Azt hiszem, mérnökök tömeges felsírása övezné, ha a Nordschleife célegyenes utáni lendületgyűjtő padlógázas elnyújtott görbéin versenytempónál megpróbálna kitörni mondjuk a Pagani Zonda F vagy bármelyik hátsókerekes pályaautó fara. Ilyesmi a Gran Turismo 4-ben sem történik, pedig az négy évvel ezelőtt jelent meg a ma már nevetséges teljesítményű PlayStation 2-re és azért az sem az a fajta hardcore cucc, amiben egy kör viszonylag korrekt teljesítéséhez vért kell pisálnod. (40 kör viszonylag konstans tempójú teljesítéséhez ellenben illik.)

Szóval ennyit arról, hogy az NFS Shift szimulátor.

Ennek ellenére a rövid próbám alapján nem tudom különösebben bántani. A szokásos NFS-szintet hozza — ez jó hír annak, aki kedvelte a Most Wanted óta megjelent részeket, rossz annak, aki hozzám hasonlóan nem —, csak ugye a nagy "ott ülsz benne"-fíling kedvéért visszahozták a belső, műszerfalas nézetet (ami ász lenne, mondjuk nekem kicsit fura volt a sebességérzet, fene a fajtámat) és a külső tükröt, meg általánosságban jobb a fizikai modell (mintha lenne tömege meg lendülete a kocsinak, váó!), de ez maximum döntetlenre elég a Race Driver GRID ellen, ami nagyon hasonló, ugye. Az ellenfelek is értelmesebbek tán, legalábbis szándékosan nem lökdösődnek és inkább a saját célba érésükre koncentrálnak, viszont öt futam alatt egyszer sem volt arra példa, hogy az előttem haladó megpróbálta volna lezárni az íveket vagy bármi módon megakadályozni az előzést, pedig ez is elvárható lenne a nem kezdőknek szóló nehézségi szinten. Az automata váltó döglött, mint mindegyik Need for Speedben, de komoly autós gémben úgyis kézzel váltunk, igaz-e?

Ha lenne megfelelő konzolom vagy PC-m, azért megvenném a Shiftet, mert van benne tartalom, de aki szimulátort akar, annak még mindig a Simbin valamelyik játéka a természetes választás.

Köveiket erre dobják, köszönöm.