Nem a szívem csücske ez a mostani forróság. Nem szeretem, na. Azokat sem bírom különösebben, akik minden alkalmat megragadnak és a legszelídebb panaszt hallván azonnal benyögik vagy beírják, hogy a nyár az már csak ilyen évszak, mégis, mire számítottál nyáron, satöbbi.

Pontosan tudom és elfogadom, hogy vannak olyan berendezkedésű emberek, akik ilyen időben érzik jól magukat, akiknek az a legnagyobb élvezet a nyárban, ha remeg a levegő a járda felett és szikkadtra süttethetik magukat a napon. Sokan közülük elképesztő lenézéssel viseltetnek azokkal szemben, akiknek ez annyira nem jön be és esetleg még jelét is merik adni.

Nem kell sem idősnek, sem betegnek, sem halálmetál-rajongónak lenni ahhoz, hogy ne érezd magad jól a kánikulában. És most nem arról beszélek, amikor valakinek kicsit rossz, mert félóra gyaloglás után két csöpp izzadtság látszik a pólóján, hanem arról, amikor a reggeli zuhany után meg sem tudsz száradni; amikor az éjjeli szellőztetés után egész nap az elsötétített szobában ülsz csukott ablakok mellett és megállás nélkül szakad rólad a víz; amikor el kell menned valahová és inkább fel sem szállsz a buszra, mert feleslegesnek érzed tovább rontani a rajta utazók közérzetét és persze a sajátodat; amikor minden középületben úgy hajtják a klímát, mintha nem lenne holnap, az idióta szervezeted meg megörül a hirtelen jött hűvösnek és gyorsan kitol a fejbőrön keresztül két liter vizet és amúgy is tudod jól, hogy a klímától egy óra múlva, de leginkább estére meg fog érkezni az a kellemes lüktető fejfájás, ami eldönti, hogy mit fogsz csinálni éjszaka, ha már úgysem tudsz aludni és amit pont annyira szeretsz, mint a fent említett meteorológus zseniket.

Ez a meleg kizárólag arra jó, hogy az ember kidögöljön valami természetes víz mellé a partra egy rohadt nagy fa árnyékában és megpróbáljon a hűtőtáskából minél több hideg sört előhúzni, mielőtt leolvadnak a jégakkuk, de minden másra tökéletesen alkalmatlan, és ha ezt Batman másképp gondolja, akkor Batman sem egyéb, mint the opposite of Batman.