A végtelenbe és tovább
Na nem, ezt már nem! Ezt már csakazért sem írom le, még a végén valaki azt hiszi, hogy nekem naponta küldik a vastag elismeréseket valakik az egyetem fikázásáért, pedig nem, sőt néha még én fizetek azért, hogy újabb és újabb kellemetlenségeket élhessek át itt, Debrecenben. Állítólag az egyetem arra is való, hogy felkészítsen az életre. Hmm, szépek a kilátásaim...
Közelítsük meg a problémát a matematika oldaláról. Adott a T = { a, b, c, d }
halmaz és adott továbbá a H = { x, y, z, n, 16 }
halmaz. n
egy alkalommal rávilágított d
-nél egy egyenlőtlenségre, mire d
azt állította, hogy a T
halmaz üres. n
nem kérte az állítás bizonyítását. Ezúttal viszont x, y, z és n
megtalálták a
-t, aki elküldte őket, mert legutóbb nem voltak, x, y, z és n
azonban hajthatatlanok voltak, mindenképpen a H
halmazba akartak tartozni, ezért a
átirányította őket b
-hez, akiről d
azt mondta, hogy egy évig nem lesz eleme a T
halmaznak, mert egy másik, svájci frankban fizető halmazba ment át, viszont keressék meg c
-t, mert c
tudja a megoldást. De c
nem tartózkodott a T
halmazban éppen akkor. Ezért x, y, z és n
elbujdostak és vágják a centit a végtelenségig. Vagy ameddig eljutnak.
Van az úgy, hogy szétb.sz az ideg, kifelé mégsem mutatod
A tehetetlen dühtől remeg a kezed, de próbálod átverni a tudatod
Aztán mikor néha nem sikerül, fejedben vihar kavarog
De estére mindig kiderül: nem baj az, ha van néha egy sz.r napod.
Saját költemény, aláfestő zenének tetszőleges Tankcsapda-nóta elképzelhető, hasonló hangulatban lévő kedves olvasóim pedig a KoRn - Wake Up Hate című opusza felé irányítsák a fejükön elhelyezkedő sztereó hanglokátor-rendszert. Én is ezt teszem éppen, lásd:
We got a f.cked up reason to live, who really gives a f.ck
We gonna wake up hate, we gonna f.ck you up...
Heti negatív blogunkat olvasta. Köszönjük. És most reklámblokkunk következik.