Tegnapelőtt a Google bejelentette a Google Font API-t. Mire jó ez?

Weboldalak készítésekor a használható betűkészleteket illetően sajnos sok korlátozó tényezővel kell számolnunk. Éppen elég baj lenne az is, hogy a különböző operációs rendszereken alapértelmezésben más és más betűkészletek találhatóak meg, de mindezt tetézi az is, hogy a böngészőben két eltérő betűtípussal írt, de ugyanakkora méretűként megadott szöveg valós mérete sem egyezik meg.

A méretezéssel kapcsolatos problémákra tudtommal nincsen univerzális megoldás, kísérletezni kell a betűkkel. A hiányzó fontkészletek kezelésére viszont ott a stíluslapon megadható font stack, azon betűtípusok rendezett listája, amelyekkel a megelőző font hiánya esetén a szöveget meg szeretnénk jeleníteni, például: font-family: Helvetica, Arial, sans-serif. Ha van a rendszerünkön Helvetica, akkor azt használjuk, ha nincsen, akkor az Arialt, ha pedig az sincsen, akkor az alapértelmezett talpatlan betűkészletet.

A web-safe fontoktól eltérő betűtípusok platformfüggetlen megjelenítésére eddig leginkább Flash-sel megvalósított megoldások léteztek, vagy a kérdéses szöveget képként helyezték el a weboldalon, rosszabb esetben úgy, hogy maga a szöveg az oldal kódjában sehol nem szerepelt. Aztán a CSS3-ban megjelent az @font-face, amely mögött az az elgondolás, hogy a használandó betűkészletet tegyük az oldal dizájnjának részévé. Jön a látogató, lekéri az oldalunkat a hozzá tartozó stíluslappal együtt, amelyben megadtuk a betűtípust, azt pedig a böngésző a szerverről le tudja tölteni és a telepített betűtípusokhoz hasonlóan használható.

Egy nagy baj van ezzel, az, ami a többi CSS3-as újítással is: a támogatottság. A CSS3 ugyanis még nem végleges, az elérhető böngészők is másképpen viszonyulnak hozzá: amelyik támogatja, az biztos teljesen egyedi megvalósítással. És akkor ott vannak azok, amelyek egyáltalán nem támogatják, semmilyen formában.

A Google Font API első ránézésre ugyanaz, mint a @font-face, de jelentős eltérések vannak a kettő között. Először is a Font API használhatóságát nem korlátozza a böngésző szolgáltatás-kínálata olyan mértékben, mint a CSS3 esetén, tehát a megrögzött vagy kényszerűségből a 8-asnál régebbi Internet Explorerrel krúzolók is azt fogják látni, amit a többiek. Másrészt a betűtípusokat a Google szervereiről húzza le a böngésző, nem arról, ahol az oldalunk van, sejthető, hogy a Google szerverei sávszélességgel picit jobban el vannak eresztve. A Font API használatához egyetlen sort kell oldal fejrészébe beszúrnunk, onnantól kezdve megy, míg van a bolygón áram. A jelenleg elérhető betűkészleteket a Font Directory-ban lehet megnézni.

Széljegyzet: így a végén szeretnék elnézést kérni mindazoktól, akiket a rosszullét környékezett a betűtípus és betűkészlet kifejezések esetleges helytelen használata miatt, továbbá azoktól, akik szerint a Font API-ról ennél sokkal jobb, érdekesebb és szakmailag tanulságosabb bejegyzést lehetett volna írni.

Üdvözli Önt a Telenor Magyarország!

Újabban azzal szórakoztat a Google Chrome, hogy nem mindig hajlandó a lekattintott linkeket új tabon megnyitni. Akár egérgörgővel, akár a helyi menüből, akár CTRL+klikkel próbálkozok, nem történik a világon semmi, csak a negyedik-ötödik kattintásra ugrik.

Úgy vettem észre, hogy ehhez a jelenséghez nincsen köze annak, hány tab van éppen megnyitva, mert háromnál és huszonötnél ugyanúgy megcsinálja ezt, továbbá az egerem sem romlott el, mert más alkalmazásban nem tapasztalok ilyesmit. Ráadásul a laptopon is ugyanez van, egérrel, touchpaddel egyaránt, pedig azon egy felpluginezett Chrome van szolgálatban, a desktopon meg egy gyári állapotú.

Alonso látta a telizöldet, ezért nyomta neki, mint pokol:

Nem kell velem egyetérteni, szerintem unalmas volt ez a mai. Némi színt vihetett volna bele, ha a problémás csatornafedél megjavítására berendelték volna a narancssárga T4-es ponyvás Transportert, aztán szépen körbebójázták volna a javítandó területet. Volt két komolyabb baleset, de hát az itt szinte mindig van, a Williams autók pedig amúgy is szeretik a hercegség szalagkorlátjait. Trulli viszont megmutatta Chandhoknak, hogy a Lotusnak nemcsak tempóbeli előnye van a Hispaniához képest, de technikailag is felettük állnak.

Schumachernek egész futam alatt egy jó pillanata volt, amikor az utolsó körben megelőzte Alonsót abban a kanyarban, amit — rosszmáj ON — olyan jól ismer, erre utólag azt is elveszik tőle egy olyan szabály miatt, aminek az ellenkezőjét hangoztatta többször is Gyulánk, úgyhogy efelett beindul majd a paragrafus-karate. Még így is jobban járt, mint Button, mert neki egyetlen jó pillanata sem volt, valami hűtőfedelet rajta felejtettek a kasztnin és az SLS mögötti tötymörgésben elkelkáposztásodott a motor. Egyik csillag kinyírta a másikat.

Nem tudom, mit itatnak Webberrel mostanában, de kérek belőle.

Még valami. Nagyon sajnálom Dávid Sándort, amiért ilyen szervezésű műsorokba kell járnia szakérteni. Valahol persze megértem, hogy vállalja a felkérést, nincsen alternatívája, de azt láttam rajta ma is, hogy ül szegény a stúdióban, ahol az embereken kívül csak az asztal meg a székek valódiak, kicsit feszeng a helyén, mert hiába intéznek hozzá kérdéseket a többiek, alig hagyják válaszolni, mert jön a következő kis semmitmondó bizbasz bejátszás meg az SMS-játék. Ő egy olyan műsorban tudna élni, ahol ülnek ketten egymással szemben, az egyik feltesz egy egyszerű kérdést, Lapaj meg elkezd régi emlékekről, régi futamokról és régi versenyzőkről mesélni, mert ő ebben jó, nem a tizedmásodperceken való lovaglásban.

Álltam az ablaknál a függönyt a vállammal felemelve és néztem, ahogy lassan sötétül az égbolt. Jöttek a felhők, morogtak a légrétegek, amint összeértek a magasban, gyászos frigyükből fényes villámok születtek. Egyre fényesebbek és egyre közelibbek.

Ott álltam és néztem kifelé, szótlanul. Nem mintha lett volna kihez szólnom.

Valami baj van az élettel. Nem úgy alakul, ahogy szeretném. Nem úgy alakítom, ahogy kellene. És minél közelebb kerülök ahhoz, hogy végre megértsem ezt az egészet, annál kevésbé tűnik valóságosnak. Mintha bármelyik pillanatban fel lehetne belőle ébredni és visszatérni... hová is? Nem tudom. Gyakran másfél órával azelőtti történéseket érzek rettentő távoli és meglepően valószínűtlen emléknek, közben valakinek egy tizenöt évvel ezelőtt elcsípett arckifejezését 1080p-ben tudom felidézni.

Feltámadt a szél. Veszettül susogott volna az ablak alatt a meg nem mondom milyen fajta fa, ha márciusban nem vágták volna ki. Megjelent az ablaküvegen az első esőcsepp, hívta a haverjait is, azok meg egyre csak jöttek. Mind el voltak ázva. Nagy, boldog család. Visítva zuhantak bele közvetlen elődeik maradványaiba.

Lehet, hogy nincs baj az élettel. Lehet, hogy pontosan úgy alakul, ahogy kell. Csak nem érzem sajátomnak. Maybe I should get a life. Just like this guy: