Korán keltem és fáj a fogam. Nem tudom, hogy fogom bírni, mert leghamarabb jövő hét közepén tudok elmenni a fogorvoshoz. Kivéve, ha ezen a héten csütörtökön hazamegyek. Merthogy már megint Debrecenben vagyok. A városon keresztül haladva azon tűnődtem, hogy a jó idő miért csalogatja ki ezt a sok idiótát az odújából. Például azt a fekete Alfás fazont, aki annak ellenére, hogy mindkét sáv telítve volt autókkal, szinte félpercenként váltott sávot. Ráadásul elfelejtette leszerelni a csomagtartóról a vasalódeszkát is... És még mindig meleg van. Mondjuk nem zavar annyira, mert idebent valamilyen csoda folytán alig van több húsz foknál, és a hűtő sincsen messze.

Újabban gyakran nézegetem más fórumokon az olyan topikokat, amelyekben a fórumozók az éppen aktuális desktopjukról tesznek közzé képeket. Nagyon érdekes elfoglaltság ezeket a topikokat nézegetni, néha durva jót röhögök magamban, amikor beindul a vitatkozás, hogy melyik desktop-buzeráló program tud szebb kinézetű 80*80 pixeles ikonokat kirakni az asztalra, vagy melyikhez vannak jobb témák. Közben mutogatják az agyontuningolt desktopokat, amin a világon minden információ meg van jelenítve a ventillátor-fordulatszámtól az időjárásjelentésig és a tévéműsorig. A szépségükről nem nyilatkozom, valószínűleg az enyém sem tetszene sokaknak - főleg a mostani -, de az biztos, hogy én nem tudnék úgy normálisan dolgozni a gépemen, ha ilyen felesleges dolgokkal lenne felcsicsázva... Meg az is tetszik, amikor valaki a létező összes programját kiteszi az asztalára, az olyanokat is, amiket amúgy hetente egyszer használ csupán, de meg akarja mutatni, hogy neki mennyi cucca van. Egyeseknek viszont nagyszerű ízlésük van, és szemet gyönyörködtető az összhatás. Lehet, hogy érdemes lenne nyitni egy ilyen témát a Gamer fórumon is, habár problémát jelenthet, hogy akinek nincsen tárhelye, az nem tudja hová feltölteni - az ilyen kepfeltoltes.hu és társai helyekben én nem bízok... Tavaly nyáron még én is odáig voltam ettől az egész "tedd egyedivé a gépedet"-életérzéstől, naponta töltöttem le az újabbnál újabb témákat (nagy cselesen nem használtam semmilyen segédprogramot, hanem dll-csere és kész), aztán ahogy sorra próbálgattam mindet, mindig oda lyukadtam ki, hogy mindegyikben találtam valamit, ami miatt nem tetszett: egy-egy nem harmonizáló részlet, rossz színválasztás, túlzott csicsa, használhatatlanság... Ma pedig ott tartok, hogy le van ugyan cserélve az alap Windows-kinézet, de a különbség mindössze a színekben látszik. Legtöbbször azonban visszaállítom a klasszikus kinézetet, ami ugyan szögletes, egyhangú és unalmas is, cserébe nem vonja el a figyelmet másról, nem veszi el a képernyő 10%-át sem (ez Photoshopnál fontos) és fürge is. Persze néha még leszedek ezt-azt, legutóbb a Longhorn-stílusú témákat szedtem össze, de a legtöbb közel sem nézett úgy ki, mint a képen, én meg nem voltam hajlandó három másik okosságot feltenni, hogy átalakítsa a gombokat meg az eszköztárat.

Most 19:44 van és végiggondolva a napot arra a szomorú következtetésre jutottam, hogy ma sem csináltam semmit. Pedig haladtam a fordítással, takarítottam és kajáltam is, mégis olyan üresnek érzem a napot. És nem csak a mait, hanem pár napra visszamenőleg mindet. Valami hiányzik, de nem tudom megragadni, hogy mi. Hülye egy helyzet. Mint amikor valakinek amputálják egy lábát, ő pedig hetekkel később is arra panaszkodik, hogy viszket a talpa.

A mai napot a kritikán aluli módon kommentárkodó Czollner Gyula fémjelezte, ráadásul ma egyedül közvetítette a nürburgringi futamot és olyan benézései voltak, amiktől Palik Lacinak is elpirult volna az orcája. Maga a verseny egy idő után elkezdett a gumikról szólni, és végülis azok döntöték el a végeredményt. De ne siessek ennyire... Annyi látszott, hogy Raikkönen nem tud annyira meglépni, mint az előző két alkalommal, pedig nem vett vissza a tempóból. Heidfeld valószínűleg élete eddigi legjobbját futottam a BMW-vel. Trulli is elég szépen ment, amíg ki nem derült, hogy gyorsan hajtott a boxutcában és emiatt kapott egy drive-through penaltyt. Coulthard volt a nap meglepetésembere, a rajtnál több helyet feljött és tartotta magát, rövid ideig első helyen is állt, de őt is megbüntették. M.Schumacher nem volt valami harcias, mint ahogy Montoya sem, a táv felét Massa mögött töltötték el. Barrichello viszont úgy látszik, talált egy szerencsepatkót magának valahol a Ferrari istállójában, mert a korábbiakhoz képest nagyon jól ment. Alonso felóvakodott a második helyre az utolsó szakaszban, Raikkönen "szögletesre fékezte a jobb első gumiját", szegény Czollner szerintem jobban aggódott miatta, mint maga Raikkönen. Aztán ahogy Alonso közeledett Raikkönenhez, Kiminek muszáj volt tolnia a pedált, a felfüggesztés viszont nem viselte tovább a 300-nál remegő és pattogó kereket, így hirtelen ötlettől vezérelve leszakadt a kocsiról a célegyenes végén. Az utolsó kör kezdetén. Igaza volt Lapajnak, amikor azt mondta, hogy a gumiszabály megalkotóját előbb-utóbb gyilkossággal fogják vádolni... Alonso győzött - negyedszer, mögötte Heidfeld és Barrichello álhatott fel a dobogóra. A további helyezettek: Coulthard, M.Schumacher, Montoya, Fisichella, Trulli.

Este kilenc körül bekapcsoltam a gépet, hogy megnézzem, mit alkottak a jóemberek a fórumon. Éppen a futamról szóló hozzászólásomba akartam beleszerkeszteni, hogy miért nem volt a közvetítéskor a stúdióban sem Palik, sem Wéber - Palikék Marokkóban nyolcadikok lettek a terepralin, Wéber meg a Clio-kupában versenyzett és győzött -, amikor hipp-hopp elment az áram. Rajtam kívül már senki nem volt ébren, én meg ott ültem a vaksötétben vagy tíz percet. Aztán egyik kezemmel sikerült megvetnem az ágyamat - a másikkal a mobilt tartottam, mert az volt az egyetlen kéznél lévő fényforrás. Ledőltem az ágyra, asszem szunyáltam is egy félórát, de eszembe jutott, hogy ha visszajön az áram, akkor a tévé és a monitor be fog kapcsolni, úgyhogy felkeltem és éppen a tévé bekapcsológombját nyomtam meg, amikor mellettem feléledt a nyomtató... Vaó, nyomás zuhanyozni! Még rajtam volt a póló kivételével minden, amikor ismét sötét lett...

szombat van ma egész nap, és dög meleg. Ha skandináv ország állampolgára lennék, akkor is megviselne a meleg, de így is megvisel, pedig nem vagyok külföldi. Lehet, hogy jobb lenne mégis skandinávnak lenni, már csak anyagi szempontból is.

Ma kerül sor a múltkori, korrektre sikeredett matek érettségi megismétlésére, remélhetőleg ezúttal elmarad a botrány és mindenki ötöst ír. Főleg Zsubi, aki az érettségi miatt amúgy is öregedett egy évet ma. Éljen sokáig! Különben kivel dumálok majd a GTA-ról...?

Volt ma ilyen F1-es időmérő izé is, újra a tavalyi lebonyolítás szerint, ezúttal a Nürburgringről. Nagy meglepetések és lepetézések nem voltak, bár Raikkönent megelőzte Heidfeld, Alonso csak negyedik vagy ötödik, mert Webber a harmadik lett; a Ferrari meg hamarosan áttér a fűnyírógyártásra. Különben is elég jó retróhangulat lehet náluk, biztos naponta lemondják valamilyen szövegkörnyezetben, hogy "bezzeg tavaly, amikor s*ggbek*rtuk az egész mezőnyt..."

Estére húst sütöttünk grillen. Ittam hozzá sört is. Inkább ne ittam volna...

Ha általános vagy középiskolába járnék, és nem volnék tizenkettedikes, akkor valószínűleg én is másképpen fogtam volna fel a mai napot, mert akkor nem arról írnék most, hogy a tetű vonaton nem lehetett leülni és a lehúzott ablakok ellenére is tevegyilkos meleg uralkodott a kocsikban, hanem arról, hogy éppen osztálykirándulásra megyek vagy onnan jövök. Így viszont... á, hagyjuk. Egyébként mióta divat kettesével járni a mellékhelyiségbe?

Nyíregyházán szokás szerint 40 percet álltunk, nagyon izgalmas volt. Találkoztam egy ismerőssel, vele beszélgettünk addig, hátha jobban múlik az idő. De nem múlt jobban. Lehet valami igazság Terry Pratchett azon kijelentésében, miszerint minél gyorsabban éled az életed, annál hosszabbnak tűnik. Ezt mintha a Sofőrök című könyvének elején olvastam volna, de nem biztos. Különben meg irány a Silent Library Project, remek hely, tényleg.

A kapunkig sem jutottam még el, de a kutyánk már meresztgette a nyakát a kilincsnél, aztán alig tudtam tőle bejutni a házba. Addig furakodott az orrával, amíg észrevetette velem, hogy az orrnyerge nem csupasz, hanem friss szőrt növesztett oda. Már éppen meg akartam dícsérni, amikor észrevette, hogy a szomszéd macskája a kerítéstől mintegy két méterre - feltehetőleg provokatív szándékkal - napfürdőzik, úgyhogy tüstént nekiugrott a kerítésnek és ugatott, ahogy bírt. A szomszéd macskája elég jó idegzettel rendelkezik, szóval feküdt ott tovább...

Késő délután bementünk a nyíregyházi Metro áruházba. Hozzá kell tennem, hogy már az odaút alatt összegyűlt vagy fél deci izzadtság a cipőmben, szóval amikor nagy nehezen találtunk egy parkolóhelyet, majdnem kifolytam a kocsiból. Odabent kellemesen hűvös volt, néhányan megrökönyödve néztek, amikor hosszú percekig tartózkodtam a fagyasztott áruk környékén a közel 8 Celsius-fokban, de hát kenjék a hajukra a gondolataikat egészen nyugodtan. A legjobb az volt, amikor a kiszemelt ruhadarabbal betámadtam az egyik próbafülkét. A fülke körülbelül 190 cm magasságú, benne egy gyönyörű, erősfényű izzó, én a magam 183 centijével elég közel voltam ehhez a miniradiátorhoz... Aztán akartunk venni egy napozóágyat, és mivel a kutyának sem kell törött darab, a kiszemelt példányt kicsomagoltuk és átvizsgáltuk. Oké, nincs törve sehol, de jó lenne látni kinyitva is. Az arra tébláboló eladó ki is nyitotta a cuccot - mondjuk neki sem ment egyszerűen -, majd a maradék lendülettel el is húzott onnan, mi meg találjuk ki, hogy a fenébe lehet összecsukni. Általában gyors sikerre szokott vezetni a logikus gondolkozás, ezúttal azonban közel tíz percig néztem a széket, mire rájöttem, hogy hogyan kellene annak összecsukódnia, majd újabb tíz perc elegendő volt a megfelelő metódus sikeres gyakorlati alkalmazására. Kifelé menet vettem egy narancslevet az automatából. Ilyen üvegajtós cucc volt, pénz be, üsd be a kódot és nézd végig, ahogy az elmés szerkezet a kidobónyílásba helyezi az üveget. Felfedeztem a szerkezeten egy bugot, én ugyanis E2-t ütöttem be, a gép viszont az E3-ból adott, amiben egyébként ugyanaz volt, mint az E2-ben, de mégis...

A hazaúton könnyedén szert tehettem volna néhány számunkra felesleges járműalkatrészre, egy fickó például az egész motorkerékpárját szerette volna feltenni a motorháztetőre, de nem engedtem neki, különben sincs bukósisakom - neki sem volt... Aztán majdnem lett egy nyergesvontatónk is, de azt sem kértük, mert rossz volt rajta a világítás és koszos is volt. Na meg mi a fenét csinálnék egy ukrán rendszámtáblával?

Ma is fél napot elcsesztem az ISzK-ban, kivételesen tudtam einstadolni egy egészen korrekt masinát is, amin nem voltak hülye korlátozások bevezetve. Délben megtömtem a bendőmet egy hamburgerrel - tudom, hogy műanyag benne a hús és a paradicsomdarabka is felfújt paradicsomból van, de mit lehet tenni... Legalább az íze jó volt. A trolira az állatkertnél felszállt n a négyzeten darabszámú óvodás egyén gyök n darabszámú felügyelő pedagógussal, és előadták a Hogyan esünk pofával az ülésnek fékezéskor című zenés színművet. A zenét az a kissrác szolgáltatta, aki lefejelte két társát, majd elkezdett ordítani. Kész szerencse, hogy a következő megállónál én leszálltam, valahogy nem bírom hosszabb ideig elviselni a csoportban támadó padlócirkálókat.

Ismét belekezdtem az angol fordításba, valamennyit haladtam vele, aztán egyszercsak begörcsölt a gyomrom, én meg se kinyújtózni, se normálisan ülni, se feküdni nem tudtam tőle. Aztán elmúlt. Aztán megint görcsölt. Végül rávettem magamat az ellencsapásra, és 2:1 arányban kevertem narancslevet tejjel. Ha ez nem segít, akkor semmi. De segített, viszont a kedvemet elvette az angoltól.

Hogy mégis csináljak valami értelmeset, megbuheráltam kicsit az Nfol-home-ot, ami így már Nfol-home reloaded névre hallgat, kíváncsi vagyok, ki fog először szentségelni miatta, ha meglátja, én mindenesetre tárat cserélek. :)