Egy makulátlan elme örök ragyogása.

Kíváncsi voltam arra, hogy Jim Carrey hogyan alakít egy olyan szerepben, amelyben a cél nem a néző rekeszizmainak az alapos megdolgozása. A Minden6óban már egy kicsit sikerült is komolyra venni a figurát - persze nem azokban a jelenetekben, amikor isteni hatalmát saját céljaira használja fel -, jelen tárgyalt filmben azonban sikeresen meggyőzött arról, hogy drámázni is legalább annyira tud, mint komédiázni.

Rövid időn belül kétszer is megnéztem a filmet, de még így sem merem azt írni, hogy teljesen megértettem, vagy hogy a néző elé táruló helyzetet minden aspektusból megvizsgáltam volna.

Az alaphelyzetet letudnám annyival, hogy adott Joel, aki életét többnyire tervszerűen éli, mindenhez óvatosan közelít, mégis minden miatt aggódik. Aztán megismeri Clementine-t, aki éppen az ellentéte: a filmben többször is elmondja, hogy ő nem azt nézi, hogy mi történik majd a következő pillanatban, egyszerűen a pillanatnak él. Ezt remekül szemlélteti az a jelenet, amikor a befagyott folyóhoz érnek, és Clem ráfut a jégre.
"- What if the ice breaks?"
"- What if? Do you really care right now?"
Éppen ez az ellentét okozza köztük a konfliktusokat, végül odáig fajulnak a dolgok, hogy Joel véletlenül kap egy üzenetet, mely szerint Clem kitörölte őt az emlékezetéből, és többé nem is akar tudni róla.

Körülbelül innentől kezdve áll a feje tetejére a történet, hiszen kiderül, hogy a film eleje egyáltalán nem biztos, hogy valóban a történet kezdete (hiszen Joel a kezelése alatt meggondolja magát, elméjében a Meet me in Montauk mondat tudatosul, így elképzelhető, hogy másodszor is ugyanott, ugyanúgy találkozik Clemmel). Az emlékezet-doki és csapata külön szálat jelentenek a történetben, amely önmagában is fordulatokkal teli, és hőseink életére is nagy hatással van végül.

A képi világ nagyon dícséretes, különösen az emlékek törlésekor látható, amint a szereplők körül eltűnik a környezet, eltűnnek az emlékek. A zenei aláfestésről... nos, érdekes, hogy szinte minden jelenet alatt valami könnyed, némileg hangulatoldó alap van bevágva, még a párbeszédek alatt is, mintha ezzel is azoknak az emlékeknek a kellemességét akarnák kiemelni.

Összességében nagyon tetszett a film, és ez sem ad minden kérdésre választ, tehát nem egy "egynek elmegy" mozi, amit a Barátok közt és a Híradó közt el lehet sütni évente háromszor. És ez így van jól. 10/10.

Volt F1 Silverstone-ban, de sajnos azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem volt izgalmas. A rajt után Montoya megelőzte Alonsót és végig vezetett, majd győzött. Raikkönen feljött harmadiknak, de ezért tartozik egy pacsival Fisichellának. A McLaren-Mercedes meg elgondolkodhatna végre azon, hogy az egész szezont tízhelyes büntetésekkel akarják teljesíteni, vagy adnak a finn alá egy strapabíró motort.

Tovább jelentem: életünk folyama nem más, minthogy toljuk kicsiny bevásárlókocsinkat az Áruház falai között, leemeljük a polcról, ami kell (és azt is, ami nem), azt hisszük, hogy a csillagos ég a plafon (vagy hogy a plafon a csillagos ég), és azt is hisszük, hogy amit nem ismerünk, az nincs is. Mindegyikünknek megvan a maga réme, legfeljebb nem Csökkentett Árak a neve, hanem Bírósági Végrehajtó, Válóperes Ügyvéd, netán ADSL Beszerelő Humanó. Úgyhogy viszlát a bányában, ahol mindenből kevés van, de arra legalább sokan vannak, a fejünkre esik az eső és a hó, továbbá a rókák sem ismernek még minket.

Valamilyen számomra is ismeretlen indíttatásból felkerestem a volt iskolám weboldalát. A korábbi, tökéletesen átláthatatlan oldalt lecserélték egy újabb technológiájú, valamivel átláthatóbbra. Nem is ez a lényeg. Egyrészt keresik az öregdiákokat, mondom megnézem már, kik jelentkeztek eddig. Összesen kilenc ember, ebből öt az én volt osztályomból. Rivalisation rulz, jelentkezzük. Ha már ott voltam, megnéztem a Vendégkönyvet is. Vannak érdekességek, például valaki a következőket írta:

"Úgy látom, a szeptemberben induló humán tagozatra felvett diákok nagy része már idetalált. Azt nem értem ugyan, hogy hogyan vehetnek fel valakit humán tagozatra, hogyha az illető egy ötszavas üzenetben is képes három helyesírási hibát ejteni."

He’s got the point.

Erről beszéltem tegnap. Merényletek Londonban a metrón és buszokon. A nemzetközi olimpiai szervezet vezetői már elnézést is kértek a brit miniszterelnöktől a történtek miatt. Jókor jut eszükbe. Inkább lenne az egész olimpia Moszkvában vagy máshol, de nem, nekik éppen Londont kellett választaniuk. Ennél csak egyetlen egy esetben dönthettek volna rosszabbul: ha a szintén pályázó New Yorkot jelölik ki...

Erősen esik. Én meg mehetek jegyet beíratni Debrecenbe. Persze a kutyát egyáltalán nem zavarja, hogy két perc alatt ronggyá lehet ázni, így vígan elszalad mellettem, amikor enni adok neki. Pár perces kergetőzés után sikerül beterelnem a helyére.

Egész úton esik, sőt, szakad az eső. Az ablaktörlő álandóan jár, alig látni valamit. Hideg van és sötét is. Végre megérkezünk, a máskor halálosan zsúfolt parkolóban most alig állnak autók. 9:17 van. A tanár igen egzaktul meghatározta a jegybeírás időpontját: szerdán lesz. Azaz ma. Mindegy. Megkeresem az irodát a matek épületben, sehol egy jegyre várakozó vizsgázó. Pedig azt hittem, sorbanállás esete fog fennállni. Az ajtón sárga cédula, "Hallgatói ügyek szerdán 10-13, Juhász". Damn. Valamit kezdeni kellene abban a 45 percben, ami addig hátravan, úgyhogy benézek az ISzK-ba. Útközben egyetlen ember jön szembe, mégpedig a tanár, de a köszönésen kívül semmi mást nem mondunk, pedig ő is felismer. Két év alatt megtanultuk már, hogy ha 10-13, akkor nem 9:20 és nem is 13:02. Szóval bemegyek, letöltök néhány telepítőfájlt, amiket otthonról esélyem sem lenne letölteni, így fél órával később egy AVG Free Edition, egy MSN 7.0, egy friss ZoneAlarm tűzfal, a Szótár program legújabb, összes szótárt tartalmazó kiadása kerül a pendrive-ra.

9:47. Visszamegyek az irodához, hátha vannak már mások is. Éppen vannak, de egyiküket sem ismerem. Mindenkin halálfélelem tükröződik, rajtam kívül ugyanis egyikük sem tudja a jegyét. IV-díjfizetés rulz! Egyik bátor (botor?) versenyző 9:56-kor megpróbálkozik egy bekopogással, behívja, aztán ordítozás, a gyerek meg jön kifelé falfehér arccal. Úgy van, még nem volt 10:00...

Aztán kinyílik az ajtó, egyesével behív minket. Van, akinem csak beír, másokat leültet és kérdezget tőlük. Én maradtam utoljára. Nem kérdez semmit, beírja a kettest az indexbe, viszontlátásra.

A hazaúton nem esik már, de rögtön Debrecen után összetorlódtak a kocsik, a tömött sorban négy-öt teherautó is tartózkodik, szemből megállíthatatlanul jönnek, előzni lehetetlenség. Mégis akadnak próbálkozók, egy Nissan Micrás srác például autónként halad előre. Úgy egy órával később Nyíregyháza legelső lámpás kereszteződésénél eggyel előttünk áll...

KÍvánom a közútkezelő vezetőinek, hogy üljenek bele egy lapátnyi forró bitumenbe, hogyha ilyen f*szságokat csinálnak. Sehol egy tábla vagy figyelmeztetés, a kétsávos körúton viszont tízméterenként teljes szélességben, öt centiméter mélyen ki van marva az út. Azon az egy kilométeren olyan tíz perc alatt jutunk át: mindenki fékez, lépésben megy át a gödrökön. Kivéve egy kedves ukrán barátunkat, aki ütött-kopott "zöldséges" Mercedesével szinte átrepül felettük. Szinte, mert pár sarokkal odébb a parkolósávba leállva vizsgálgatta a bal hátsó kerekét, amely... nos, nem zárt be derékszöget az úttesttel.

Azt sem igazán értettem, hogy ha egész úton szakadt az eső, akkor miért sáros a kocsi? Talán koszos víz hullik fentről...? Maga az autó karosszériája is érdekes kialakítású, hiszen az elejére felkerülő mocsok ügyesen végigfolyik az egész oldalán, végül hátul, a csomagtartó környékén összegyűlik és megszárad.

London nyerte a 2012-es olimpiai játékok rendezési jogát. Ez szerintem több okból is rosszkor jött. Egyrészt, talán nem szerencsés az EU-ban kialakult helyzet tükrében a fő ebkötőnek ítélni egy ekkora lehetőséget, különösen úgy nem, hogy a fő ellenlábas Párizs néhány szavazattal csúszott csak le a dobogóról. Mert egy olimpiát nem olcsó megrendezni most sem, 2012-ben sem lesz olcsóbb. Ugyanakkor hatalmas bevételekhez juthat az adott ország a turizmus és a közvetítések jogaiból.

Másrészt viszont tartok attól, hogy egyesek szemében tüske lesz az ítélet. És ha néhány kaftános ugyanígy gondolkodik, akkor sajnos lépni fognak valamit, és tekintve, hogy ők nem éppen a svédasztalos megbeszélések hívei... Bele sem gondolok.