Már kifolyik a szemem a kétnapos olvasástól, tanulástól és nemalvástól (ezt is hogy kell helyesen írni... tökmindegy, úgyis összefolyik előttem...). Holnap eljövend az utolsó lehetőség a fúrótól különböző jegy megszerzésére, megint kezd rámtörni az a furcsa érzés, mintha minden kimenne a fejemből, semmire nem emlékszem, ami az anyaggal kapcsolatos. Igen, tudom, szerintem is gáz, hogy folyton csak sír a szám minden miatt. Nem tudok ellene tenni semmit. A pénteki vizsga feladatait is az előbb oldottam meg - péntek dél óta még nem lehet tudni az eredményét, a holnapi után viszont nem lesz több alkalom, szóval mindenképpen írnom kell újra. Aztán ha az első megvan, holnap meg bebukok, akkor jól elbaltáztam mindent. Megint. Már megint.

Érezted már úgy, hogy olyan dolgok, amikben halál biztos vagy, mégsem úgy történnek meg, ahogyan racionálisan kellene történniük? Most én így érzek.

A január 4-i bejegyzésben mit is írtam? Oprendszer vizsga, siralmas eredménnyel. Az öt feltett kérdésre olyan válaszokat adtam-nem adtam, amik alapján én magam sem találom értékelhetőnek a dolgozatomat. A vizsgáztató meg pontosan tudja, hogy abból a fél oldalas esszéből negyed oldal csak mellébeszélés, a másik negyede meg a kérdésre adható válasznak nagyon kis része csupán.

Szóval fel voltam készülve az utóvizsgára, már majdnem jelentkeztem is a következő alkalomra, amikor is ma délelőtt megláttam az előző vizsga eredményét. Először is azon hidaltam le, hogy az eddigiek közül összesen nyolcan kaptak elégtelent, a többi 112 ember mind átment. Megkerestem a nevemet, ott van mellette az időpont, és a jegy: 2/3. Első gondolatom az volt, hogy 2/3 nincs egy egész sem, utána vágtak csak nyakon a többiek, hogy ott van jobbra, hogy zárójegy: 3, és különben is mekkore mákos állat vagyok. Ezekszerint tényleg az vagyok, mert mint fentebb írtam, én nem adtam volna rá kettest sem. És azóta sem tudok napirendre térni e felett, mert nem érzem úgy, hogy megérdemlem a hármast.

Még a holnapi nap lesz húzós, olyan remek és kívánatos Kalkulus vizsga lesz, hogy nem győzöm a s3gg3met a földhöz csapkodni örömömben miatta. Úgyhogy valószínűleg most az fog történni, hogy szépen bevágom a Winampba az egész zenekönyvtáramat, a monitort kikapcsolom, és olyan szinten belesüllyedek a jegyzetbe, hogy még a legtapasztalatlanabb mocsárjáró is elismerésre méltónak fogja találni. Na vizslát addig!

Dakar. Tegnap (ma) éjjel fentmaradtam megnézni a napi összefoglalót, mert amit pár reklám közé beszúrnak, az minden, csak nem beszámoló. 1 perc főcím, 1 perc ostoba duma az egyébként sem szimpatikus Gyulai Balázstól, 1 perc Héder (Palikról mindent, az élmezőnyről semmit), 1 perc játék, 1 perc főcím és vége is. Ezért tényleg megéri kimenni a stábbal.

Persze, ha a mostani állást nézem, akkor örömmel nyitogathatnám a pezsgőt, merthiszen az összetett eredmény alapján Palik/Darázsi a 15., Szalay/Bunkóczi 18., Kis/Czeglédi 28., az egyik motoros, Varga Ákos pedig 25. Ezek azért nagy performanszok, még akkor is, ha az autósoknál nagyon sok gyári és jobb támogatású egység elhullott mára. De én inkább annak örülök, hogy idén nem akarnak senkiből mártírt csinálni, és az eredmények miatt van szó a magyarokról (aki emlékszik Palik tavalyi, "kilóhetvennel borultam" sztorijára, az érti, mire gondolok). Idén eddig ketten haltak meg a Dakaron, mindkettő motoros, ráadásul egyikük a kétszeres győztes Fabrizio Meoni, aki a verseny után vissza szeretett volna vonulni.

Tegnap dícsértem az időjárást, ma nem teszem: akkora, de akkora tejfel volt odakint... Egész nap nem mentem sehová a bolton kívül, mert táplálkozni azért mégiscsak kell, és ezen tevékenység zavartalan lefolyása érdekében mindenféle áldozatokat hozok én is. Ez mind semmi ahhoz képest, ami Európa több részén folyik, például Dániában:

Gyengébb percemben bekapcsoltam a tévét, mondom nézzünk valami agyzsibbasztót. Rá is találtam a magyar RTL-en az igencsak színvonalas telefonos játékra, aminek fárasztó mivoltát már a címe is jelzi, ami nem más, mint a hívható telefonszám. Kreatív munkatársak, haha... Azon nem igazán lepődtem meg, hogy a feladványok elérik, ritkán meghaladják a középső csoportos óvodásoktól elvárható feladatmegoldó készség szintjét, azon már inkább, hogy a két műsorvezető is az adott játékoshoz idomul értelmi színvonalban, és teljes beleéléssel drukkolnak, hogy a képernyőn megjelenő TA, NU, LÓ, KAR szótagokból kettő értelmes magyar szót alkossanak. Azt már alig merem megemlíteni, hogy egyes polgártársaink nem tudják, hogy mennyi idő alatt fordul meg a Föld a saját tengelye körül, hogy körülbelül hány milliárd ember él a Földön ("sajnos csak tippelni tudok: kétszáz"), vagy hogy milyen színek vannak az olasz zászlón.

Persze ez az egész rajtam kívül mást nem kell, hogy zavarjon, mert ugye toleránsnak kell lenni, a műsor meg addig fog menni, amíg lesznek olyanok, akik naponta ötször felhívják a műsort 300 Ft-ért. Márpedig ilyenek mindig is lesznek.

Ismét Debrecenben talál a mai nap, a hétfők már csak ilyenek. Az ember összeteszi magát a tavaszias időjárástól, mindenki vékony kabátban vagy pulóverben mászkál az utcán, süt a nap, lehet szellőztetni ezerrel.

Az elmúlt pár napban nem történt semmi említésre méltó esemény, illetve igen, de egyelőre még titok a mibenléte, nem tűnik vonzónak ugyanis, hogy a belső ügyosztály féltett titkainak kifecsegése miatt InGen idő előtt megöljön engem ;). Bár van egy tippem, hogy páran örülnének neki, ha így lenne, de a) nem lesz így; b) így lesz, de ők is jönnek velem; c) csak ők mennek (powered by gatling...).

Ami még tökmag jó ebben az időjárásban, hogy még nincs tavasz, de rajtam kezd erőt venni a tavaszi fáradtság, amiről nem merném száz százalékos bizonyossággal állítani, hogy inkább lustaság a kór neve, de ennek a legnagyobb a valószínűsége jelenleg. Mondták, hogy igyak kávét, mert anélkül olyan az ábrázatom meg az állapotom, mint aki napok óta nem aludt, de nem én tehetek róla, hogy a szombaton beiktatott maratoni, tizenkét órás alvóprogram (lehúnyt szemes meditáció a sötétben...) sem hozott rendbe teljesen. Délelőtt szinte alig élek, éjjel kettő előtt meg nem bírom bevágni a szunyát.

A felettünk lakó meg ebben a pillanatban kezdte el szokásos tevékenységét, amit esténként ilyen kilenc-fél tíz tájban szeret művelni: a hangok alapján kissé nehezen eldönthető, hogy szőnyeget porol (bent a lakásban...), bútorokat rendez át a szobában (hetente többször, nehogy megunja...), vagy "azt" csinálja éppen, ami nem is lenne baj, mert inkább ez, mint a drogdílerkedés, csakhát könyörgöm, magánügy!

Újra itthon. Most délután két óra van, az előbb olvastam el a heti újságokat, a szerdaival bezárólag. Pedig jó lenne, ha meg tudnám nézni a vasárnapit már ma, a lottóhúzás eredménye erősen érdekelne :).

A karácsonyi, dél-kelet-ázsiai földrengésről és az ebből meginduló, nyaralóhelyeket elpusztító szökőárról nem írok semmit, mert szerintem nem csak nekem van már tele a Télapó érkezése óta az ajtó előtt lévő cipőm, hanem másoknak is. Csupán szöget ütött a fejembe egy gondolat, és ahogy végigmegyek rajta, mindig oda lyukadok ki, hogy hülyeség, de azért a törzstagok megkapják most bónuszként. A károkat szenvedett területeken többnyire jól menő szállodák, fürdőhelyek, éttermek voltak, szóval virágzott a turizmus, a busás bevételekből meg szépen akasztottak az élelmes vállalkozók és az államok is. Most ez az állapot mindenki hatalmas sajnálatára megszűnt, a turizmus szempontjából fontos helyeken minden romokban áll. Természetesen minden jóérzésű ország azonnal elkezdte küldözgetni a segélyeket, még derék kis hazánk miniszterelnöke is felajánlott kétszázezer forintot és kettő darab takarót... Mondhatjuk, hogy a többi ország adományaiból élnek majd pár hónapig, pár évig. Aztán idővel rendberakják a partokat, újra beindul a nyaralók tömege, megint kezdődik a pénz beszedése. És itt jön az én heppem: vajon fogják-e viszonozni valamiképpen a segítséget? Hiszen a nemzetközi segítség nélkül nem tudnák újra létrehozni az egészet, azaz később nem lenne újra bevételük... Persze az ilyen segélyek viszonzását nem lehet kötelező módon elvárni, hiszen akkor a legtöbb afrikai ország, ahová évente mittudoménmennyi élelmiszert meg gyógyszert visznek (ráadásul érzékelhető eredmény nélkül...), örökre adósokká lennének, de ott amúgy sincsen pénz, itt meg valószínűleg volt.