Ebben az évben Halottak Napja hétfőre esik, és mivel komoly négy éve munkaszüneti napnak számít november elseje, ez egy amolyan hosszú hétvége lesz. Mi úgy döntöttünk, hogy a hétfői, valószínűsíthetően orbitálisan nagy tolongásból, nyomakodásból, egymás azonnali pokolba kívánásától megkíméljük valamennyire magunkat, és már vasárnap elintézzük az elhunyt rokonok sírjainak meglátogatását.

Érdekes dolog ez az egész Halottak Napja is. Eredetileg ez egy katolikus ünnep volna, viszont én úgy vettem észre, hogy a húsvéthoz, karácsonyhoz, mifenéhez hasonlóan ez is inkább szól a bizniszről, mint a vallásról. Nem mintha én nagy vallásos figura lennék, templomban is ötször, ha jártam életemben, meg sem vagyok keresztelve, mondhatni, hitetlen pogány vagyok, ami hülyeség, mert a pogányok nem voltak hitetlenek, csak egyszerűen másban hittek, mint a mighty keresztények. Aki tud, az hasznot húz ebből a napból - virágárus, nagyáruház, temetői őr, parkolótársaság, tömegközlekedés, meg még mittudomén ki is. Az emberek vesznek egy köteg virágot, meg mécsest, aztán bejárják az országot, hogy elmondhassák magukról, milyen rendesek ők valójában, hogy gondolnak ilyenkor a hallottaikra.

Szerintem nem csak ezen a napon kell rájuk gondolni, nem csak ilyenkor kell rendes hozzátartozónak lenni, ilyenkor is azért, mert úgy szokás. Persze nem tagadom, van fílingje az egésznek, az emberek puccba vágják magukat, kocsiba/buszra/akármire ülnek, aztán a dugókban ünnepi hangulattal átitatottan anyázzák a másikat, aki esetleg ugyanúgy túl szeretné élni ezt a napot, mint mások.

Valahol egy fórumban valaki megemlítette, hogy milyen érdekes, hogy szinte egybeesik ez az ünnep a Halloween-nel, ami ugye a miénknél jóval "fejlettebb" társadalmakban tök jó, vidám ünnep, aminek keretében az emberek maskarába öltözve űzik el a rossz szellemeket a pokol bugyraiba. Az illető azt is írta, hogy jó lenne nálunk is meghonosítani ezt is, mert miért ne? Én erről azt gondolom, hogy totális baromság lenne ilyet tenni. Van is rá két érvem. Első: már van ilyen ünnepünk, ami pontosan erről szól, csak némileg kevesebb tökkel. Úgy hívják, farsang. Második: akkor itthon is sokan a külföldi mintát alapul véve, Orbán Viktornak vagy Gyurcsány Ferencnek maszkírozná magát, ami megrendítené a gazdaságunkat, lévén tudtommal nincsen olyan üzem, ahol róluk mintázott maszkokat gyártanának; a népet pedig ki kell szolgálni. De bizonyára lennének jelentkezők a fagyizó kisfiú jelmezre is, amelynek hátteréről Váncsa István írt az Élet és Irodalomban nem is olyan régen. A lényeg: a hatvanas éveket vessük össze a mával fizetés és árak szempontjából, és világosan látszani fog, hogy minden ugyanannyiba kerül, csak a fagyi lett sokkal drágább.

De mindezt felejtsük is el gyorsan, és emlékezzünk inkább az elhunytakra ma, és más napokon is.

A múlt heti őszi szünet után mindenki boldogan, kipihenten, kitörő örömmel érkezett hétfőn reggel nyolc órakor a kémia épület előadótermébe, egy újabb fantasztikusnak ígérkező kalkulus előadás meghallgatásának lehető legjobban titkolt céljával. Persze vannak vagy ketten, akik csupán azért jönnek be, mert bántja őket a lelkiismeretük - őket arról lehet felismerni, hogy végigalusszák azt a másfél-két órát, de legalább bejönnek, ami már önmagában nagyszerű tettnek minősül.

A prof is megérkezik 7:59:50-kor, letörli a táblát, amin még a két héttel ezelőtti utolsó óra nyomai is fentmaradtak - hiába, errefelé a takarítók érdekes, új módszerekkel próbálják forradalmasítani a takarítóipart. Ezek közül a legfigyelemreméltóbb az a metódus, ahogyan a folyosókat késő délután felmossák. Értem én, hogy hosszú az a k*rva folyosó, de olyat még nem pipáltam, hogy a teli vödör felmosóvizet a folyosó egyik végén állva egy kellő testalkattal rendelkező egyed végiglöttyinti lendületből a felső emeleten, ami aztán szépen végigcsurog mindenütt, a szemmel látható koszt ügyesen kikerülve... Ők remekül szórakoznak, a múltkor éppen arról ment a vita közöttük, hogy melyikük löttyintette a legjobban eddig.

Szóval a tábla már ragyog, kezdődik az óra. Mindenki nagyon excited, de télleg. A szokásos menetrend ezúttal is percre pontosan működik, sok rizsa között néhány felsőbbrendűséget éreztető poén, aztán pedig nyomatná tovább hamar, ha... Ha nem szólalna meg valahol egy csengő szaggatottan. Először hátrafordul, végignéz rajtunk, visszafordul. Ezt még kétszer megismétli, aztán felemeli a hangját: "Kinek csörög a moiltelefonja? Azonnal kapcsolja ki! Ez nem telefonközpont, hanem egyetem!" Mivel mindenki arcára kiült egy ábrázat, amit tipikusan "kegyetlen barom vagyok"-ként lehet értelmezni, úgy döntött, ismét magához veszi a vezérlést, és visszaevickél a táblához. De a csengő nem hagyja abba. A hallgatóság optimistább fele, elkezd sutyorogni, hogy biztos bombariadó van; a pesszimisták ekkorra már régen kilógtak az ajtón. A prof ismét végignéz rajtunk, a hirtelen beállt, fülnek szokatlan csendben kissé hallgatja a csengőt, amely immár ötödik perce szól, majd megjegyzi: "Lehetséges, hogy helyes lenne pánikba esnünk. Hátha tűzvész van, vagy bombariadó." Kicsit még hallgatózik: "Á, akkor hangosabban szólna. Na gyerünk, folytassuk!". És folytatta. Újabb öt perc elteltével végleg megunja a dolgot, egy felső sorban ülő kiválasztottat elküld a portára, hogy kérdezze meg, mi a franc folyik itt. Amíg a srác visszajön, felír egy egyenletet, mire valaki félhangosan: "Nem venném a lelkemre, ha ő kimaradna belőle, várjuk meg!" Srác visszaér, lekiabál, hogy bombariadó van, és azonnal el kell hagyni az épületet. Mire a prof: "Jó, de ezt még befejezzük itt!" Na, ekkor kezdett el mindenki pakolni, és hatalmas tempóval kifelé haladni a teremből. A prof is elkönyvelte magában, hogy itt ma csatát vesztett, de kifelé menet azért még megkérdezi a portást, hogy mikor lehet viszamenni. A portás hatalmas arc, fogai között egy fogpiszkálót forgatva közölte vele, hogy leghamarabb is délután négykor. Innen nem volt visszaút, a prof szeme alatt elmorzsolt egy könnycseppet, majd távozott.

Délelőtt bementem focizni, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy hamar összeszedem a 13 jelenlétet, és akkor a térdig érő hóban esetleg nem megyek majd be (merthogy ez szabadtéri foglalozás, és mint ilyen, esőben, hóban, viharban is meg van tartva). Már kimentem a buszmegállóba, amikor rájöttem, hogy a korrektül összerakott felszerelésből hiányzik egy alkotóelem: a cipő. Spuri haza, cipő átvesz, és időm már csak annyi volt, hogy futva éppen beérek, át tudok öltözni, és amíg a többiek a pálya felé lépkedve bemelegítenek, én jól kifújom magamat :-). Maga a meccs elég sima volt, amit az is jelez, hogy én is rúgtam két gólt, pedig inkább hátul sepregetek.

Aztán hazajöttem, órám csak déluán négytől lesz, addig éppen le tudom fordítani a hétfőn ígért GTASA bemutatót. Kész is lett, igaz, néhány helyen meg kellett vágnom, ezek az amerikaiak olyan szójátékokat beleírtak, hogy azt én semmilyen formában nem bírtam értelmezni... Este még szórakozok egy keveset a HTML-lel, jó lenne ezt az oldalt is megírni Notepaddel Frontpage helyett...

A keddi nap elég húzós, reggeltől estig óráim vannak, letöbbje az "aha, érdekes" és a "halál unalmas" közé esik hangulatilag, szóval nem egy kéjhömpöly. A buszon a reggeli tömegnyomor már meg sem lepett, pedig az utóbbi napokban inkább gyalog mentem mindenfelé, úgy is jó a levegő az erdő melletti úton, a többi nyárspolgár meg hadd szoruljon a huszonnégyesen. Az egyik kereszteződésnél odajött egy öreg néni, hogy mondjam meg neki, merre van a kettes számú ház abban az utcában. Mondtam neki, hogy merre menjen, olyan hét-nyolcszáz méter az egész, hipp-hopp odaér :-). Megköszönte, aztán megállíthatatlanul elindult a rossz irányba...

Első órán neten hozzáférhető adatbázisokkal foglalkoztunk - volna, ha nem egyszerre akarta volna mindenki kipróbálni a keresést, amitől persze úgy behalt az egész, hogy öröm volt nézni. A többiek kitartóan nyomkodták az F5-öt, hátha beindul, én inkább fórumoztam addig :-). Utána volt egy felejthető oprendszerek előadás, ahol az előadó elszórt néhány kevésbé ütős poént, amire az első sorban ülők reflexből elvigyorodtak. A tanár, látván a frenetikus sikert, olyat mosolygott, mintha megnyerte volna a főnyereményt. Aztán oprendszer gyakorlat, háát... ezen félig odafigyeltem azért, mert végülis érdekeseket mond a tanár, csak kár, hogy nem mindig értjük. HTML-szerkesztésen gépírókat megszégyenítő sebességgel körmöltük a tageket, éppen a táblázatokról volt szó, ami pont jól jött nekem. Megkérdeztem a tanárt, hogy milént kellene megcsinálni pl. ezt az oldalt úgy, hogy ha ebbe a cellába írok, akkor a baloldali cellákat hagyja békén és ne méretezze át tök feleslegesen. Adott is egy jó tippet, itthon kipróbáltam, de ugyanúgy széthúzta, szóval jövő héten komplett forráskóddal megyek órára :-). Meg azt sem igazán bírtam felfogni, hogy ha egy cella háttérszínét feketére, a betűket meg fehérre állítom, akkor miért nem látszik a cellában semmi... Végül egy agyzsongató kalkulus gyakorlat maradt, amin kibuliztuk, hogy a feladott házikat csináljuk meg órán, mert akkor biztos jó lesz mindenkinek. Este az egyetemen infós összeröffenést rendeztek, a fő program az ingyen sör volt - ami a résztvevők szerint pancsolt, savanyú és meleg volt, azonkívül relatíve kevés lányt vonzott a lehetőségek kavalkádja, aki meg ott volt, az már mattrészegen ment oda is... Este fél tizenegykor még nekiálltam feltenni az SP2-t a gépre. Success!

Reggel nyolcra kellett bemennem előadásra, ami már jó előre halál unalmasnak ígérkezett, mondhatom, ötször meggondoltam, hogy bemenjek-e egyáltalán. Aztán mégis bementem, szerencsére, ugyanis katalógus volt. Egy-null ide. Viszont az óra tényleg unalmas volt, a tanár látszólag remekül szórakozott, hiába, ő már érti is, amiről beszél. A hallgatók jelentős része ezért úgy döntött, hogy inkább Freddy Krugerről álmodik a padon, minthogy ezt a borzalmat elviselje, így aztán hamarosan több fej volt a padokon, mint a levegőben. A tanár persze ezt észrevette, be is szúrt egy kedves kis poént, egy tétel bizonyítása végén, a döntő lépés előtt felemelte a hangját, és úgy magyarázott tovább, mint akit éppen nyakon vág a megvilágosodás. Erre aztán páran felnéztek — a kétszázból — , de miután a többiek elmagyarázták a tényállást, folytatták a restet.

Előadás után benéztem a bankfiókba, bent álltak vagy tízen, erre inkább áthelyeztem magamat a gépterembe, hogy felrakjam az RBR cikket a Gamer Online-ra, meg feltöltsem hozzá a képeket, meg hírezzek egy csöppet. Volt is hír, a GTA San Andreasról egy kellemes, négyoldalas írás, angolul, ezt majd valamikor le kellene fordítani, ha már ilyen barom vagyok, hogy megígértem.

Később a bankba is bejutottam, a biztonsági őr kiszúrt magának rögtön, biztos a bőrkabát miatt. Emiatt a mai zsebtolvajlásró le kellett mondanom :-). Röpke fél óra elteltével sikerült is átutalnom az átutalnivalót (igen, az ötöslottó-nyereményemet rakosgattam fel nyolcvan különböző kajmán-szigeteki bankszámlára :-) ). Ma már nincs több órám, hazafelé menet beugrottam a közeli közértbe. Közvetlenül mellette van egy kocsma, igaz, a cégtáblán "Sütemény- és italbolt"-felirat olvasható, ez a megbízható törzsvendégeket cseppet sem zavarja. Azt nem hittem volna, hogy a környékbeliek ennyire szeretik a süteményt :-).