A redditet böngészve bukkantam rá erre a Graham Hill vs Damon Hill című fényképre. A beküldője semmi egyebet nem írt a képhez, de a Hill família története elég érdekes, úgyhogy írok róluk egy keveset.

Baloldalt Graham Hill brit autóversenyző látható jellegzetes festésű sisakjában, amint egy kellemes bajusz mögül figyeli kisfiát, Damont. A motorsportok történelmének ő az egyetlen olyan pilótája, aki Forma—1-es világbajnoki címet (1962-ben a BRM-mel, 1968-ban a Lotus színeiben), Indy 500-at (1966-ban Lola-Forddal) és Le Mans-i 24 órás versenyt (1972-ben a Matra csapattal, egy bizonyos Henri Pescarolóval karöltve) is tudott nyerni, és még a montipintonok is megemlékeznek róla egy rövid jelenetben:

Wiggin: And now it’s request time.
(Cut to Gumby.)
Gumby: I would like to see John the Baptist’s impersonation of Graham Hill.
(A head on a platter is pulled by a string across the floor. We hear brm, brm, brm, noises. The head of John the Baptist has a Graham Hill moustache, obviously stuck on. Women’s Institute applaud.)

Pályafutása során összesen 176 nagydíjon indult, ötször győzött Monacóban, 1973-ban Embassy Hill néven saját csapatot szervezett. 1975-ben az általa vezetett Piper kisrepülőgép leszállás közben lezuhant: a balesetben Hill mellett a csapat két szerelője, menedzsere, főtervezője és ígéretes tehetségű versenyzője, Tony Brise is halálát lelte.

Damon Hill ekkor tizenöt éves volt. A képen meg körülbelül négy, tehát a papa autója egy 1964-es BRM P261-es, és ha színes lenne a fotó, akkor az is látszana, hogy a kasztni a szokásos British Racing Green, az orron körbefutó csík pedig narancsságra. Motorja egy ezerötszáz köbcentis V8-as szívómotor hozzávetőleg 210 lóerős teljesítménnyel és hatsebességes kézi váltóval, mindehhez a kocsi tömege 470 kiló. Kisebb-nagyobb változtatásokkal egészen 1968-ig versenyeztek vele, összesen hat F1-es futamgyőzelemre volt jó. A jobboldali gépről nincsenek információim.

A kis Hill előbb motorversenyző lett, majd a Formula 3000-ben próbálta ki magát, de egyetlen futamon sem győzött. 1991-től a Williams istálló tesztpilótájaként dolgozott, illetve két versenyhétvégén beugró volt a széthullás szélén táncoló Brabhamnél, ’93-ban pedig már a versenyzői ülésben találta magát a Williams-től világbajnokként a Benettonhoz távozó Riccardo Patrese helyén, Alain Prost csapattársaként.

Első futamgyőzelmét a Hungaroringen szerezte 1993-ban. A fiatal Michael Schumacher legnagyobb ellenfeleként szoros idényeket futottak, az 1994-es szezonzáró Ausztrál Nagydíjon történt emlékezetes ütközésük nyomán Schumacher egyetlen ponttal nyerte meg a bajnokságot. 1996-ban aztán Hill is bajnok lett a Williams-szel, ekkor az az újonc Jacques Villeneuve volt a csapat másik versenyzője, aki 1997-ben szintén megnyerte az összetettet, és akinek az édesapja szintén versenyzett az F1-ben. A szezon végén otthagyta a Williams-et, mert a menedzsment Frentzent szemelte ki a helyére ’97-re. Hillt a McLaren, a Benetton és a Ferrari is megkereste az ajánlatával, ő mégis az akkor húsz éves fennállása alatt egyetlen győzelmet sem arató Arrows-hoz szerződött, ahol a gyenge Yamaha-motor és a Forma-1-be akkor érkező Bridgestone abroncsok várták.

Az évad csúcspontja a hungaroringi futam volt, ahol az időmérőn a harmadik helyet szerezte meg, a versenyen pedig Schumachert és a bajnokesélyes Villeneuve-öt kényelmesen verve haladt a mezőny élén, de az utolsó előtti körben a hidraulika hibája miatt lelassult és Villeneuve mögött végül csak másodikként ért célba. Talán emlékeztek rá, ekkor esett ki Palik Lászlóból a híres Hova tűnt Damon Hill-opusz, amit a hozzáértők a magyar sportkommentátori tevékenységek jelentős mérföldkövének tekintenek a mai napig.

’98-ban a Jordan csapathoz szerződött Ralf Schumacher mellé, abban az évben az esős Belga Nagydíjat nyerte meg, ’99-ben pedig Heinz-Harald Frentzen csapattársaként indult. Végigszenvedte az évet az akkor bevezetett bordázott abroncsok miatt, fontolgatta a visszavonulást, de egy-egy biztató eredmény hatására újra és újra meggondolta magát és végül végigversenyezte az évet.

2006-ban ő váltotta Jackie Stewartot a British Racing Drivers’ Club elnöki székében és komoly szerepe volt Silverstone versenynaptárban tartásában és azoknak a fejlesztéseknek, átalakításoknak a véghezvitelében is, amiknek az eredményét tavaly és idén a Brit Nagydíjon láthattuk.

Apa és fia karrierjében az azonos sisakfestésen (sötétkék alapon nyolc fehér evezőlapátvég, Graham londoni evezősklubjának a jelképe) kívül más érdekesség is akad:

• 1968-ban Graham néhány héttel Lotus-os csapattársai, Jim Clark és Mike Spence halálos balesetét követően megnyerte a Spanyol Nagydíjat.
• 1994-ben négy héttel Ayrton Senna végzetes imolai falnak ütközése után Damon megnyerte a Spanyol Nagydíjat.
• A sportág történelmében ők az egyedüli apa-fia páros, akik mindketten világbajnokok lettek.
• Damon Hill volt a Forma-1 második olyan pilótája, aki a nullás rajtszámot kapta év elején, de ő volt az első, akinek két szezonban is ez a szám jutott.

Következő alkalommal a szubatomi részecskék kettős természetéről lesz szó, vagy nem.

Búvópatakok és források:

• Graham Hill, Wikipedia
• Damon Hill, Wikipedia
• BRM P261, Wikipedia

Pálinkafőző üzemben járva mindig nagy körültekintéssel kell lenni, mert ha beleesik valaki a gyümölcsdarálóba, annak mások isszák meg a levét.

Azt bírtam álmodni múlt éjjel, hogy újra középiskolában vagyok, tornaóra következik és az öltözőbe lépve rájövök, hogy nem hoztam reggel a felszerelést. Cserébe nálam van a harmadikos történelem tankönyv, ami az összes tankönyveink közül a legnagyobb, legvastagabb és legnehezebb is egyben — ilyenek ezek a történelemkönyvek, pfff —, pedig nincs is ma történelemóránk.

Felmértem a lehetőségeket, tudtam, hogy nehéz lesz megmagyarázni, hogy a történelemkönyv nem csupán a tornafelszerelésem része, hanem egyenesen az a tornafelszerelésem, mert végső soron nincsen olyan nagy különbség a tényleges testmozgás és egy valamikor tényleges testmozgást végző történelmi személy megismerése között, a hadi események pedig egyértelműen tömegsportnak tekinthetők, de ekkor kiderült, hogy futás meg kötélmászás meg szertorna helyett aznap valami életmód-tanácsadó fazon fog előadást tartani nekünk, amit valamiért rosszabbnak sejtettem, mint a futás, mászás és szertorna összességét.

Mindenesetre elindultunk lefelé a lépcsőn a tornateremhez — valójában sosem volt emeleti öltözőnk —, de nem sikerült odáig eljutnunk, mert a lépcsőforduló után le volt szakadva a lépcső. Ez nem tántorított el minket, úgyhogy a vasbeton törmelék hátán a falon futó csövekbe kapaszkodva lassacskán mindenki lemászott, persze csupa por és kosz volt mindenkinek az arca, karja meg a ruhája. Ekkor kezdtünk csak azon gondolkozni, hogy vajon mitől szakadt le a lépcső, miért nem maradtunk odafent és hogy megyünk majd vissza, de közben beértünk a tornaterembe, ahol egy széken ülve várt ránk az életmód-tanácsadó ember, szakadt öltönyben, koszos arccal. Megvárta, míg mindannyian leültünk a padlóra, aztán annyit mondott: Ha leszakadt lépcső állja utatokat, forduljatok vissza.

Rövid pusmogást követően az ember borzasztóan el lett kalapálva, hogy ne kelljen azon gondolkodnia, mit tanácsol a következő csoportnak.

Az Úristen segedelmével és a szemmozgató izmaim utolsó energia-tartalékainak bevetésével tegnap este sikeresen megérkeztem a Sárkányok tánca végén található enumerációhoz, amit elegánsan át is ugrottam, mert kilencszázkevés oldalnyi küzdelem után már nem igazán kíváncsi az ember holmi családfákra, amire meg kíváncsi lenne, az sajnos az előző kilencszázkevés oldalból sem derült ki.

Tulajdonképpen a kötettel ez a legnagyobb bajom: fut párhuzamosan úgy 14-15 történeti szál, amiknek a többsége ráadásul a fő karakter mellett elég kiterjedt szereplőgárdával bír, és a George R. R. Martint illető vádak között sosem fog szerepelni, hogy fukarkodna a huszadik cselédről szóló párszáz karakteres mellékvágányokkal, hogy ne tudna bármely szereplő szájába bármely szituációban valami útmutató történetet adni Őrült Aerys király életéből, a lakomák kimerítő részletezésétől korgó gyomrú olvasók nassolási szokásaiba való durva beavatkozás vádja viszont megáll a lábán. Közben nagyon sokszor éreztem úgy, hogy némely szálon a lelki vívódásnak ugyanazon a fázisán mennek keresztül a karakterek, amiken már korábban is és nem haladunk sehová vagy csak nagyon lassan, aztán vagy megtörténik a kiszámítható, vagy csak a vágás jön.

Azt nem tudom, hogy a szerzőnek volt-e alkalma törpék fejét dörgölni (vagy más testré... spoiler alert!), de szerencsére vannak, akik hozzák a szintet, például a Fal mindig remek és tetszett a Köpönyegforgató szála is.

Nem ez A jég és tűz dala-sorozat legjobban sikerült kötete, de rossznak sem tartom. Számomra valamennyivel érdekesebbé tette, hogy ez volt az első nagyobb terjedelmű, angol nyelvű, nem szakmai témájú könyv, amit végigolvastam; adódik, hogy felszedtem egy rakás csajozós szófordulatot, úgyhogy már csak ezért megérte.

TL;DR túl hosszú, elolvastam.

Közéleti vonatkozású bejegyzés jön, gondoltam szólok előre, hogy az érdekelteknek legyen lehetősége továbblapozni, mielőtt bántódásuk esne.

Nagyon szeretem, amikor valaki felismeri, hogy végveszély fenyegeti a szent demokráciát és úgy dönt, hogy a rendelkezésére álló eszközöket megragadva felhívja erre az emberek figyelmét. Például most a volt miniszterelnök:

Egyhetes éhségsztrájkba kezd Gyurcsány Ferenc és a Demokratikus Koalíció három másik tagja Budapesten a Kossuth téren. A politikus elmondta, hogy a Hét nap a szabad választásokért elnevezésű demonstráció idején sátorban fog lakni Niedermüller Péter és Molnár Csaba alelnökökkel, valamint Kolber Istvánnal, a párt képviselőjével.

Hogy az általa említett erőteljes politikai gesztusok közül miért pont ezt sikerült kiválasztaniuk, azt nem igazán értem, mármint a közterületen hesszelés és közben nem evés szerintem nagyságrendekkel hétköznapibb demonstrációs eszköz annál, amit egy a partvonal szélén ácsingózó, de nagy terveket dédelgető politikustól és szervezetétől elvárnának a támogatói és talán az ellenfelei is.

Íme még egy csodás gondolat a cikkből:

A Demokratikus Koalíció vezetője hozzátette, hogy ők négyen biztosan végigcsinálják az éhségsztrájkot, de számítanak rá, hogy néhány napra mások is csatlakoznak hozzájuk. [...] Az emberek nem pusztulnak bele néhány nap éhezésbe, a dolognak ebben az értelemben nincsen tragikus végkimenetele.

Unortodox táplálkozás, avagy nem biztos, hogy ötleteket kellene adni. A magas labda így is prímán le lett csapva:

Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője az éhségsztrájkról hétfőn azt mondta: nem hangzik túl izgalmasan, hogy négy középkorú férfi összeköltözik egy sátorba, a belváros közepén. „Talán nem kellene ekkora ügyet csinálni egy egyhetes tisztítókúrából.”

Majd jövő héten bejelentik, hogy a kormány kész megvédeni az egyhetes tisztítókúrákat a politikai indíttatású éhségsztrájkokat az elsúlytalanodástól, ami amúgy az IMF feltételei között is kiemelt helyet foglal el.