(Evil had, haha, ugye értik, ugye?)

Értem már, mire megy ki az egész! Nem arra kíváncsiak a bácsik, hogy mennyire jól suhintok a kalapácsommal, amit amúgy alig bírok magam után húzni a földön, nevetség tárgyává téve ezzel egész hősi mivoltomat, nem is az érdekli őket, hogy minden faluban magamévá teszem-e az ingó, ingatlan és egyéb, jogilag körülményesen leírható javakat, hogy van-e kereskedő bajszom és pudingos tál frizurám (legújabb bowerstone-i divat, figyeljél!). Nem.

Azt lesik a gazok, hogy mi motivál. Jó vagyok? Jó vagyok. De mennyire? Elég jó vagyok már, vagy még jobb akarok lenni? És még jobb leszek-e, ha adott helyzetben úgy döntök, ahogy? Hajlandó vagyok-e ötször annyit szenvedni a jó döntésemért, vagy elcsábulok a sokkal könnyebb út iránt? Almáspitét tömök magamba vagy ropogós csibét? Akasztok vagy megakasztok?

Aki nem csak úgy hack’n’slash módon zavarja le a küldetéseket, az bizony bele fog futni ezekbe a kérdésekbe. Aki igen, nos, az is belefut, csak neki teljesen mindegy, mit választ, a rohadt nagy kard megszerezhető így is meg úgy is. Viszont egy végigjátszás nem lesz elég, azt már most látom.

Sent from my Albion.

A Német Nagydíj futamösszefoglalója helyett rendhagyó módon exkluzív tartalommal, egy Felipe Massával készített interjúval kedveskedünk olvasóinknak. A brazil pilótát közvetlenül a sajtótájékoztatót követően nyílt alkalmunk friss élményeiről faggatni.

— Felipe, hogyan telt számodra a 67 kör itt Hockenheimben?
— Egész hétvégén jól éreztem magam a kocsiban. Nagyon sokat dolgoztunk a pénteki szabadedzéseken a beállításokon, az időmérőn megszereztem a harmadik helyet, ami örvendetes, a versenyen pedig második lettem. Jó érzés újra versenyképesnek lenni.
— Milyen volt az autód?
— Egy vörös színű Ferrari (nevet). Elégedett voltam a teljesítménnyel. Nagyon sokat dolgoztak a szerelők, sokat dolgoztak a mérnökön a gyárban is. Kezdenek beérni a fejlesztéseink. A kettős győzelemmel kihoztuk a kocsiból, amit lehetett, csapatszinten a maximumot nyújtottuk.
— A rajtnál az élre álltál és sokáig magad mögött tartottad a csapattársadat. Mi történt azután?
— Nem történt semmi. Fernando meg tudott előzni engem, utána próbáltam vele menni, de gyorsabb volt nálam. Megszereztük a győzelmet, ismét versenyben vagyunk a Red Bullal. Csapatszinten a maximumot nyújtottuk.
— De rád szóltak rádión.
— Erről nincs mit mondanom. Nagyon jól ment a kocsim, jól éreztem magam a versenyen, sokat dolgoztunk a fejlesztéseken. Nagy eredmény ez nekünk, csapatszinten a maximumot nyújtottuk.
— Úgy látom, nem szívesen beszélsz erről. Más téma: mi a véleményed a brazil válogatott dél-afrikai szerepléséről?
— Csapatszinten a maximumot nyújtottuk.
— Mit vársz a jövő hétvégi hungaroringi futamtól?
— Már alig várom. Sokat kell dolgoznunk a fejlesztéseken, de jól fogom érezni magam a kocsiban, csapatszinten a maximumot fogjuk nyújtani. Az első körben pedig kib*szom a rádiót a cockpitből. Ezt ugye nem írod meg? (Nevet.)
— Dehogy, dehogy! Köszönjük az interjút!

Majdnem öt évvel a megjelenését követően és majdnem egy évvel azután, hogy megvettem és nem bírtam elindítani, végre összejött minden és működik a Fable. A telepítés után alig egy héttel már el is jutottam a New Game pontig, onnantól pedig nem volt megállás. Malinyú úrnak nagy fel, elképesztően zseniális játék. Gondolom ezzel újat mondtam.

Megyek is vissza hősködni, jövő héten meg életre rúgdalom a blogot.

Addig is: legyetek jók! Vagy ne.

Szerintem rossz ötlet.

Gyötör a bűntudat, mert elhanyagoltam a blogot és emiatt olvasók százai számára vált még elviselhetetlenebbé ez a rekkenő hőség. Még nem tudom, hogyan fogom mindezt jóvá tenni, de megérthetitek, elég nehéz bármi értelmeset alkotni, amikor a szobámban még hajnali kettőkor is kereken 30 fok vesz körbe és egyesével párolognak el a szürkeállományom molekulái a homlokomon keresztül.

Idehaza az internetezés egyébként átalakult egyfajta stratégiai játékká, ami ráadásul körökre osztott, olyanokat kell például fontolóra venni, hogy rákattintok a linkre és kimaradok három körből, vagy inkább nem is érdekel az egész. Felcsillant amúgy a remény, mert alkalmam volt kipróbálni a jó öreg E220 helyett egy újabb fajta modemet, ami már csupán pendrive méretű és első blikkre nagyon tetszett, főleg az, hogy rögtön négyszeres átviteli sebességet jelzett a grafikonja, aztán sajnos nyilvánvalóvá vált, hogy ez valós használat közben semennyi javulást nem realizál. Úgyhogy nem azért töltök három órát internetezéssel, mert annyi mindent megnézek, hanem mert addig tart. Lehet, hogy rosszul fogom, vagy mi.

Zápor, zivatar, vízfüggöny.

Mai kedvenc mondatom a hírekből:

Na, ezt megtudtuk, de mire megyünk vele? A 40 méterre elrepülő betonlépcső akkor jellemezné a robbanás erejét, ha készítenénk egy új mennyiséget, aminek a mértékegysége a Blrt (betonlépcső röptáv), például 1 Blrt lenne annak a robbanásnak az ereje, ami egy betonlépcsőt 5 méter messzire repít el, és akkor leírhatnák vagy bemondhatnák, hogy a fehérgyarmati hidroglóbusz nyolcasat robbant a metángáztól. Ennek hiányában pont annyira releváns, mint hogy milyen messzire hallatszott vagy hogy a kilencvenegy éves Irma néni tapasztalt-e már ilyet. Csak valamiért törekedni kell az ilyen egzaktnak tűnő, tényszerűség látszatát keltő jellemzésekhez, elvégre nem lehet úgy közzétenni az ilyesmit, hogy „akkorát robbant, hogy még”.

Pedig amiatt nem szólna be a hülye blogger a hülye blogjában.

Egyébként a rádióban még reggel azt bírták bemondani, hogy „a szakértők még vizsgálják a baleset körülményeit, de valószínűleg fizikai folyamatok okozták a robbanást”.

Ezen illik felsírni.