Lábbal taposós vagy éppen nekikönyöklős F-csatorna ide, nyújtott tengelytáv és meghökkentő légbeömlő oda, az energiaitalosok úgy összerakták a Webber alatt szolgáló autót, hogy annak szerintem ők maguk is csodájára jártak.

Az ausztrál dominanciája ellenére akár egy izgalmas délutánunk is lehetett volna, hiszen "most kezdődik csak a világbajnokság", de elég hamar kialakult a száguldó állóháború. A Mercedes valamelyest felzárkózott, ezt Rosberg tizennegyedik helye speciel nem támasztja alá, hogy Schumacher végre megtalálta-e a racsingolós cipőjét vagy csak mákja volt vasárnap, azt én nem tudom eldönteni, bár a szezonbéli jó szerepléshez bőven elég, ha mostantól vasárnaponként mákja lesz. Azért Button előtt megmutatta, hogy ennyi idősen, ennyi kihagyás után is zsebre tud vágni egy regnáló világbajnokot, ha úgy adódik; örültem neki. Hamiltonnak pedig az a problémája, hogy ő minden versenyen másfél versenytávot tol bele a gépbe, az meg néha nem bírja a végét.

Lacink nem volt velünk, helyette Gyulánk keltette a feszültséget a folyamatos "jaj, mi lesz Monacóban az újonc csapatok lassúsága miatt" ábrándjaival, de most komolyan, hát mi a franc lenne, ha nem verseny. Lehet, hogy valaki fel fog tartani valakit, sőt, biztos, de kedves barátaim: nem pont az Monacóban a nagy truváj, hogy a gyengébbeknek is van némi esélyük? Meg mintha az sem lenne rögzítve, hogy menő csapat pilótája nem kenheti fel magát a palánkra.