Még tegnap este olvastam a The Verge egyik cikkét, amely arról szól, hogy a Microsoftnál hegyekben állnak az eladatlan Surface táblagépek és a készlettől legújabban jelentős árcsökkentéssel próbálnak szabadulni, például 100 dollárt engednek a Surface Pro árából. Tumblren megpróbáltam rekonstruálni az alternatívák megfontolásának és a végső döntés megszületésének körülményeit, ami BZ-ből előbb tetszést, majd képregényesítési és — ha jól vettem ki — rovatindítási ingereket váltott ki, ezeknek lett az eredménye egy cikk, benne A RAJZzal:

Az internet egy csodálatos dolog.

Ezt nem gondoltam volna című sorozatunk mai számában: George R. R. Martin a Nerdistben beszélt arról, mivel dolgozik.

I’ve been writing on a computer since 1982. I’m pretty much using the same word processing program, WordStar. What I still use: I have a DOS computer that I write on with WordStar 4.0. Do I worry about that? I have a Windows computer too, that I surf the internet with, and get my email with and do all that stuff. That’s the one I worry about. It’s always the Windows computer that’s doing something weird, it’s never the DOS computer. DOS is stable as a rock, nothing really ever goes wrong with it. [...] WordStar is a wonderfully unhelpful program: it does exactly what I want. At no point does a dancing paper clip come on.

Ezt nem gondoltam volna című sorozatunkat látták és hallották, amennyiben Önöknek is felolvasta a fejükben lakó hang.

Egyszer már összeszedtem, hogy mely podkasztokat hallgatom, de azóta eltelt másfél év és történtek változások mind a műsorok, mind a podkasztok fogyasztását illető hozzáállásom (Játék! Bögre!) terén, úgyhogy itt az ideje a revíziónak.

Az egyik legfontosabb változás, hogy sikerült úgy kialakítanom a rendszert, hogy mindig legyen betárazva néhány órányi hallgatnivaló, de soha ne legyen elriasztó méretű a már letöltött és a letöltésre váró adások listája. Ezt úgy értem el, hogy egyrészt elhagytam néhány műsort, másrészt a maradékból is tényleg csak azokat az epizódokat töltöm le, amik a shownotes alapján érdekesnek ígérkeznek (ez eleinte meglepően nehéz), harmadrészt pedig a letöltött, de két hétnél tovább érintetlenül maradtakat is törlöm.

Ennek persze feltétele, hogy a műsor készítői értelmes adástartalmat adjanak a podkasztjuk feedjéhez (de legalább a honlapjukon legyen elérhető), meg annak is szoktam örülni, ha van közvetlen letöltési link. Ha még a fájlnév és az MP3 metaadatok is ki vannak töltve, az plusz ceruzás kisötös. Érdekes módon éppen a hobbisták figyelnek erre oda, nem pedig a megélhetési podkaszterek.

Na de jöjjön a lista:

• The Big Web Show — Jeffrey Zeldman interjúműsora webfejlesztőkkel és dizájnerekkel.
• Comedy Bang Bang — Színészek és komikusok vegyesen; nagyon szórakoztató, de teljes figyelmet igényel.
• Hanselminutes — Félórás adások technológiai témákról Scott Hanselmannel és vendégével. Douglas Engelbarttól a Windows 8.1-ig.
• Háztáji Geek — Alföldi emberek söröznek és beszélgetnek. Mondjuk egyikük nem alföldi és felvétel közbeni sörözés sem volt mostanában. Ettől még jó.
• Meti Heteor — A Heti Meteor szellemi örököse. Hallgató sérelmére, aljas módon elkövetett beszólás- és szóviccbűnözés technológiai podkasztnak álcázva. Egész estés program. Az előző három állítás közül egy hamis.
• Talkin’ Shit with Eddie Ifft — Jim Jefferies kiszállása után sem lett családbarátabb a kontent és nyilvános helyen nem vallanám be, hogy ezt is hallgatom, de amikor egy epizód jó, akkor az általában nagyon jó.
• ShopTalk — Webfejlesztés, webes technikák és technológiák gyakorlatiasan. Megtanulni ebből sem lehet a dolgokat, de mások szívásait hallgatni nem annyira rossz.
• Adam Carolla Show — Roppant népszerű, de nehéz természetű ürge Carolla bá, aki a magát alulról kemény melóval felemelők minden gőgjét rázúdítja a világra.
• The Nerdist — Chris Hardwick kötetlen interjúi ismert személyekkel. Tom Hanks-nek írógépet küldtek meghívó gyanánt, múlt héten pedig olyan noname alakok fordultak meg náluk, mint Joss Whedon és George R. R. Martin. Az epizód végén mindenki meghal.
• This Developer’s Life — Egy másik Scott Hanselman-produktum, ami a programozó lelki világával foglalkozik. A 3.0.1-es adásra külön felhívnám a figyelmet, elég erős.
• Égéstér — A Totalcar stábjának heti műsora. Tök jó, amikor hárman beszélnek egyszerre és még tök jobb, amikor ott van Karotta is, mert mellette viszont senki más nem jut szóhoz.
• Windows Weekly — Leo Laporte, Paul Thurrott, Mary Jo Foley. Sajnos rohadt hosszúak az epizódok és sajnos a Microsoft nem az a cég, amelynek a viselt dolgairól minden héten úgy lehetne két órán át társalogni, hogy az ecceri hallgató ne kezdje el rágni az Asztal szélét, ha megleli a Desktop tile-t, úgyhogy tartok szüneteket.

Amiknek különböző okok miatt búcsút intettem:

• Heti Meteor — Megszűnt, szerintem épp időben.
• Jay and Silent Bob Get Old — Jason Mewes és Kevin Smith még mindig vicces, de annyi részt hallgattam vissza, hogy sikerül ráunnom a párosra.
• Konnektor — Podkaszt játékokról. Olyanokról, amiknek jó részével soha nem fogok játszani.
• Hármas könyvelés — Podkaszt könyvekről és képregényekről, amiknek jó részére soha nem lesz időm.
• WTF with Marc Maron — Végiggondoltam, hogy szükségem van-e még egy vicces interjúshow-ra és arra jutottam, hogy nincs. Kellően érdekesnek ígérkező alanyok esetén szoktam kivételt tenni.

Nagy tanulságokkal ez a poszt azt hiszem, nem szolgált, azért remélem, némi haszna tán mégis akad.

Félórája nézem a Mokkát. Erre a tettre nyilván nem létezik úriemberek között is elfogadható mentség, viszont eddig az alábbi dolgokra figyeltem fel.

Stúdióbeszélgetés a kisherceg születése kapcsán.
— Mi lehet a neve az újszülött trónörökösnek? Mitől függ, hogyan nevezik el?
— Még nem tudni; hogy mi alapján kapja a nevét, az egy eldöntendő kérdés.

Szuper, Yes vagy No nevű sarja még egyik uralkodói családnak sem volt. Ilyen egy igazi #royal #yolo.

Egyébként több helyütt felmerült a kérdés, hogy számunkra ez miért bír hírértékkel, úgyhogy elmondanám: amikor Európa elkezdni úgy elismerni országunk eredményeit, ahogyan azt már most el kellene ismerniük és szépen egyesével rájönnek, hogy melyik a nyerő csapat, akkor diplomáciai küldöttségeink egyike előbb-utóbb be fog kopogtatni a Buckingham-palota kapuján, hogy London után a csatolt részeket is jelképesen a nevünkre irassák, és ott illik tudni név szerint megmondani az ajtót nyitó komornyiknak, hogy végülis kihez jöttünk. Ezzel egyben be is lőttem ennek az eseménynek a várható időpontját.

Híradó.
— Álrendőrnek adta ki magát két férfi, így csalták ki egy idős hölgy pénzét.

Zsákmányukból LCD kijelzős GPS helymeghatározót és nyers Tesco Clubcard klubkártyákat vásároltak egy internetes honlapról.

Játék: a poszt címének helyes megfejtői között egyéves előfizetést sorsolunk ki az Implementáció-függőre.

Nem jelentkeztem az eltelt hétben. Az okok között olyasmik szerepelnek, hogy nagyon vártam egy esemény bekövetkeztét, de az végül nem történt meg, megtörtént viszont két másik, amiket nagyon nem vártam. Szabadidőmben pedig olyan hasznos párbeszédekben jeleskedem, mint ez:

— Jó, hogy jössz! Képzeld, itt volt a telekomos ember beszerelni az internetet...
— ...
— ...és be is szerelte a vezetéket meg a modemet, de nem tudta kipróbálni...
— ...
— ...mert lemerült a laptopom és a töltő, ami van hozzá, az szerinte másik laptophoz való, mert ezt nem lehet beledugni, pedig nekem ezzel adták ide...
— ...
— ...úgyhogy leszerelte a modemet, mert ha itt hagyta volna, akkor már fizetni is kellene érte. Van valami ötleted?
Életemben egyszer láttam ezt a laptopot, akkor éppen bele volt dugva ez a töltő.
— Ugye nem szoktad a töltő végéről az átalakítót is lehúzgálni?
Villanykörte.
— Nincs mit.

Vagy ez:

— Tegnap itt volt nálam X és nem találtuk meg a tévén a Spektrumot, ezért X átprogramozta(!) a tévét...
— ...
— ...és most már megvan a Spektrum, de minden csatorna rossz helyen van és ha megnyomom az 1-est, akkor kiír valami szöveget a tévé és nem látszik tőle a műsor...
— ...
— ...vagy öt percig. Van valami ötleted?
Ezen a ponton X-szel kapcsolatban volnának ötleteim elsősorban. Nézem a távirányítót, az 1-es gomb felett ott a Guide feliratú, gondolom azt sikerült megnyomni helyette. Megnyomom, a tévé kiírja magyarul, hogy előbb állítsam be a dátumot és a pontos időt. Nemén lemondóan:
— Hát mit tudom én, azt hogy kell! Na mindegy! — ezzel kikapcsolja a tévét. Én persze tudom, de jól láthatóan semmi szükség a szakértelmemre, probléma megoldva.

Ennyikeh.