A jószándékba vezető út is pokollal van kikövezve, avagy annyira lefoglal a blog írása, hogy nem érek rá blogot írni.

Ezt egyelőre nem magyarázom meg.

Azt sem állítom, hogy felesleges megmagyarázni, hiszen észre fogjátok venni, mert akkor megy majd minden a legjobban, ha semmit nem vesztek majd észre, ezért nyilván kénytelen leszek lépten-nyomon felhívni a figyelmeteket arra, hogy ez a blog most éppen jobban teljesít, Pocahontasszal szedett színes számlákon látjátok majd a kimutatást a megspórolt bitekről és ezredmásodpercekről, csak válasszatok meg adjatok még újabb négy évet napot, hogy gatyába rázhassan ezt a szemétdombot.