Bukósisakot fel, fogvédőt szájba, Nfol dühöng egy sort. Először is, mérhetetlenül felcseszte az agyát ez az egész érettségi-mizéria, amit most az összes lehetséges formában kiveséz majd a sajtó szebbik ás bulvárabbik fele egyaránt. Kezdődött azzal, hogy kiderült a vizsgalapokat őrző raktár holléte. Legelőször azt a barmot kellene falhoz állítani, aki ezt kifecsegte. Aztán onnan valahogy kikerültek a feladatsorok, újabb gyenge láncszem a személyzet körében keresendő. A tévések előszedtek egy srácot, aki még az érettségi kezdete előtt kinyomtatott magyar tételeket lobogtatott a kamera előtt, vele azóta is beszélgetnek az őrszobán. Persze, felkerült a netre az egész, az SG-től kezdve az Origón át az Indexig mindenki mindenhol paráztatják az embereket, főleg az érettségizőket, hogy újra kell írni, ki lesz velük cseszve, és különben is. Tanár, diák tanácstalan, kínjában vicceket sütöget, például a következőt:

Tanár az érettségin:
- Osszak vizsgalapot, vagy mindenki hozott magával?

Ma pedig a Debrecen című lapban ezt a cikket olvastam:

"Magyarból elégtelen"

"Szomorúan nézi az ember azt az újabb világbotrányt, amibe a magyar érettségi írásbeli kapcsán az oktatási tárca keveredett bele. Valakik nagyon kiszúrtak azzal a maturáló korosztállyal, akik a napokban írták-írják dolgozataikat. A vizsgadrukk mellett így tizennyolc éveseinknek át kell élni ezt az elbizonytalanító cirkuszt: érvényes lesz-e egyáltalán a megírt dolgozatuk, vagy ismétlésre kényszerülnek.
Nem a saját hibájukból.
Magyar Bálintnak igaza van abban, hogy az érettségi tételek ellopása, pénzért való árulása és a viszga előtt az interneten való nyilvánosságra hozása a tárca lejáratását szolgálja. Ám az oktatási minisztert nem azért tartja az állam, hogy ilyen politikai célzatú nyilatkozatokra mindig kész legyen.
Neki azzal kellett volna foglalkoznia, hogy biztosítsa a középiskolai záróvizsgák zavartalanságát. Hogy diákjaink - eljutva életük fontos állomásához - nyugodt körülmények között bizonyíthassák: alkalmasak az érettségi vizsga letételére.
Nem igazság, hogy a diákok izgulnak a bukásveszély miatt."

Szóval ennyit az egész áttervezett érettségi rendszerről is. A legnagyobb igazságot most is a közeli ábécében hallottam egy eladótól, aki kollégájával önfeledten tárgyalta a témát, és nem vették észre, hogy betévedtem a kosarammal a sorukba. Szerinte a régi érettséginél ilyen nem történhetett volna meg. Meg mi az, hogy ki vannak nyomtatva a vizsgalapok a kérdésekkel? Nem tudnak a srácok írni, vagy mi? Miért nem volt jó most is az, hogy a rádióban felolvassák a lehetséges témákat, aztán felírják őket a táblára? Azért volna egy tippem, hogy a lapokat őrző cég is közbeszerzési pályázaton kapott lehetőséget a munkára, és ha nagyon gonosz akarok lenni, akkor azt is hozzáteszem, hogy az ellenzéki pártok nagy erőkkel kutatják a kapcsolatot az őrző cég és a miniszterelnök között...

Apropó, miniszterelnök és a száz lépés. Komolyan nem tudom, ki találja ki ezeket a fantázianeveket, de úgy tűnik, hogy Medgyessy Péter száznapos programjának sikertelensége után sem távolodott el a százas számtól. Még hagyjad, mert vannak egészen korrekt ötletek is ebben a programban, kár, hogy a negyede sem lesz megvalósítva. A legjobban a "feketegazdaságban dolgozók áttérítése a kékgazdaságba" kitétel tetszik, el is képzeltem magamnak, hogy ha ezentúl átmegyek ismerősökhöz számítógépes ügyekben segíteni, akkor majd viszem a kiskönyvemet és pontos munkanaplót vezetek a történtekről, pénzt kapok érte - mert ha nem kapok, akkor az megint feketemunka -, amiből addig adóztatnak majd, míg elkékül a fejem.

A nap másik arcátrendező eseménye az angolóra volt, amelyen zh-t írtunk. Figyelem, szókimondó szövegek, parental advisory, rated R for retarded, stb. A tanár - jelzendő, hogy végülis kinek olyan kiba**ott k**va fontos megírni a dolgozatot - erős, háromnegyed órás késéssel érkezett. Bejön, lepakol, majd hozzám fordul, azt mondja nekem:
- Cicc!
Hát a k**va mindenségit neki, miazhogy cicc? Nézek rá csúnyán, ő is néz rám. A többiek kussolnak, és rosszra gondolnak.
- Norbika!?
- Nem értem mit akar ezzel.
- Jöjjön velem.
Megy a t*k*m. Aztán mégis elindulok. Erre ő:
- Na, mégiscsak kommunikáció-képes ma?
Kabbe. Az irodába megyünk, idead egy rakás szótárat. Beviszem őket a terembe, a többiek még mindig nem értik, mondom nekik, hogy én sem értem a vén kujont. Visszaér öt perc múlva, a fekete tintás ingujjából arra következtetek, hogy most nyomtatta ki a fordítanivalót.
- Itt a szöveg, az utolsó bekezdés utolsó előtti mondatáig fordítsák le.
Bazz, arra a szövegre két óra tisztán kellene, most meg már délután öt óra van. Na mindegy. Elég jól haladok, nem is ő lenne, ha nem a legszemetebb részt kereste volna elő. Egyik srác elkészült, nagyban pakol össze, amikor Rovny lecsap rá:
- Még van egy feladat, ne menjen sehová!
- Dehát már 17:50 van, órám lesz.
- De ha nem írja meg a nyelvtani részt most, akkor a fordítást sem tudom elfogadni.
Ha a Mátrixban élnénk - vazze, lehet, hogy abban élünk -, a srác már betöltött volna egy Kalasnyikovot a kabátja alá. Inkább visszaül és nekilát a nyelvtannak, közben én is elkészülök a fordítással, de a "single kit system" szóösszetételre mondjon valaki valami értelmeset, mert én nem tudok. Oké, nyelvtan, az idő 18:15. Negyed órája előadáson kellene lennem a világ, de legalábbis a négysávos, zebrát nélkülöző út túlsó felén. Beadom a papírokat, húzok is át a kémia épületbe, be az előadóterembe, ahol megtudom, hogy egy hét múlva már vizsga lesz a Hardver 2 tárgyból. Döbbenetemből a különféle Sun és IBM Power processzorok specifikációi sem voltak képesek felocsúdtatni (van ilyen szó egyáltlán?), viszont a jegyzet végén ezt találtam:

Úgyhogy a következő emlékfoszlányaim maradtak az estéről: lehányt buszlépcső, nyílni nem akaró lépcsőházajtó, este tízkor porszívózó felső szomszéd és Vészhelyzet.