Vasárnap este 22 óra 37 perc. Most mondhatom el, hogy beköltöztem a bérleménybe. Maradt egy szekrény, amit nem merek kinyitni.

Azért a tulajdonossal még el fogunk cseverészni arról, hogy a lakás állapota hány százelékos, mert szerinte egész jó lett, szerintem meg egész jó lett, csak belerondítanak az egész jóság fogalmába olyan csekélységek, mint a becsukhatatlan bejárati ajtó, a ruhásszekrényben leszakadt polc, meg a példásan elvezetett, ám használhatatlan koaxiális kábel.

Reggel nyolctól már ipar van, gúúúúúd náájt ringdingding...

Asztalosipari különkiadásunkat látták.

Korábban már volt szó az egyedi, akarom mondani, a nem web-safe betűtípusok használatának buktatóiról abban a posztban, amelyben a Google Font API-ról értekeztem és lelkendeztem vala. Azóta eltelt néhány hónap, az internet általam gyakran látogatott szeletében mégsem terjedtek el az ott ingyenesen felhasználhatóvá tett, böngészőfüggetlen dizájnerkedésre csábító fontok, de a CSS3-as beágyazott fontokat is szinte vadászni kell. Nem értettem ennek az okát egészen addig, amíg magam meg nem próbáltam élni a lehetőséggel.

A probléma gyökere az, hogy a netről letölthető, ingyenes fontkészletek — amelyeket a Smashing Magazine vagy a Hongkiat gyakran összegyűjt — legnagyobb hányada nem tartalmaz az angol ábécé kis- és nagybetűitől, a számoktól és az írásjelektől eltérő karaktereket. Komoly ujjongásra van okunk, ha olyat találunk, amelyben szerepel a magyar ékezetes betűk közül néhány: többnyire az á, é, í, ó, ö, ú, ü megvan, az ő és az ű viszont mindegyikből hiányzik:

Néha előkerül egy-egy kalapos ő, de az meg inkább ne kerülne elő. A kávézacc és a homár például a Font API-ban is megtalálható, de ebből a szempontból sajnos ez irreleváns adat.

Azért lássuk be, egy magyar nyelvű honlapot tekintve ez elég komoly hiányosság, még akkor is, ha a szép új betűtípust csak a címeknél vagy a navigációs elemeknél használnánk, nem a kenyérszövegre (szvsz helyesen). Nonszensznek tartom, hogy emiatt esetleg elkezdjük átfogalmazni a szöveget (a bőrdíszművesek megszívják azonnal), mert szerintem a tartalomnak szabad befolyásolnia a dizájnt, nem pedig fordítva. Egy akármilyen tartalomkezelő rendszer felhasználójának meg egyszer lehet csak azt mondani, hogy ne használjon ő meg ű betűt, másodjára nem lesz kinek mondani.

A megoldás persze az, hogy ne akarjunk ilyen betűtípust használni. Statikus szövegeknél talán járható út, ha a szöveget képként helyezzük el (valamilyen image replacement módszerrel; magán a képen kézzel ékezetesíthető a felirat...), máshol meg kísérletezzük inkább a standard fontokkal, esetleg kérjük meg a kedves leendő kommentelőket, hogy írják meg, ők miként állnak a kérdéshez.

Csak hogy utaljak legújabb kedvenc médiás szófordulatomra.

A tegnapi szopósort egyébként különféle táblázatok fabrikálásába fojtottam. Szörnyen izgalmas volt, viszont a végére lett egy aktuális listám a kötelező szakmai, a kötelezően választható szakmai (sávos), a szabadon választható szakmai, a kötelező közgazdaságtan, a kötelezően választható közgazdaságtan, a kötelezően választható természettudományi, a kötelezően választható nem természettudományi és a testnevelés tárgyaimról. Ezt az abszolutóriumi tárgylistával összevetve arra jutottam, hogy helyzetem mérsékelten kiváló, mert bár kevesebb kreditre vagyok Kurt Cobain zenekarától, mint gondoltam, de azt a keveset csak olyan tárgyakkal szerezhetem meg, amelyeket mindig is szerettem volna elkerülni, de annyira még sosem, mint most.

Ja meg leadtam végre az indexemet. Állítólag most kellett vele utoljára foglalkozni, de ezt nem tőlem hallottátok.