A szorgalmi időszak utosó előtti hete kezdődött el ma. Ráadásul ez volt ebben a félévben az utolsó hétfői napunk, mivel jövő hétfőn pünkösd lesz jól. Ennek hallatán lelkesen ültünk be Anyagtudomány előadásra. Közben eszünkbe jutott az is, hogy múlt akalommal meghívott minket a tanár a pénteki habilitációs előadására, mi meg nem mentünk, igaz akkor éppen prog zh-t írtunk. Megérkezett a tanár, és amíg a szekrényből előszedte a vetítővásznat és a projektort, megcsodáltuk az újnak tűnő laptopját. Legutóbb nem ez volt nála, ezek szerint jól sikerült az előadása pénteken :). Aztán azon merengtünk, hogy vajh miért tart két percig a bejelentkezés. De mindez semmi volt ahhoz képest, ami a betöltődés után fogadott mindenkit. Az asztalon borzalmas mennyiségű ikon hevert, mögöttük alig látszott a háttérként beállított plüssállat homályos és alulexponált fényképe. Erről jut eszembe, kellene alakítani egy topikot a Gamer fórumán "Hogy néz ki az asztalod?" címmel; kár, hogy nem lehet a hozzászólásokba képeket beszúrni. A dokumentumokban volt vagy nyolcvan mappa, mindegyik igazán fantáziadús és a keresést elősegítő 01, 02, stb. névre hallgattak, úgyhogy felírtunk két integrált mire előkereste az előadását tartalmazó Powerpoint bemutatót. Aztán kiderült, hogy vizsgára lehet vinni egy pár oldalas írást is egy órán elhangzott témáról, vagy lehet tételt húzni. Na, hányan fognak tételt húzni? Én biztos nem, így viszont nem elég az angol szakfordítás - amiről még most sem tudom, hogy mikorra kell beadni -, még ezt is meg kell írnom. Uzsonnázás közben eszembe jutottal remek témák, például "Én és az adattárolás", amelyben eddigi számítástechnikai pályafutásomat venném górcső alá, különös tekintettel a C64 magnószalagjaira, a 3,5 colos flopikra és a későbbi CD-DVD-özönre. Hmm, ez nem is tűnik olyan rossznak így visszaolvasva. It’ll do the trick.

Utána a félév utolsó Adatszerkezetek és algoritmusok előadása következett. A K/2-es előadóban állandóan érzékelhető poshadt szag, a kényelmetlen és recsegő berendezés, na meg az előadást tartó Juhász Pici érces baritonja megint rámhozta a szempilla-nehezedést, de hősies küzdelemben végül legyőztem az álmosságot - francnak kellett tegnap 0:21-kor még Static-X-et hallgatni... -, elővettem az angolkönyvet és azt olvasgattam. Holnap ugyanis zh-t írok angolból, mégpedig az előzetes információk szerint amolyan "hát ez kész" típusút. Lesz benne angolról magyarra történő fordítás és nyelvtani kérdések. A fordítástól nem tartok, meg arra nem is készülök, majd úgyis kitalálok ott valamit a szövegre, viszont az ilyen nyelvtani érdeklődést tükröző kérdéseket sosem kedveltem. Nem tudom, miért, ha adnak egy szöveget, azt tudom értelmezni, le tudom fordítani, meg tudom magyarázni, de ha megkérdezik, hogy ebben a mondtaban van-e Future Perfect Continuous, akkor legfeljebb mély együttérzésemet tudom kifejezni. A másik ilyen problémás dolog a kiejtés. Csütörtökön ismét egyedül voltam órán, legalább átvettünk négy leckét, de nem volt olyan mondat, amibe ne szólt volna bele Rovny, hogy "Maga is úgy olvas, ahogy azt Magyarországon tanítják..." Erre mit lehet mondani? Magyar vagyok, angolul soha az életben nem fogok tudni beszélni - főleg nem azzal a tökönrúgott hangsúlyozással -, és az angolok közül sem fog senki tökéletesen beszélni magyarul. What a thrill.

Úgyhogy most uzsonna után blogot írok, málnaszörpöt iszok és Hammerfallt hallgatok. Kicsit ráz közben a hideg, a múlt heti sirálycsászár időjárás után mellbevágó a tegnapi és a mai hőmérséklet, én meg hülye fejjel pólóban vagyok egész nap. Reggel indulás előtt még hajat is mostam, külön jó volt, hogy nem volt időm rendesen megszárítani. Aztán felfedeztem, hogy nem hoztam magammal otthonról piros pólót, amiben tesire szoktam menni, és amiből hatodik éve nem engedek. So embarrassing, isn’t it? Közben már Slipknot ás Ákos is szólt, benyomtam a Winampon a véletlenszerű lejátszást, de fenntartásaim vannak vele kapcsolatban, mert van olyan dal, amit már ötödszörre dobott be egy hét alatt.

A nap tanulsága: Mindig tegyél szemeteszsákot a szemétkosárba, sok felesleges munkától kíméled meg magad.

A nap arcai: Az a két csöves, akik reggel felnyomultak a 24-esre és két pillanat múlva szembetalálták magukat a vastagkarú és gyűrött tarkójú jegyellenőrrel.