Ha minden jól adja ki a héten és még a gondolati világomat is sikerül valamelyest összerántani, akkor talán belekezdek egy többrészesnek tervezett témába itt a blogon. Ennek apropóját az adja, hogy közel másfél hónapja beléptem az érintőképernyős telefonok tulajdonosainak tiszteletreméltó Teddy táborába, méghozzá rögtön egy ma már sokak által lenézett és halottnak titulált platformra épülő készülékkel.

Első körben talán bemutatom magát az eszközt — igazából bajban vagyok már azzal is, minek nevezzem őkelmét. Kézenfekvő lenne egyszerűen letelefonozni, pedig egyértelműen az, ugyanakkor a gyártó szerényen az all-in-one kifejezést erőlteti, a vonatkozó rajongói fórumokon viszont azonnal kiátkoznak, ha nem PDA-zol.

Aztán elmesélem, hogy a gombnyomkodás tekintetében Joch Locke-i eszméket valló személyem hogyan éli meg a fizikai gombok hiányát, hogy tényleg annyira rossz-e az a bizonyos halott platform, hogy mi a véleményem a gyártó saját felhasználói felületéről és majd arról is, hogy lehet-e, érdemes-e más rendszerre váltani.

(Mekkora cliffhangert raktam a végére, őrület!)

Remélem, lesz, akit érdekel az egész, bár ez a bejegyzések készítését igazából eddig sem befolyásolta és ezután sem fogja befolyásolni, hiszen nagy bajnoka vagyok a szociális érzékenységnek. Namaste.