Nevelgetek az erkélyemen kb. tíz nagyobb cserépre való mindenféle kaktuszt, mert a futókák mellett ez a másik növényféle, amit képtelen vagyok tönkretenni, ezeket a beköltözésem óta minden ősszel becipelem szépen a lépcsőfordulóba, elhelyezem őket úgy, hogy normális embert se a közlekedésben, se az ablaknyitásban ne akadályozzanak – ja, némelyik szúr, hát ezek ilyenek –, sose volt velük senkinek se gondja öt év alatt. Még a takinéninek sem.

A Norbit is picsán fogom rúgni, megint behordta a kaktuszait az ablak alá – mondta a takinéni egy emelettel lejjebb valakinek, amennyiben mondásnak tekinthető az olyan hangerejű közlés, amit egy emelettel feljebb, a csukott ajtón keresztül, egyáltalán nem hallgatózva is simán meghallani.

Majd legyen szíves a nyílóablak alól elrakni szélre a kaktuszokat, jó? Mert ha ott mászik be a tűzoltó, akkor meg fogja szúrni – rúgott picsán a takinéni, miután a csöngetésre ajtót nyitottam.