Amikor megkérdezik, hogy hagyma mehet-e bele, akkor valójában úgy értik, hogy biztosan szeretnéd-e a zsömlédben látni az úristen összes lilahagymáját meg még azt a kettőt, amit akkor is belekarikáznak, ha nem kérsz bele.

Valahányszor egy olyan személy beszél a rádióban/televízióban az agresszív számítógépes játékokról, aki a kijelentései alapján a büdös életben egy nyamvadt percet nem töltött el az aknakeresőnél és a pasziánsznál komplexebb számítógépes játékkal, ellenállhatatlan vágyat kezdek érezni egy tárkiürülésig tartó balklikk iránt.

Nem gondoltam volna, hogy eljön a nap, amikor az Internet Explorer böngésző nevét és a jó jelzőt azonos mondatban fogom szerepeltetni, de tegnap letöltöttem az Internet Explorer 9 bétáját és azt kell mondjam rá, hogy bizony jó!

Tudom, teljesen egyénfüggő, hogy kinek hogy tetszik egy program felülete meg a kezelőelemek logikája, számomra az IE9 az első olyan Microsoft böngésző, amelyre jól esik ránéznem. Igen, összeloptak hozzá mindent a Chrome-ból meg a Firefox-ból meg az Operából, de legalább ésszel tették. Az sem egy utolsó szempont, hogy a sebesség és a szabványokkal való kompatibilitás terén nagyot léptek előre: én csodálkoztam legjobban, amikor a dédelgetett HTML5-ös tesztoldalaimat a Chrome-hoz hasonlóan gond nélkül megjelenítette az IE9, holott ez a Firefox-nak és az Operának jelenleg nem sikerül maradéktalanul.

És amivel a legnagyobbat húzták, az a Windows-os integrációja a böngészőnek, hogy ti. bármely böngészőfület lehúzhatod a tálcára és onnantól kezdve az úgy viselkedik, mintha egy önálló alkalmazás lenne: külön ablakban jelenik meg, van ugrólistája (ha a honlap készítője úgy akarja), egyedi ikonja, értesítései, amit akarsz.

Ez körülbelül ugyanaz, amit a Mozilla a Prism projekttel szeretett volna megvalósítani, szóval nem okozott Redmondban féléves nappalt a nagy megvilágosodás, de kétségtelenül érdekes és működőképes funkció ez, a Gmail, Twitter, Facebook szentháromság már használja is.

Egyelőre nem cserélem le az elsődleges böngészőmnek számító Chrome-ot a kedvéért, mert az abban lévő néhány plugin hiányozna, de őszintén mondom, örülök mindannak, amit az IE9 jelenleg mutat és hogy ezúttal tényleg komolyan gondolták. Kudos meg minden!

Csöngetnek, néni áll az ajtóban valami ménkű nagy mappával a kezében. „Ráb*sztam” — gondolom magamban, felidézve a mappával az ajtóhoz járuló jónépek jellemző indíttatásait (gyűjt, térít). De nem, mert:
— A feleségét keresem.
Hóha! Ez váratlanul ért, bevallom.
— Én is, de még nem találtam meg.
— Nincs idehaza?
— Nem idehaza nincs, hanem nincs.
— Dehát itt van a papíron, hogy...
Lapozgatja a mappáját. Nabazz, mindjárt kiderül, hogy... Már tudom, mit érzett Malcolm Reynolds.
— ...na itt van, tizenhat szám, [valid női név].
— Ez a tizennégy.
— És nem ő a felesége?
Hát esküszöm, megnézem már, hátha tényleg ő az, csak elfelejtettem valamiért. Occam borotvájának pengéjét érzem a nyakamon néhány pillanatig.
— Nem.
Nénit megpingeli az epifánia.
— Akkor elnézést, fiatalember, viszontlátásra!
— Viszlát!

Most már szólok az asszonynak, hogy előjöhet.

— Aaaaanyaaaaa, melyik az elejeee?
— Az az eleje, amelyiken a minta van elöl.

Ha kisgyereket láttok körbe-körbe szaladni, tudjátok az okát.