Már éppen panaszkodni akartam, amiért a hozzánk vezető utat hónapok óta nem képesek... nem is a kijavítani a megfelelő szó, mert ennél akkor sem lenne lényegesen rosszabb, ha tévedésből leszőnyegbombáznák az egészet, bár az talán eltüntetné a kátyúk között megmaradt aszfaltfoltokat és nem kellene őket kerülgetni, persze nem szeretnék ötleteket adni; szóval hogy nem képesek legalább azt a hat-nyolc szép kövér gödröt betömni, amelyek egyenként akkorák, hogy egy teherautó kereke felnistől, gumistól fektetve pont beléjük fér, erre ma reggel felvonult a brigád: a platós LIAZ púposan megrakva a gőzölgő tömőanyaggal, a Transporterből egymás után szállnak ki a szakemberek, te jó ég, mi lesz itt?

Hát nem sok.

Van egy probléma: ömlik az eső. Az összes kátyúban áll a víz. Vajon milyen tartós lesz az a javítás, ha ebbe lapátolják bele a cuccot, hogy fog ez belekötni a gödörbe? Ahol reggel óta megcsinálták, ott már most tele van az úttest apró kaviccsal. Mellette ugye vizes az egész útburkolat, lépésben kell haladni, mert sem a kavicsot nem akarod a kerekeid alá, sem a kihagyott kátyúkba nem akarsz beletoccsanni, de az esőben is matt részegen kerékpározó Tibi bácsi alól sem szeretnéd pont te kicsapni a bringát. Tisztára úgy érzi magát az ember, mintha ő lenne Sebastien Loeb, aki kilinccsel előre csapatja a kavicsbánya kijárt útjain.

Csak épp a kocsit nem építik újjá a nap végén.

Nem akarom azokat bántani, akik konkrétan a javítást végzik, elég rossz nekik anélkül is, de ennek így semmi értelme nincsen.