Tegnap elkezdtem olvasni Szathmári Sándor Kazohinia című művét. Az első két bekezdés után már túl is tettem magamat a cirkalmas fogalmazásmód okozta látszólagos olvashatatlanságon - igen, gyorsan elővettem a Kalkulus jegyzetet, felnyitottam tetszőleges oldalon, és úgy döntöttem, mégis inkább Kazohinia, mert annak van értelme is talán -, aztán egészen belefeledkeztem az írásba. Még meggondolom, hogy felteszem-e az egész könyvet lokálba, de ha azt felteszem, akkor itt lesz mellette a Sofőrök és a Földvájók is, meg a többi.