Elképzelhető, hogy így fog kinézni valamikor az Nfol-home, mint ezen a képen. Majd egyszer, talán.

Egyébként sikerült összeszednem valami kórságot, aminek eredménye mindösze annyi, hogy nehéz a fejem mintazállat, első pöccre gyulladok idegileg és elegem van a világból. Egy marék gyógyszerrel indul a reggel, az orvos szerint nincs semmi komoly bajom, csak pihennem kell és kerüljem kicsit a stresszt. Aha...

Éppen játszott: Tiesto - In Search of Sunrise - 13 - Way Out West - Mindcircus

Szeretnék köszönetet mondani annak a kedves, kifogástalan stilisztikával nyilatkozó olvasómnak, aki vette a bátorságot és megírta nekem a véleményét. Valószínűleg túlzott félénksége az oka annak, hogy a saját nevét nem vállalta a levelében, arra meg gondolni sem merek, hogy annyira amatőr, hogy lehagyja az aláírását a levél végéről, elvégre ahhoz elég esze volt, hogy levelet küldjön nekem egy azóta nem létező címről. Köszönöm neked az építő jellegű kritikát, bár abban tévedsz, hogy az oldalt a különböző felmenőimmel készíttettem, sőt abban sem tudok neked igazat adni, hogy az eszed gatyában hordott nagyobbik része valaha is képes lesz elsajátítani az olvasás kényes műveletét. Hiszen az agyaddal sem sikerült...

Ha most magadra ismertél, akkor kérlek, pár másodpercig ne mozdítsd meg a fejedet, legyél annyira kedves velem, hogy megkímélsz a második lézervezérelt mammutkoponya-szaggató kisbalta útnak indításától. Köszönöm, és üdvözlöm anyádat.

És most következzen valami egészen más. Miután eggyel kevesebb olvasóm van, a többieknek újabb két felvételt juttatok a hazai futballélet kiválóságairól. S@tié az érdem ismétcsak, először itt egy idióta, aztán itt van több.

Ezen kívül még bedobom a közösbe szerény írásomat a bbLeanről, visszajelzések sokaságát várom, de lehetőleg ne írjatok olyat, hogy "Há’ most felraktam eztet a bíbílínt oszt’ nem megy...", mert ebből marha sok minden kiderül számomra. Igen, még az is. És most mentem KOTORni.

Éppen játszott: lostprophets - We Still Kill the Old Way

Szerk.: persze a videók már nincsenek meg.

Hát ez a falunap teljesen kész... Ott voltam kemény másfél óráig, azalatt végig röhögtem. Biztos voltál már te is olyan hangulatban, hogy bármit mondtak neked, mindenről valami mulatságos jutott eszedbe, vagy ha nem mulatságos, akkor úgy adódott a beszéd, hogy minden egyes mondatról megvolt a véleményed úgy magadban. Hát ez ilyen volt.

Amikor odaértem, éppen valami tánccsoportok táncoltak a színpadon. Bár, mivel moderntánc volt, nekem úgy tűnt, hogy nem is táncolnak, hanem csak úgy vonaglanak a "zenére", mert a zenei alap a fantasztikus vérgyász Cheeky Girls volt, aztán áttértek egy többé-kevésbé jól összevágott mixre, aminek egyetlen pozitívuma számomra az volt, hogy a másfél méter magas hangfaltól két méterre állva kicsit éreztem a basszust. Utána egy számomra teljességgel ismeretlen csajszi kapta fel a mikrofont, és a televíziós bulvárműsorokból eltanult, tettetett érdeklődést és a közönségre izgatottságot átsugározó hanghordozással elkezdett a közönséggel beszélgetni, hogy mik voltak eddig, meg hogy miről maradtak le azok, akik most érkeztek. Szerencsére sikerült úgy beállnom a technikusok pavilonja mögött, hogy a színpadon lévőknek az arcát pont nem láttam, ez nagyban segített abban, hogy ne röhögjem el magamat percenként. Volt egyetlen jó poén azért, megkérdezte ugyanis, hogy kik voltak ott egészen reggel óta, erre a három technikus annyira jelentkezett, hogy kis híján leborultak az állványukról a keverőpulttal együtt.

Majd érkezett Benke Laci bácsi, akiről minden második mondatában elmesélték, hogy ő bizony olimpiai bajnok. De hogy miben lett bajnok, azt nem tették hozzá, szóval akár rúdugró is lehetett volna.

Laci bácsi felgurult a színpadra, aztán egész korrekt és szórakoztató módon kihirdette a bográcsgulyásfőző verseny eredményét. Nagyon bírom az öreget, olyanokat mondott közben, hogy:

"Az ételek kóstolásakor találkoztam zilahi gulyással is. Tudják az milyen? Valamit visz a víz."
"Hogy miért pont most van az eredményhirdetés, azt Önök jobban tudják, mint én, meg kellett várnunk a lappangási időt. Úgy látom, a séf úrnak sem hullott még ki a szakálla az ételektől, bár messze van még az este."

Aztán a polgármester dícsérte meg a csapatokat, majd mesélni kezdte, hogy ő már régóta ismeri Laci bácsit, majd odafordult hozzá és megkérdezte tőle, hogy:
"Azt hiszem, nevezhetlek barátomnak, igaz, Laci bácsi?"
Erre Laci bácsi: "Nevezhetsz."
Mindezt olyan hangsúllyal, hogy nekem a könnyem majd kicsordult. Aztán érkezett Ihos József, leánykori nevén Kató néni. Jó félórás műsort adott elő egyedül, aminek kicsit hakni-szaga volt (aznap lehet, hogy ez volt a negyedik fellépése... ezt abból gondolom, hogy nem jutott egyből eszébe a település neve...), de összességében jó volt. Oda jó volt.

Legnagyobb bánatomra a playback könnyűzenére műsorszám elmaradt, bár... ha jobban belegondolok, nem is, mert valaki mintha énekelt volna a színpadon pár percig.

Éppen játszott: Fatboy slim - Kalifornia

Miután nekem kell "foglalkoznom" egész héten a hatéves unokatesómmal, akit gyakorlatilag a San Andreason kívül más elfoglaltság nem köt le három percnél tovább, nem vagyok könnyű helyzetben. Ugyebár nekem miért is lennének Micimackós meg röfimalacos játékaim...? Szóval amíg ő elfoglalta magát az agyatlan lövöldözéssel, azaz: bemegy ez üzletbe, ott kicsinál mindekit, kimegy, ott kergetik a rendőrök, elkapják / kicsinálják, és kezdi elölről - ha nem játszhat, akkor csak vergődik egész nap... rulez -, addig nekem is csinálni kéne valamit. Így akadt meg a szemem ismét a jó öreg GT3 dobozán.

Most is annyira ütött, mint korábban. Nem a doboz, a játék. Igaz, a korábbi mentésemet valahogy nem volt hajlandó elfogadni. Mindegy, új karrier, nézzük a jogsikat. Hát apám, amíg a Domestic B licenceket megcsináltam aranyra... Különös tekintettel a második, Viperes feladatra... A rekordok között a legrosszabb időm is már csak 15 ezreddel van az aranyhoz előírt idő fölött. Aztán végre sikerült. Majd sorban a többi is. Már túl vagyok 15 versenyen, ez öt esemény keretében volt ugye, eddig mindenhová elég jó volt a kezdeti, tuning nélküli MX-5-ösöm, vagy az első kör végén megnyert újabbik MX-5. Ezeken kívül van még egy Corollám, egy Nissan Sylviám és még egy MX-5-ös Mazdám. Következő állomás a Sylivával az 80’s Sports Cars című meccs lesz.

Ja, és baromira élvezetes volt a tesztpályán a roadsterekkel menni két kört, folyton keresve a szélárnyékot és a kiugró autókat! Negyedszerre már sikerült megtalálnom azt a pontot, ahol el kell kezdeni a végső sprintet, így tudtam nyerni komoly 28 ezreddel egy SLK előtt.

Éppen játszott: Coldplay - Fix You

Hogy az a magasságos...!

Kicsiny településünk helyzete annyiből mulatságos, hogy mindkét szomszédos település város lett az elmúlt években. Ennek megfelelően az egyikben van egy OTP-fiók is, ahová nekem némi Neptunos átutalás miatt el kellett fáradnom. Legutóbb is itt utaltam át a gyűjtőszámlára, akkor nem ment zökkenőmentesen, ezért most jól felkészültem. A szükséges számlaszámot és a nagyon fontos, a közlemény rovatba bemásolandó dolgokat szépen felírtam egy papírlapra három nyelven is, gondoltam másolni csak tudnak azok az okos bankosok. Hogy is írta Szathmári? "Nagyobbat nem is tévedhettem volna."

Ugyanis a nagyon kedves, velem való foglalkozás közben telefonon cseverésző hivatalnok emberke elvette a papíromat, elolvasta, aztán közölte, hogy tudja ő, hogy megy ez, csinált már ilyet. Meglepő ezt hallani egy bankfiókban, nem?

Csak hogy érthető legyen a dolog, a közlemény rovatba be kell írni, hogy: NK-xxxxxx, Pontos Név; ahol az xxxxxx a Neptun-kódom. Ez fel is volt írva a papírra, ám úgy látszik, nem volt eléggé egyértelmű, ezért a derék hivatalnok úgy gondolta, hogy én bizonyára szabadidőmben firkálgatok ilyen baromságokat magamnak, és a vessző meg a név nem is kell oda, mert minek... Így aztán amikor megkaptam a nyugtát az átutalásról, majdnem sírva fakadtam ott a helyszínen, mert csak az NK-xxxxxx volt rajta... Persze ekkor már hiába reklemálok, az átutalás megtörtént, lesz egy utam Debrecenbe kimagyarázni magamat és az ő bénaságukat. Bár, én sem hinném el, hogy létezik olyan bankfiók Magyarországon, ahol nem képesek normálisan kitölteni egy átutalási megbízást. Még akkor sem, hogyha precízen kitöltött nyomtatványt adok oda nekik. Mert az úgy hülyeség, ők jobban tudják. Nahiszen.

Aztán még elkocsikáztam a Tescóba egy Guruért, alig tíz perc alatt találtam is egyet, amin még volt fólia és a DVD is benne volt. Egyébként engem vásárlás közben gyakran néznek hülyének, mert van egy olyan heppem, hogy sosem veszem le az áruk közül azt, amelyik legelöl / legfelül van, mert nyilván azt fogdossa meg mindenki, én pedig nem érzek késztetést arra, hogy otthon, a bitang jól berendezett házi laboromban ujjlenyomatokat festegessek a csomagoláson.

Hazafelé sikerült megint beragadnom teherautók mögé, ezúttal nyolc IFA ment előttem, akiknek a megelőzéséhez a világ összes egyenese nem lett volna elég. Úgyhogy éppen azt kezdtem írni a végrendeletembe, hogy minden látott teherautó hátulját az örökösökre hagyom, amikor feldőlt az ülés elé elhelyezett fantás palack. Csókoltatom az autógyártókat amúgy, mert nem értem, hogy mire méretezik a pohártartóikat a kocsikban. A Fabiába már keressük azt a típusú flakont, ami precízen megáll abban a kis mélyedésben, amit a használati útmutató pohártartónak nevez. Szóval eldőlt, én meg nem akartam menet közben átakrobatikázni magamat azért, hogy felvegyen a padlóról, ezért lehúzódtam az út szélére és megálltam. Legalább addig is elhúznak ezekkel a nagy batárokkal és nem kell mögöttük mennem hazáig. "Nagyobbat nem is tévedhettem volna."

Mert alig indultam el, már utol is értem őket - megint. Szeretem a teherautósokat. Azért is, mert az úton bírnak menni hetvennel-nyolcvannal, majd ezt a tempót lakott területre érve továbbra is tartják. Talán úgy gondolják, hogy ha már egyszer felgyorsultak, akkor nem pazarolják a lendületet holmi táblák miatt? Nem vagyok lángész fizikából (sem), de azt hiszem, hogy egy teherautóval csak nehezebb időben lefékezni egy óvatlanul kiugró gyalogos előtt, főleg ha negyven helyett a duplájával megy, nem?

Éppen játszott: Tiesto - Traffic