Szociális érzékenység csúcsra járatva, figyeld oda.

Tegnap egy fazon kérdés nélkül elmesélte nekem a vonaton – ugye ti is szerettek mindenkit, aki beszélni próbál hozzátok annak ellenére, hogy rajtatok a fülhallgató? –, hogy ő a cégüknél az istennyila és neki a nagyfőnökök reggelente a murváig hajolva köszönnek a parkolóban az ő szakértelmét forintosítva vásárolt E-Klassék előtt és már bejárta a világot, de annyira rossz tömegközlekedéssel sehol nem találkozott még, mint Magyarországon és ebből kifolyólag neki az egy órát és tizenöt percet kitevő Székesfehérvár–Kőbánya-Kispest viszonylat kizárólag három doboz Arany Ászok viharos hirtelenségű elfogyasztása után válik valamelyest tolerálhatóvá.

Egy osztálykirándulásra való iskolás és kísérőik felszállása és általános létezése előcsalta a szatyorból a negyediket is, az ötödik meg akkor került elő, amikor megtudta, hogy én Hajdúszoboszlóig megyek.

Nem mertem megmondani az igazat, mert nem volt nála több.