Egész hétvégén szar idő volt. Szombaton még csak az eső esett, de estére feltámadt a szél is. Korábban úgy terveztem, hogy leviszem a Totó névre hallgató kutyámat sétálni, vagy legalábbis játszom vele az udvaron, úgyis csak hétvégén lát engem; erre tessék. Ráadásul reggel elszaladtunk bevásárolni, hát, szépen nézett ki a Fabia utána, mit ne mondjak.

Pénteken egyébként megjött a legfrissebb Gamestar magazin, ami még a DNS-molekulát megyszégyenítően csavaros Gamer-megszűnés utáni események folyományaként landolt a postaládában. Kibontás után alig tudtam összeszedni a sok cuccot, ami az ölembe hullott. Újság, Half-Life 2 külön füzetecske, DVD, előfizetési csekk - rögtön két darab. Na mondom, megirigyelték a múlt havi PC Gurutól a Doom-könyvet, vagy mi?

Egyébként meg érdekes az egész PC-s játékmagazin-piac, mióta a Gamert nem jelentetik meg. Egyrészt, a legrégebbi tagok (Lily, Mocsy, Brazil) és néhány újabb tag (PPéter, Hunor) nem írnak offline lapba. Másrészt a Gamestar és a PC Guru is két hónapja úgy jelenik meg, hogy a címlapon ott figyel a Gamer logója is, ezzel szeretnék azt sugallni, hogy a stáb - állításuk szerint - legjobbjai ezentúl náluk publikálnak majd. A Gurunál ketten vannak (Flatline és Lucas Z, ők szerintem jól beleillenek abba a lapba), a GS-nél meg egyelőre gonzalest láttam írni, de hamarosan Dauby és B-Chrome is ott lesznek. Szóval kicsit olyan érzésem van, hogy mindkét fél - a GS inkább - megpróbálja magát a felmentő seregnek beállítani, akik menedéket adnak a távozni kényszerült cikkírók javának. És sokan vannak, akiknek ez nem feltétlenül nyeri el a tetszését. Brazil komát szívesen meghallgatnám erről a dologról, de úgyis annyit mondana, hogy inkább nem mond semmit, mert mindent meg lehet magyarázni.

Pénteken nincsen órám egyáltalán, délelőttönként beülök a gépterembe. Most is így terveztem. Felkelek hétkor, konyha, fürdőszoba, ruhásszekrény, indulás. A buszt kivételesen nem késtem le, és meglepő módon még hely is volt rajta - álló. 7:40-kor szépen leülök a terem ajtaja előtt lévő padra, nyolc körül nyitnak ki. Jönnek páran, ők is várnak, mindenkinél nagy kupac CD, mobil winchester és egyéb adathordozók :-). Nyolc óra. Negyed kilenc. Fél kilenc. Türelmes az ingyen netezni vágyó diák, de kezd sok lenni az ácsorgás. A lépcső felől léptek hallatszanak, egyszerre nyúl mindenki a diákigazolványáért, és felkészül a hirtelen benyomulásra.

A termet egy srác szokta felügyelni, őt vártuk a kulccsal a kezében jönni, de nem ő jött, hanem egy kollégája, aki először bólintott felénk, majd továbbment a folyosón. Aztán hirtelen visszafordult:
- A K/4-re vártok?
- Ja.
- Délelőtt nem lesz nyitva, mert nem ér rá a felügyelő.
Remek. Végülis van még két nagyobb gépterem, de a célomnak egyik sem felel meg igazán. Úgyhogy csak postolok párat az IPMA-n, és hazamegyek.

Otthon, az albérletben hozzálátok összerakni a hazavinni szánt dolgaimat, a számítógép meletti fiókban észreveszem, hogy semmit nem találok benne, tehát nekiállok kicsit rendet rakni. Tudni kell rólam, hogy ha valamit elkezdek, akkor addig nem hagyom abba, míg nem érzem úgy, hogy most már okés. Így aztán a fiók mellett kiszedtem az összes ruhámat a szekrényből, és mindet összehajtogattam, felporszívóztam, összeszedtem a konyhából az üres szőlőleves dobozokat, amikkel jó negyedórát elvoltam, mire belepréseltem őket a szemetesvödörbe.

A reggeli incidens miatt korábbi vonattal indultam haza. Már az gyanús volt, hogy az egyébként négypercenként járó trolira most tizet kellett várni, a tömegről nem beszélve. A vonatra az indulás előtt öt perccel szálltam fel, és frankón kinéztem magamnak a folyosón egy kis territóriumot. Füles a fejre, discmant indít, majd a mozdony halk, nesztelen siklásának függvényében hangerőt emel folyamatosan. A békét csak a pár tahó töri meg, akik a zsúfolt vonaton egyfolytában fel-alá mászkálnak. Nem értem őket, ha hasmenése van, akkor miért nem marad bent a WC-n amíg elmúlik; ha meg nincsen, akkor minek járkál? Ja, hogy a haverok egyik fele ott ül, a másik meg a másik végén a kocsinak... És ő az informátor közöttük... Közben Nyíregyházára érünk, ahol a MÁV (Majd Állva Vonatozol) szuper menetrendje okán mintegy negyven percig kell várnunk. Leszállás, felszállás, helykeresés. Én inkább maradok az eddig kiharcolt kis részemen. Egy kevésbé népes kisebbségi család is utazik velünk (8 fő), akik ott helyben hozzálátnak az uzsonnához. Ezt inkább nem részletezném, hátha étkezés előtt / közben olvasol, de a vonat padlójáról felvett párizsi csak a bemelegítés volt.

Erről eszembe jutott egy korábbi eset. Még valamikor nyáron történt, hogy délben indultam haza szintén vonattal, és az egyik állomáson felszállt két fazon. A velem szemközt lévő ülésekre ütek le, mindkettőnél nagy szatyor. Nyár, legalább 32 fok Celsius a fülkében, embereink megéheznek, és előpakolnak a szatyrokból. Ugye átlagos utazó igyekszik valami szendvicset vagy csokit becsomagolni magának az útra, ők viszont egy komplett terülj-terülj asztalkát, ami a következőkből állt: egy fél kenyér felszeletelve, kenhető sajt (tubusos), paprika, zsír (papírba csomagolva), meg valamilyen felvágott, szintén papírban. Ha valaha szagoltál már "madárlátta" zsíroskenyeret paprikával meg ilyesmikkel, akkor tudod, milyen átható, khmm... érdekes illata van neki. Ennek is ilyen volt. Szépen elkezdtek enni, megkenték a kenyeret, felvágták a paprikát, satöbbi. Közben teli szájjal beszélgettek is mindenféléről, de végül folyton a kajánál lyukadtak ki:
- Szeret engem a feleségem, pakót bőven ennivalót.
- Jól is van a’. Jóllakunk tűle, mintha otthon vónánk.
- Há’, otthol érezzük magunkat.
Pár perc múlva jött a kaller, jegyeket-bérleteket-pénztárcát-ékszereket, a nyitott ablakok miatt a huzat becsapta mögötte az ajtót, erre az egyik fickó félhangosan:
- Ez is assziszi, hogy otthol van, he...

Amit kedden írtam a CRC-ről, az mára aktualitását vesztette. Kicsit szöszöltem még a demóval, állítottam a grafikán, ettől kevésbé szaggatott, de a hangok nyolc autónál már nem voltak folyamatosak. Az irányításhoz nem nyúltam hozzá, csak most észrevettem, hogy az autón lehet tuningolni, és az alkatrészek között ki lehet választani a hajtásmódot is. Mentem pár kört előskerék-hajtással meg összkerékkel is, de a hátsókerék-hajtás tűnt a legélvezetesebbnek. Gond nélkül lehet bródszájdolni, csak arra kell figyelni, hogy időben elvegyünk a gázból, különben befordítja az orrát a kerítés felé.

A másik játéklehetőséget csak most néztem meg, ebben egy Audi Quattróra emlékeztető járgánnyal lehet poros-saras pályán menni. Három játékmód van hozzá: sima körverseny, kieséses menet és a legizgalmasabb, az ütközéses csere. Ilyenkor ugyanúgy gyorsnak kell lenni, és ütközéskor a résztvevő felek átkerülnek a másik autójába, és úgy folytatják tovább. Mókás tud lenni, amíg együtt halad a mezőny, utána csak arra kell figyelni, hogy ne engedd magadhoz közel a többieket, meg ne akadj fent a lekörözettekben.

A mai nap nem éppen a legtökéletesebb. Mentségére legyen mondva, ezt már korán reggel tudtomra akarta hozni, elvégre minek nevezzek a kezemre ömlő forró teát, ha nem égi jelnek... Aztán amikor rávettem magamat, hogy elinduljak tesiórára, kinéztem az ablakon: abban a pillanatban kezdett el esni az eső. Van esernyőm legalább, a jó meccs közben meg kit érdekel a szakadó eső, játszottunk mi már hóesésben is, rövidnadrágban és pólóban meg kesztyűben, betonpályán.

Összepakoltam, kimentem a buszmegállóba. Azaz kimentem volna, ha nem csapja rá a huzat az ajtót a kezemre (a változatosság kedvéért most a másikra). A megálló a négysávos út túloldalán leledzik, nagyobb gond viszont, hogy bár állnak hatan a zebránál, egyikük sem nyomta meg a gombot, ami zöldre tudja váltani a lámpánkat. Közben látok jönni egy buszt, 24-es, na ezt nem érem el. 9:50 van most, gyalog nem érek be időben, a következő busz úgy húsz perc múlva jönne, akkor meg már minek bemenni, úgyis van vagy hat plusz órám, majd holnap bemegyek.

Mivel kint rossz idő van, egy nagy pohár szőlőlé kellemes, ám kissé egyhangú társaságában nekilátok az oldal továbbfejlesztésének. Mintegy tizenöt htm-fájlt akarok letisztázni, hogy legalább én ki tudjak menni belőle. Közben eszembe jut egy csomó ötlet, azokat is megcsinálom, a végén már négy oldalt készítettem csak a frame-eknek. Jó ég, mit fogok én összeszenvedni, mire beleépítem a Java appleteket meg a két Javascriptet, a CGI programról nem is beszélve. Jó lenne valamilyen órát beleszerkeszteni a menügombok alá, gondolom le lehet tölteni ezeket készen is valahonnan.

Állítólag megérkeztek Magyarországra az első, legális példányok a GTA San Andreasból. Lassan meg kellene rendelni az Év Játékát. Közben vannak, akik a PS2-es verzió PC-s átiratával sz*rakodnak, király lehet. Ez ugye nem az a PC-s verzió, ami majd május körül lesz, hanem egy PS2 emuláció. Én biztos nem szennyezném magamat ezzel.

Esik az eső. Utálom. Minden csupa víz, az emberek tapicskolnak a járdán megálló tócsákban, mindenkinek térdig sáros a nadrágja hátul. Én az ilyen ciki elkerülése végett már jó pár éve alkalmazom a saját fejlesztésű "leszorított sarok"-technikát, amit néhány, remélhetőleg kevésbé sáros ruhanemű reményében megosztok veletek. A lényege, hogy minél inkább teljes talppal kell a talajjal párhuzamosan lépkedni, így a sarok nem emelkedik fel, ergo nem tudja a vizet utánad hajítani, azaz nem csap fel.

A buszon is rettentő páratartalom, a tökig felcsavart fűtés miatt vagy kipárolog rólad az összes esőcsepp, vagy rádolvad a nejlondzseki. Vagy mindkettő. És közben olyan szagok terjengenek, hogy a borzak könnybe lábadó szemmel, térden csúszva kérnék el a receptet. Mintha a fűtőberendezésbe szorult volna pár hete egy patkány, és ott lassan pörkölődne.

Napközben leszedtem a netről a Cross Racing Championship demóját. A CRC magyar fejlesztés, az Insane alkotóinak munkája. A korábbi vidám játékmenetet folytatva, rengetegféle járgánnyal kell számos pályán legyőznünk ellenfeleinket. Leginkább talán a pár nappal ezelőtti FlatOuthoz hasonlítható. Sajnos, bármennyire is reménykedtem, nem tudtam megkedvelni a demó alapján a CRC-t. Egyszerűen majdnem az összes részletében a kevésbé vidám emlékű Street Legalt juttatja eszembe. A grafikája szinte ugyanolyan, a hangok szintén, az irányítás meg... Billentyűzettel nem tudtam normális beállítást találni, túl nagyot fordul a kormány a legkisebb mozdulatra is, a gáz roppant mód érzékeny. Ami viszont tetszett, hogy a kanyar közepén padlógázt nyomva elkezdi tolni a hátulját a kocsi, a kormánnyal picit ellenfordítok, és máris keresztbe csúszik (driftel) a drága. Csak valahogy van egy rossz előérzetem a játékkal kapcsolatban az említett dolgok miatt. Sok játékos ugyanis nem elégszik meg az apróbb örömökkel, és inkább a FlatOutot nyúzzák majd, ami kellően ökör hangulata miatt igen vonó alternatíva lehet.

És a mai napon aranylemezre került a Need for Speed Underground 2 is.