Hajnali fél kilenc. Az utcában rajta kívül senki sincsen, nyugodt léptekkel halad el a patika még zárt kapuja mellett. Nem kell sietnie, még bő tíz perc a busz érkezéséig, menetrend szerint. A zebránál pirosat kap, hosszút. Szippant a levegőből. Meglepően tisztának érzi. Rosszat sejtve elnéz balra.

Gyorsan szippant még néhányat, mielőtt bekövetkezik az elkerülhetetlen. Jól van, most már jöhet bármi.

Ekkor fékez a lámpánál egy kamionnyi riadt sertés.