Windows 7-et telepíteni – ezt sajnos ki kell mondanom – szívás.

Maga a Windows 7 még mindig feltelepül a számítógépre bő húsz perc alatt DVD-ről is, akárcsak új korában és már kezdheted is használni a szép új és jogtiszta operációs rendszeredet. Aztán ránézel a naptárra, azt látod, hogy 2009. októbere nagyon régen elmúlt már, majd pillanatnyi habozást követően elindítod a Windows Update-et, hadd szedje le magának azt a néhány frissítést, addig foglalkozol mással, például…

…az utolsó betűig elolvasod valamelyik Trónok harca-kötetet (spoiler alert: Dumbledore meghal). Vagy megtanulsz finnül. Vagy kifested a fürdőszobát. Hidd el, bármire rá fogsz érni, feltéve, hogy számítógép nem kell hozzá, mert az a frissítés közben sajnos teljesen használhatatlan lesz.

Az a néhány frissítés ugyanis mára többszázra duzzadt, akár darabra, akár megabájtra számolod. Ezek letöltése és az azt követő beállítása – beleértve azt a néhány újraindulást is – simán megvan 3,5–4 óra alatt. Ja, hogy te okos vagy és előre letöltötted az 550 MB-os Service Pack 1-et? Remek! Buksisimi! Az internet nélkül is felküzdi magát a számítógépre alig 50 perc alatt, a maradék 158 frissítésre már elég lesz három órát és tizenöt percet várnod. (Gyári SP1-es telepítővel ugyanez.) Utána még gyorsan nyomd meg ismét a Check for updates gombot, hátha talál még valamit. (Fog találni.)

Biztos nagyon sokba kerülne a Microsoftnak kiadnia az SP1 óta összegyűlt frissítéseket egy újabb, egyben letölthető pakkban, nekem meg biztos sokba kerülne utánanézni, hogy a régi időkhöz hasonlóan Windows 7-es image-be is bele lehet-e masszírozni az update-eket, de már megegyeztem magammal, hogy ebben a kérdésben nekem van igazam, ’szkész.

Jó, tudom, nem olyan szörnyű dolog ez, elvégre másnak meg olyan gondjai vannak, hogy pl. meg kell kérdőjeleznie az őt elvileg képviselő személyek alkalmasságát, szar a foci vagy ippeg az elviselhetetlenséggel határos mértékben ráncos a zacskója, esetleg ezek közül az egyik okozza a másikat.