Én egyáltalán nem gondolom, hogy egy sporteseményt kommentálni egyszerű feladat, bizonyára nekem sem menne párhuzamos folyamatként az események követése és a folyamatos mellébeszélés. Éppen ezért nem is akarok odaülni a kommentátori székbe.

Gulyás László viszont odaült... de minek? Vasárnap ebéd előtt közvetítette az m1 a MotoGP motegi futamát, azaz annak is a 125 köbcentis versenyét, 99,9%-ban Talmácsi Gábor és 0,01%-ban Tóth Imre szereplése okán. Szerintem nem attól lesz valaki jó kommentátor, ha állandóan a sportműsorokat nézi, mert ilyen alapon én is lehetnék az RTL-nél a Forma 1 kommentátora vagy szakértő vendége. De én hiába nézek meg minden futamot, attól még nem fogok hozzá érteni is, és ha pofázok róla egy sort, az is mind azon alapul, amit látok, hiszek, nem pedig azon, hogy éjjel-nappal a netes cikkeket bújom, fejből tudom hatvan évre visszamenőleg az összes futam eredményét, a pilótákat becenevükön szólítom és féltranszban tudok gondolni a régi turbós motorokra. Egy szakértőtől viszont ezek elvárhatóak, szerintem.

Ami nem tetszett Gulyás úr közvetítésében, hogy ő valószínűleg nem azt látta, amit a képernyőn mutattak. Például ha a stúdióba meghívott Talmácsi Gergő nem szól közbe, akkor azt sem veszi észre, hogy Talma az élre állt. Aztán olyanokkal bosszantott- szerintem nem csak engem -, hogy egyik pillanatban megmagyarázta, hogy a negyedik hely nem jelent semmi rosszat, mert nagyon együtt van az élboly; a következő percben meg mély sajnálatát fejezte ki, amiért Talma csak negyedik jelenleg. Aztán Talma egy elhibázott kigyorsításkor lerepült a motorról, kiesett, a következő 10 kör alatt nem is beszélt másról, minthogy ő bizony nem érti a dolgot, pedig a többszöri visszajátszáson remekül látszott, hogy már a kanyart elrontotta. De hogy végképp legyen min rágódni, a verseny vége felé Thomas Lüthi - a pontverseny éllovasa - a célegyenesben bukott, párszor megütötte a motor, majd egy később érkező, valamiért hátrafelé néző versenyző éppenhogy ki tudta kerülni a pálya szélén térdelő Lüthit, kicsit el is kapta a csizmáját, viszont így éppen a középre becsúszó motornak hajtott, hogy végül egy elegáns bukfenccel ő is elessen.

Nem szeretném én bántani Gulyás Lászlót, csak nem értem, miért éppen őt kérik fel erre a munkára, az ő szakterülete a kosárlabda meg a kézilabda, nem a motorsport. De hozzá kell tennem, még így is jobb volt ez, mint az utána következő Forma 1 Magazin az RTL-en, Bulai Gyalázzsal. Én örök elégedetlen...

Most egyébként vasárnap este van, 20:16, alig fél órája lettem kész a rendszertelepítéssel. Bár úgy tűnhet, hogy nekem hobbimmá vált a számítógépekkel való állandó sz*rakodás, ez közel sincs így, viszont nem visz rá a lélek, hogy a két órás semmittevés helyett elvégzett installáció és rendrakás elmulasztása miatt egész héten szívjak a hülye DirectX okozta összeakadással. Kicsit féltem ugyan, hogy a Linux hogyan foga viselni a procedúrát, de semmi problémát nem fedeztem fel benne azóta sem, a floppyt betolva vajsimán bootol. Úgyhogy most Winamp helyett XMMS szól. Egy dolgot felejtettem el: otthon hagytam a SW: KotOR lemezképeket.

Éppen játszott: System of a Down - Mezmerize - Cigaro.