Az elmúlt negyvennyolc órámra nem igazán lehetek büszke. Nick Nolte a fasorban sincs hozzám képest. A világ nagyjából annyi hasznomat látta, mint egy kis szürkésfehér kavicsnak.

Jó, mint egy olyan kis szürkésfehér kavicsnak, ami nem megy bele a cipődbe, ami nem szorul be az autógumid barázdái közé, amivel nem dobnak meg játszásból a buszmegállóban neveletlen térdig érő kiskölkök és amit nem találsz meg a kedvenc keménydrazséd zacskójában keménydrazsé helyett, de akkor is.

Nem tudom, hogy érzi magát egy kis, szürkésfehér kavics úgy általában. Valószínűleg sehogy. Az meg elég szar állapot.

Ennek a posztnak az értelme hozzávetőleg nulla.