Kőbánia

Én vagyok az az ember, aki tegnap három különböző megyeszékhelyen három különböző vonatra szállt fel és ezek közül egyik sem akkor érkezett meg a célállomásra, amikor kellett volna. Ez egyebek mellett oda vezetett, hogy az egyik átszállásnál bemelegítetlen ízületekkel voltam kénytelen bemutatni a jól ismert magyar vándor tornamotívum vasúti személykocsik külső kapaszkodóira adaptált változatát – még mozgó szerelvényről már mozgó szerelvényre történő átlendülés hátizsákkal, kisbőrönddel, fünfkomanojn.

Igazán készíthetnék a vasúti felsővezetéket abból az anyagból, amiből a repülőgépek fekete dobozait.

Egyébként azt találtam ki, hogy önhatalmúlag feljavítom a MÁV megítélését a saját szememben. Ezt úgy fogom elérni, hogy minden nap kinézek egy adott járatot, majd az indulási és érkezési időpontok között véletlenszerűen választott pillanatban megnézem a térképes vonatinfót és ha zöld a karika, akkor elkönyvelem magamban, hogy ma nem késett a vonatom, behúzom a strigulát, hó végén meg összesítek és örülök a kedvező eredménynek. Csinálják ezt máshol is ugyanígy.

Jut eszembe: menjetek és szavazzatok a nektek tetsző új honlaparculatra! Mondjuk kevés weboldalon hiányzik jobban a nagyméretű képekből álló slideshow meg a magazinos dizájn, mint egy olyan szolgáltatásén, ahová azért mész, hogy gyorsan megnézd a menetrendet, dehát ízlések és vagonok.

Még kedden egy fiatal – de nálam idősebb – párocska önfeledt csacsogása révén szórakozásom is akadt, a srác szünet nélkül nyomta a poénokat. A legjobban sikerültet meg is osztom veletek:
– Ez milyen tó itt?
– Szopa.

A klasszikus többpolcos árukihelyezési iskolát és a többi kontentet alapul véve ez a bemondás minden kétséget kizáróan felső polcos, de talán a pénztár melletti üvegvitrinből sem néznék ki nagyon.