Az informatikából ismerhető fogalom a kölcsönös kizárás módszere, ami egyfajta garancia arra, hogy azonos erőforrásokat használó folyamatok kulturált módon játszódhatnak anélkül, hogy egymással konfliktusba kerülnének.

Tegyük fel, hogy én egy folyamat vagyok, egy másik folyamat pedig egy szilveszteri papírtrombita. Ilyenkor én nagyon szeretném a gyakorlatban megtapasztalni a kölcsönös kizárást, hogy a létezésem és a papírtrombita létezése lehetőleg időben és térben egyaránt messze kerüljenek egymástól, ugyanis elmondani nem lehet, milyen hirtelenséggel izzik fel bennem az indulat a papírtrombita hangja hallatán.

Ami neked a csikorduló táblakréta, a papírt horzsoló kopott hegyű filctoll vagy a végkimerülésig nyekergő hungarocell, az nekem a papírtrombita. Ha a Sátán a muzikalitásban lelné örömét, szerintem csakis erre a hangszerre komponálna. Tokától bokáig masírozik végig rajtam a frász minden egyes fújásnál. A papírtrombitát fújókat még talán a petárdázóknál is kevesebbre tartom – és éppen csak beférnek a lajstromban a politikusok elé. Nem tehetek róla, már a papírtrombita nevének hatodszori leírásától is idegállapotba kerültem.

Azért a papírtrombiták sorsát és a trombitálást, mint tevékenységet nálamnál jobban a szívükön viselők kiengesztelésére – na meg annak bemutatására, hogy a papírtrombiták iránt érzett zsigeri gyűlölet ellenére képes vagyok róluk higgadt hangon, szinte tárgyilagosan is nyilatkozni – ezennel közlöm a papírtrombita-gyártás évtizedek óta alkalmazott, szabványosított gyártási folyamatát:

1. D. Evil kisipari szakmunkás egyenes tartásból kisebb terpeszbe áll, felsőtestét 15-20 fokban előredönti, majd térdét kismértékben berogyasztja.
2. Bal kezével hátranyúlva, csúcsával előre kihúzza a papírtrombitát.
3. PROFIT!

Mindenkinek jó fújkálást máma, ballagjatok át 2016-ba csodásan bevérzett hallójáratokkal, majd eccercsak megírom azt is, milyen volt 2015. Pukk!