Veteránok már kívülről fújják az órarendemet, őket nem éri meglepetés, ha leírom, ma megint Adatbázisrendszerek előadás volt. Az előadó remekül csinálja, ugyanis mindig akkor nem ő tartja az előadást, amikor baromi sok kulimunka lenne, ilyenkor bejön helyette valamelyik munkatársa neki, aki a várakozásoknak megfelelően unalmas órát ad. Amikor bejött az ajtón az előadóterembe, körülbelül a jelenlévők fele el is távozott, a maradék pedig az évek alatt kifejlődött szalámitechnikával fogyatkozott. Mi persze bent maradtunk, mert bolondok vagyunk. Kergetnivaló bolondok.

Utána volt egy felejthető Determinisztikus gyakorlatunk, ahol az órai munka megkezdése előtt gondoskodtam a számítógépi berendezés biztos működéséről, amennyiben svájci bicskám segítségével előbb szétszedtem az egeret, majd a benne lévő néhány kilónyi összetömörült piszoktól megszabadítottam. Így már a golyó is elkezdte forgatni a kis hengereket, a kurzor mozgott. Közben persze rám lett szólva, hogy ne rongáljam már az eszközöket. Mondom ezt, rongálni? Már minek?

A buszon pedig valaki jegyellenőrnek nézett engem. Pedig én csak felszálltam és kapaszkodtam, de egy nő előszedte a bérletét, egy másik meg ezt látva rögtön lyukasztott egy jegyet magának. Hát komolyan, én szégyellem magamat emiatt. Hogy mennyire? Ennyire:

A tömött helyijáratú autóbuszra fellép egy férfi, vár egy keveset, majd megszólal:
- Jegyeket, bérleteket, alacsony törlesztőrészletű kamatmentes hitelt! Ó, a fenébe!
Ez az eset csupán egy a sok közül, amelyek az utóbbi időben sajnos számosan előfordultak a város tömegközlekedési eszközein. A szörnyű helyzetről az egyik tömegközlekedési cég vezetőjét kérdeztük meg, aki készséggel válaszolt kérdéseinkre.
- Valóban elviselhetetlen a kialakult helyzet az ellenőrökkel kapcsolatban. Az elszólások oka abban keresendő, hogy a jegyellenőri hivatás magasztossága okán minden ellenőrünk csupán másodállásban dolgozik nálunk, egyébként mindnek van más foglalkozása. A problémát az okozza, hogy a tudatuk képtelen szétválasztani a különböző munkahelyeken végzendő feladatokat. Egyikük például az autóbusz közepén elkezdett gödröt ásni, mert azt hitte, hogy a megrendelője számára készíti elő a vízforgatós hidromasszázskád alapját. Egyelőre kutatunk a megoldás után, bár néhányukon sikeres beavatkozást hajtottunk végre.
- Milyen beavatkozás volt ez?
- A vállalat pszichológusa szerint - aki egyébként főállásban hentes - a leghatásosabb megoldás az volna, ha mindenkit tudathasadásossá tennénk úgy, hogy adott munkahelyen csak az adott tudata működne. Az egyik önkéntesünknél ez olyannyira jól sikerült, hogy mindkét tudata jegyellenőrnek képzeli magát, így rögtön két műszakban dolgozik egy fizetésért anélkül, hogy rosszul esne neki.
- És Önnek, mint a vállalat vezérigazgatójának, hogyan sikerül különválasztania a céges ügyeket a magánélettől?
- Ó, ez nagyon egyszerű számomra. Egyébként egyszerű bolond vagyok, így nem nehéz napi nyolc órában hülye interjúkat adnom...

2847. Tiesto - Forever Today (11:59) [Just Be]