Hát ez a falunap teljesen kész... Ott voltam kemény másfél óráig, azalatt végig röhögtem. Biztos voltál már te is olyan hangulatban, hogy bármit mondtak neked, mindenről valami mulatságos jutott eszedbe, vagy ha nem mulatságos, akkor úgy adódott a beszéd, hogy minden egyes mondatról megvolt a véleményed úgy magadban. Hát ez ilyen volt.

Amikor odaértem, éppen valami tánccsoportok táncoltak a színpadon. Bár, mivel moderntánc volt, nekem úgy tűnt, hogy nem is táncolnak, hanem csak úgy vonaglanak a "zenére", mert a zenei alap a fantasztikus vérgyász Cheeky Girls volt, aztán áttértek egy többé-kevésbé jól összevágott mixre, aminek egyetlen pozitívuma számomra az volt, hogy a másfél méter magas hangfaltól két méterre állva kicsit éreztem a basszust. Utána egy számomra teljességgel ismeretlen csajszi kapta fel a mikrofont, és a televíziós bulvárműsorokból eltanult, tettetett érdeklődést és a közönségre izgatottságot átsugározó hanghordozással elkezdett a közönséggel beszélgetni, hogy mik voltak eddig, meg hogy miről maradtak le azok, akik most érkeztek. Szerencsére sikerült úgy beállnom a technikusok pavilonja mögött, hogy a színpadon lévőknek az arcát pont nem láttam, ez nagyban segített abban, hogy ne röhögjem el magamat percenként. Volt egyetlen jó poén azért, megkérdezte ugyanis, hogy kik voltak ott egészen reggel óta, erre a három technikus annyira jelentkezett, hogy kis híján leborultak az állványukról a keverőpulttal együtt.

Majd érkezett Benke Laci bácsi, akiről minden második mondatában elmesélték, hogy ő bizony olimpiai bajnok. De hogy miben lett bajnok, azt nem tették hozzá, szóval akár rúdugró is lehetett volna.

Laci bácsi felgurult a színpadra, aztán egész korrekt és szórakoztató módon kihirdette a bográcsgulyásfőző verseny eredményét. Nagyon bírom az öreget, olyanokat mondott közben, hogy:

"Az ételek kóstolásakor találkoztam zilahi gulyással is. Tudják az milyen? Valamit visz a víz."
"Hogy miért pont most van az eredményhirdetés, azt Önök jobban tudják, mint én, meg kellett várnunk a lappangási időt. Úgy látom, a séf úrnak sem hullott még ki a szakálla az ételektől, bár messze van még az este."

Aztán a polgármester dícsérte meg a csapatokat, majd mesélni kezdte, hogy ő már régóta ismeri Laci bácsit, majd odafordult hozzá és megkérdezte tőle, hogy:
"Azt hiszem, nevezhetlek barátomnak, igaz, Laci bácsi?"
Erre Laci bácsi: "Nevezhetsz."
Mindezt olyan hangsúllyal, hogy nekem a könnyem majd kicsordult. Aztán érkezett Ihos József, leánykori nevén Kató néni. Jó félórás műsort adott elő egyedül, aminek kicsit hakni-szaga volt (aznap lehet, hogy ez volt a negyedik fellépése... ezt abból gondolom, hogy nem jutott egyből eszébe a település neve...), de összességében jó volt. Oda jó volt.

Legnagyobb bánatomra a playback könnyűzenére műsorszám elmaradt, bár... ha jobban belegondolok, nem is, mert valaki mintha énekelt volna a színpadon pár percig.

Éppen játszott: Fatboy slim - Kalifornia