— Hogy vagy?
— Kösz, jól.

Ehhez hasonló villámdialógusok naponta tízszer biztosan megtalálják az embert. Tegye fel a kezét, aki mondott már kösz, jól-t olyankor, amikor történetesen egyáltalán nem volt jól, de udvariasságból nem akarta a partnerét a problémáival terhelni, vagy egyszerűen képtelen volt mások számára is érthető módon megfogalmazni a baját, vagy csak nem mert előhozakodni a gondolataival, mert attól tartott, hogy a másik szemében nevetségesnek tűnt volna mindaz, ami az ő életét akkor éppen megkeserítette.

Na ugye.

Amúgy jól vagyok, kösz a kérdést.