Talán másnál is előfordul újabban az a furcsa jelenség, hogy a Windows 10 desktop betöltését követően automatikusan elindul a Firefox és megnyitja a kezdőoldalt, pedig a rendszer leállítása előtt szépen becsuktuk az összes ablakát és az automatikusan indítandó programok közé sem csempésztük be őkelmét.

Engem ma délután bosszantott fel annyira ez a furcsaság, hogy már tenni is hajlandó voltam ellene, és bár kicsi rá az esély, hogy a megoldást éppen itt keresné bárki is a Google helyett, senkit nem hagyunk az út szélén, tehát a böngésző about:config oldalát betöltve és a figyelmünket az oktalan kattintgatás veszélyeire felhívó üzenet alatti gombra oktalanul kattintva keressük meg a toolkit.winRegisterApplicationRestart bejegyzést, majd újabb oktalan duplaklikkel állítsuk át az értékét false-ra.

Mivel a Windows 10 parássá tett a khmmm… előzékenységével, először azt gondoltam, ez is valami Microsoft-féle prediktív hülyeség lesz, de megnyugodva tapasztaltam, hogy azért a Mozillánál is dógoznak a zemberek.

Uszony.

Nyilván a tegnapi is egy teljesen átlagos napnak indult, újabb boldog órák a gyárban, szegény tojásos vagdalt fejében meg sem fordult, hogy két kellemetlenség is éri majd, nevezetesen hogy olyan alakokkal kell majd együtt mutatkoznia, amilyenekkel inkriminált helyzetében lencsevégre kapták, illetve hogy felrobban miatta a magyar internet.

Mások majd szépen kiszámolják és levitatkozzák, hogy a háromszázas csülkös bableves és a kettőhatvanas somlói galuska a vendéglátóipar szempontjából reális, rentábilis, továbbá az igazság és az önérzet szempontjából ööö… igazságos és dühítő-e; engem ennél jobban foglalkoztat az élmény, a hozzáadott érték, például hogy zárás előtt egy órával beülve már kinézegeti-e a kedves vendégeket a személyzet, már a levesnél körbetörlik-e az asztalukat jó vegyszeres felmosóval, vagy a távolságot félméterenként lopva megvárják, míg beleharapnak az almás rácsos csücskébe és abban a pillanatban be is csusszan a mop a széklábak közé, mint minden rendes üzemi konyhán, foltos-e a kanál meg a villa, ilyenek.

Csorba pohár nélkül szart sem ér az egész, ezt lássuk be, kérem!

Roppant vicces Németh Szilárd ex-rezsibiztos, nemzetbiztonsági szakértő, bukott csepeli polgármester-jelölt és pincepörkölt-pápa kifakadása az ellenzéki képviselők összefogását illetően, miszerint Soros György kottájából játszanak Gyurcsány Ferenc vezényletével, mert ha egy mámoros pillanatában arra hajlana az ember, hogy ő most bizony a Fidesz összes bűnét megbocsátja, tarkótájékon akkor is mórikálná őt egy maradék gondolat arról, hogy Gyurcsány Ferenc azért maradhatott a jelenkor magyar belpolitikájában bármekkora tényező, mert a Fidesz az őszödi beszéd és annak utórengései révén ajándékba kapott hatalomra kerülése óta nem váltotta be azt, amit vele kapcsolatban ígért.

Most már persze hülyék lennének komolyan rászállni, hiszen akarata ellenére az egyik legjobb, legmegbízhatóbb támogatójukká vált, mindezt úgy, hogy sokakkal ellentétben be sem kellett venniük valamelyik kecsegtető buliba, ő magától ilyen.

Na meg végső soron ugyanazt csinálják délben és este, amit régen ő, csak egyelőre nem kúrták el.

Ha jól tévedek, 2018-ban összesen hat posztot sikerült magamból kipréselnem, erre pedig nehéz büszkének lennem. 2017 és 2016 sem voltak jobbak, ha már itt tartunk – de miért is tartunk itt?

Én sem tudom.

Nem terveztem abbahagyni a rendszeres írást. Nem is hagytam abba. Csak abbamaradt.

Kereshetném a magyarázatokat, például hogy széttöredezett a figyelmem. Hogy nem jutott megfelelő mennyiségű időm és erőm arra, hogy vállalható formába öntsem a gondolataimat. Hogy egyébként is meghaltak szépen sorban az olyan blogok, amiket követtem és ettől aztán én is demotiválódtam. Hogy amiről jól tudtam volna írni, arról előbb háromszor annyit kellett volna mesélnem, hogy más is érthesse, de annyi ködösítéssel, hogy úgysem értette volna senki. Hogy a valóság durvább, kacifántosabb, kicsavartabb, mint amivé én ferdíteni tudnám. Hogy amikor mégis rászántam magam, akkor egyszerűen nem ment az írás.

Semmi garancia nincs rá, hogy mostantól újra menni fog. De muszáj megpróbálnom!

Hiányzik az írás, hiányzik az, hogy foglalkozzak a gondolataimmal, hiányzik a rengeteg pöcsölés a posztokkal, hiányzik egy rakás dolog azok közül, amikkel pár éve foglalkoztam és amiket szintén nem hagytam abba, csak abbamaradtak.

Majd kiderül, mi fér bele.

This one’s dedicated to all the ravers in the nation.

Kicsit furcsa azért, hogy 20 méterre jobbra modern sorompós pénztár van a komphoz, 20 méterre balra éppen két ember kalapálja a szántódi fotókeretet, ez a menő épület meg be van furnérozva és nem használják semmire.