járatok kihasználtságáról vagy valami. A fülkében még tükrök is voltak, nyolc darab, ami több, mint amennyit az elmúlt hat évben vonatokon összesen láttam. Velem utazott Zazie a metrón... helyett egy házaspár, akik már Nyíregyháza előtt húsz kilométerrel az ajtóban álltak, nehogy véletlenül elfelejtsenek Nyíregyházán leszállni. Nem mintha nagyon el lehetne téveszteni azt a bazi nagy állomást, de biztos, ami zicher. A debreceni húsz perces késés Nyíregyházán már huszonöt perc volt, de ez igazán senkit nem érdekelt, mert már a késéshez képest is késtünk. A lejátszó eléri a Static-X-et, innentől a többi utas annyira nem szeret már, én viszont azt nem szeretem, ha valaki állandóan bámul. Á, Nyírbogdány!

Ebéd után sikerült elaludnom, amire az elmúlt húsz évben kétszer, ha volt példa. Meg ma. Valamitől még a vonaton megfájdult a fejem, gondoltam kialszom, hát francokat, mikor két órával később felébredtem, a fejem mellett már a nyakam is fájt, a bal karomról nem is beszélve, az ugyanis önnön magam alá volt szorulva. Azóta kicsit destruktív hangulatom van, kis híján elvágtam a zsemle alatt a vágódeszkát is, de legalább az egyik ujjamba beleállt a kés hegye, valamint esztelenül kívánom a zúzósabb zenéket. Talán belül tisztulok, vagy valami, beindult a csontközi purgatórium.

2719. System of a Down - Question (3:20) [Mezmerize]