Dennis Moore

Dutow headsetes sztoriját olvasva jutott eszembe néhány nappal ezelőttről a nénis történet.

Éppen magamnak előre haladva jöttem volna ki egy üzlet üvegajtaján, amikor láttam, hogy egy idős néni áll az ajtón kívül és tétován nyúl a kilincs felé. Mivel én alapvetően kurvára udvarias vagyok, gondoltam segítek neki kinyitni az ajtót, de ő nemhogy nem indult el befelé, hanem úgy helyezkedett, mintha egyáltalán be sem akarna jönni. Türelmes is vagyok, szóval a harmadik nekifutást még kivártam, hátha csak a reakcióidő nyúlik a végtelen felé, aztán meguntam és kijöttem az üzletből, a néni meg még mindig ott téblábolt.

You don’t think

Nekem csak órákkal később esett le, és a néni családja is valószínűleg nagyot derült azon, hogy a mama alig tudta elolvasni az ajtóra ragasztott ünnepi nyitvatartást, mert valami félbolond hülyegyerek percekig lengette az ajtót az orra előtt.

Fogalmakkal való módszeres bánásmód

— El tudnád magyarázni nekem, mi az a dialektika?
— Figyelj, majd kérdés-felelet módszerrel megvilágítom! Van egy tiszta ember és egy piszkos ember. Melyikük fog mosakodni?
— Ez egyértelmű: természetesen a piszkos.
— Nem úgy van az, mert a tiszta az igényli a tisztaságot, a koszos nem. Szóval melyikük fog mosakodni?
— Akkor a tiszta.
— Hát, ez sem stimmel, mert a piszkosnak is kell néha mosakodni.
— Mindkettő?
— Nem! Egyikük sem! A tisztának nincs szüksége rá, a koszos meg nem igényli.
— Akármit mondok, te mindig az ellenkezőjét állítod.
— Na látod, ez a dialektika!

PR, HR és más borzalmak

A kelleténél sajnos jóval többet árul el az államigazgatásban a közelmúltban, jelenleg és a közeli jövőben várhatóan uralkodó mentalitásról az, amikor egy önkormányzatot telefonon felhívó rádiós műsorvezető azon kérdésére, miszerint abban a helyiségben, ahol a telefont felvevő hölgy tartózkodik, van-e fűtés, némi háttérsúgdolózást követően a hölgy annyit tud válaszolni, hogy erről ő nem adhat felvilágosítást.

A másik, hogy voltam reggel a boltban, ahová sokadik éve rendszeresen beesem annak ellenére, hogy az utóbbi időben emellett egyre kevesebb érv szól, például amikor bizonyos dolgozók egyszerre vannak beosztva, akkor az eladótérben szinte vágni lehet a feszkót. Az együttállás ezúttal is megvolt, ráadásul nem volt olyan pontja az üzletnek, ahol ne folyt volna valami rendezkedés, árufeltöltés, satöbbi, az amúgy sem tágas gondolaközökben kislétrák, kartondobozok, műanyag rekeszek és röpködő vágókések között lavíroztunk a másik négy vásárlóval, de valahogy folyton útban voltunk egymásnak.

Nem elég, hogy emiatt eleve az volt az érzésem, hogy zavarok, a csúcspont egyértelműen az volt, amikor a raktárból kirontott a frissen dauerolt hajú helyi üzletvezető atyaúristen, két fejrándítással felmérte a helyzetet, felismerte, hogy ezen a káoszon egyes egyedül ő képes felülemelkedni és minden problémamegoldó képességét latba vetve nekilátott a fülünk hallatára leordítani a dolgozók fejét, de nem vagyok biztos benne, hogy nem volt a példabeszédben némi kikacsintás abban az értelemben, hogy a vásárlóknak is a rohadt mindenit már, nézelődnek itt összevissza percekig, aztán két kiflivel mennek a pénztárhoz, abból is egynek hiányzik a csücske.

Ezzel annyit ért el, hogy négy ember szó — és vásárlás — nélkül elhagyta a villát boltot, ami persze nem a legjobb módja a véleménynyilvánításnak, mert ezért is nyilván a dolgozók lesznek hatványozottan lecseszve. A maradék egy vásárló meg a könyörtelenül beálló csöndben hallgatta, ahogy a csukott kasszában halkan zörögnek a bankók.

They make not a peep

A Hármas könyvelés podcast második adásán felbátorodva jutottam el Adam Mansbach Go the Fuck to Sleep című könyvéhez, melyen át a szerző a modern meséskönyvek és gyermekversek összes modorossága mellett a gyermekét elaltatni relatíve sikertelenül próbáló szülő összes frusztrációját is egyszerű angol nyelvű versikékbe beszuszakolva igyekszik bevinni néhány övön alulit, sikerrel.

The windows are dark in the town, child.
The whales huddle down in the deep.
I’ll read you one very last book if you swear
You’ll go the fuck to sleep.

Pár perc alatt végig lehet szaladni rajta, vannak benne képek is, ha valakit ez inspirálna, szóval. Az én személyes pofázmányom mégis akkor szakadt le, amikor a fent említett podcast ajánlásának megfelelően megnéztem ezt a felvételt:



All the kids from day care are in dreamland,
The froggie has made his last leap.
Hell no, you can’t go to the bathroom.

You know where you can go? The fuck to sleep.

Műkedvelőknek: itt a könyv PDF-ben. Ugye senkinek nem jutott eszébe, hogy ilyesmit magyarul is lehetne...?

Busifa

Nem elég, hogy saját magammal kapcsolatban is elég setét gondolatok repkednek a fejemben, most sikerült melléjük néhány valódi problémát is beújítani, úgyhogy nem vallanám magamat kimondottan elégedettnek, ha volna a népszámlálási űrlapon ilyen kérdés. Mondjuk ezek nélkül sem. Szerencsére a konkrét gondjaim közül egyik sem olyan, amit ne lehetne pénzzel megoldani.

Egy ideje például döglődött a laptopban a telep. Jó, hazudtam, első perctől kezdve döglődött, mert ilyen a technológia; tulajdonképpen annak is örülhetek, hogy a hasonló korú Toshibákkal ellentétben az enyémben több, mint három évig húzta a gyári akkumulátor értelmezhető teljesítménnyel, most viszont elérkeztünk oda, hogy az eredeti kapacitásának csak a harmadát tudja már leadni, amit a Windows 7 vidáman animálódó tálcaikonnal igyekszik minden bekapcsoláskor tudatosítani bennem, illetve a fennmaradó üzemidőt már meg sem próbálja megbecsülni.

A gépet egyelőre nem szándékozom lecserélni, viszont új akksit addig kellene bele venni, amíg egyáltalán kapható. A keresgélést különösen szórakoztatóvá teszi, hogy a netes akkumulátor-specialisták mindegyike valami elb*szottul kezelhetetlen és átláthatatlan termékkatalógussal dolgozik, plusz a gépből kivett telepről leolvasott modellszámnak megfelelő cseredaraboknak nem stimmel a teljesítménye (legyen az gyári vagy utángyártott), a megfelelő teljesítményűek pedig teljesen más modellszámmal bírnak és az alakjuk sem ugyanolyan — már amennyire az utóbbit a hangyakoton méretű termékfotók alapján meg lehet állapítani. 25 rugóért azért jó lenne olyat kapni, ami jó.

Múlt héten megérkezett a jó kis ősz, estére be kellett fűteni. Arcomon földöntúli örömmel hallgattam egész éjjel, hogy a hőszabályzó hibája miatt múltkor javított kazán most ugyanúgy nem kapcsolja le magát, mint a javítás előtt, és csak egészen kicsit aggaszt, hogy akkor garanciálisan volt tizenhatezer a műsor, most viszont már nem garanciális a készülék, tehát.

Abban is kezdek egyre biztosabb lenni, hogy az elektronikai cuccok számára semmi sem károsabb, mint az állás. Például itt van az asztali gépem esete, amit mostanában ritkán használtam, az elmúlt két hetet konkrétan a konnektorból kihúzva töltötte az egész konfiguráció, ezt a kis kényszerszünetet pedig a monitorom arra használta fel, hogy csendben kimúljon, mert most egykedvűen világít az állapotjelző led a homlokán: ha nincs bemenő jel, akkor nem megy le standby-ba, ha van D-Sub bemenő jel, azt nem jeleníti meg, nem lehet előcsalni az OSD menüt sem, csak a fránya kék fénypászma vetül rám, ami annyiszor égette ki a retinámat hosszú estéken.

Aztán lehet, hogy az első szervizben megcsinálják kétórányi munkadíjért és még évekig jól fog szolgálni, egyelőre kézrátétellel próbálom szóra bírni. Ha meg nem jönne be, még mindig dönthetek úgy, hogy fogom magam és nyerek a lottón.