2014-től a Forma–1-es pilóták rajtszámait nem az előző szezonban elért eredményük alapján osztják ki, hanem mindenki állandó rajtszámot választhat magának. A szabályzat szerint a 2 és 99 közötti számok állnak rendelkezésre, ezek közül lehet választani. Amennyiben többen is ugyanazt a rajtszámot szeretnék, úgy az fogja megkapni, aki tavaly előrébb végzett a pontversenyben. Az 1-es rajtszám természetesen az aktuális világbajnok számára van fenntartva, de neki sem kötelező használnia – ámbár bolond lenne nem élni a lehetőséggel, elvégre marketing is van a világon.

Az elmúlt héten az FIA nyilvánosságra hozta a versenyzők idei rajtszámainak listáját. Erről egyelőre hiányzik a Caterham két pilótája, hiszen még nem lehet tudni, milyen felállással vágnak neki az évnek. A többiek választásai így festenek:

 1  Sebastian Vettel   Red Bull
 3  Daniel Ricciardo   Red Bull
 6  Nico Rosberg       Mercedes
44  Lewis Hamilton     Mercedes
 7  Kimi Raikkönen     Ferrari
14  Fernando Alonso    Ferrari
 8  Romain Grosjean    Lotus
13  Pastor Maldonado   Lotus
20  Kevin Magnussen    McLaren
22  Jenson Button      McLaren
11  Sergio Perez       Force India
27  Nico Hülkenberg    Force India
21  Esteban Gutierrez  Sauber
99  Adrian Sutil       Sauber
25  Jean-Eric Vergne   Toro Rosso
26  Daniil Kvyat       Toro Rosso
19  Felipe Massa       Williams
77  Valtteri Bottas    Williams
 4  Max Chilton        Marussia
17  Jules Bianchi      Marussia

A rajtszámok kapcsán a Forma–1-ben két kirívó esetről lehet beszámolni, mindkettő a 0-hoz kötődik.

Jody Scheckter, McLaren M23, Kanada, 1973
Jody Scheckter, McLaren M23, Kanada, 1973

Összesen két versenyző viselhette autóján a 0-t, az első 1973-ban a múlt héten már említett dél-afrikai Jody Scheckter volt. Ő abban az évben csak néhány F1-es futamon állt rajthoz a McLaren M23-as jelű gépével. Harmadik futamán, Franciaországban a győzelemre is esélyes volt, amikor összeütközött az akkori világbajnok Emerson Fittipaldival, a következő silverstone-i versenyen pedig ő volt a hunyó egy rajtbalesetben, ahol a mezőny fele összetörte magát. A versenyzők szövetsége azonnali örökös eltiltását követelte, de a McLarennek sikerült őket megpuhítani, így Scheckter megúszta négy futam kihagyásával, a Kanadai Nagydíjon és az Amerikai Nagydíjon pedig 0-s rajtszámot kapott.

Alain Prost, Damon Hill, Williams FW15C, 1993
Prost és Hill 1993-ban

Másik nullázós delikvensünk Damon Hill, aki a körülmények áldozataként két egész szezont húzott le a Williams-nél a 0 mögül leselkedve. 1992-ben Nigel Mansell világbajnok lett a csapattal, ’93-ban viszont az IndyCar sorozatban állt rajthoz, így az 1-es rajtszámot nem oszthatták ki. Ebben az évben érkezett a Williams-hez a már háromszoros világbajnok Alain Prost és Hill is. Prost rangidősként megkapta a 2-t, Hillnek maradt a 0. 1993-ban Prost negyedszer is bajnok lett és év végén visszavonult a versenyzéstől, így ’94-ben ismét nem használhatta senki az 1-est. Hill megtartotta a 0-t, új csapattársa, Ayrton Senna pedig a 2-vel állt rajthoz – akkor még senki nem tudhatta, hogy élete utolsó négy futamán.

Damon Hill, Williams FW16, Ausztrália, 1994
Hill az 1994-es Ausztrál Nagydíjon

Az idei kiosztásban érdekesség, hogy Maldonado választása révén visszatér a 13-as szám. Az 1926-os Targa Florión Giulio Masetti halálát lelte a 13-as rajtszámú autóban, azóta ezt a számot az autóversenyek szervezői csak külön kérésre osztják ki. Pastor ezek szerint nem babonás. Vagy talán nagyon is az. Fekete macskáknak és kéményseprőknek ajánlatos vigyáznia.