Az van, hogy epikus léptékű náthát sikerült kapnom. Részben, mert egy hülye vagyok, hogy szeptember derekán még pólóban indulok neki a világnak, részben, mert a buszokon a zsebtolvajokon kívül minden mást nagyon könnyű elkapni, főleg, ha az adott járat érinti a Klinikák megállót és mindig szardíniát kell rajta játszani.

Szóval szerda este heves tüsszögéssel kezdődött a leépülési folyamat. Csütörtök egyetlen végtelen hosszú lázálom, a világról lényegében két információval rendelkeztem mindössze: hogy mennem kellene órára és hogy nem fogok menni. Délután megpróbálkoztam némi Civilizációval, de folyton hadat üzentem a szomszédaimnak tévedésből. Este kampó, ma pedig csak a gyógyszertári shopping experience miatt szándékozom elhagyni a lakást az orromban fellépő vulkáni tevékenységre hivatkozva.

Successful virus is successful.