A változatosság kedvéért ma megint gépet szereltem, ezúttal a sajátomat. Miután egész nyárom kénytelen voltam levett oldallappal működtetni, szükségszerű, hogy odabent mindent ellepett a por. Úgyhogy levettem az összes borítást, kiszedegettem a kártyákat, a meghajtókat és a tápegységet is, mindegyiket kifújattam és apró ecsettel megtakarítottam. Külön izgalmas volt a videokártya ventillátora alatti apró hűtőborda minden piciny réséből előcsalni a porcicákat. És sikerült megint megutálnom a szalagos IDE-kábeleket. Nem elég, hogy rövidek, nehéz őket a megfelelő pozícióba tekerni és a kezem nem fér be tőlük a gépházba, de még azt a kis légáramlatot is elfogják, ami amúgy a házon belül lenne.

Azon gondolkoztam estefelé, a híradó után, hogy vajon mit szólna a mi világunkhoz az az ember, aki mondjuk a hatvanas-hetvenes években népszerű jövőképeket szentnek és kötelező érvényűnek tartja. Hiszen mi volt akkor az elképzelés a jövőről? A kétezredik év környékén mindennapivá válik a holdutazás, a Naprendszert a Holdon létesített bázisokról indulva vizsgáljuk; a betegségek, járványok senkire nem lesznek veszélyesek, mert mindre lesz olcsó ellenszer; megszűnnek a háborúk, az éhezés, a szegénység; tiszta és bőséges energiaforrásokat használunk majd, amelyekkel a hangtalanul suhanó járművek is működnek...

Ehelyett meg lehet nézni, mi van. Mindennapi holdutazás? Hiszen az ehhez képest egyszerű űrutazásokkal is baj van, a NASA űrrepülőgépei nem megbízhatóak többé. Nincsenek járványok? Hiszen minden egyes nap a képünkbe mondják valahol, hogy madárinfluenza így, madárinfluenza úgy; az okosok szerint felesleges mindenféle előrejelzéseket készíteni a leendő áldozatok számáról, ennek ellenére folyton felbukkan egy-egy újabb válasz a fel nem tett kérdésre, de emellett ott van a rák és az AIDS, amivel szintén nem vagyunk partiban. Háború, éhezés, erőforrások? Hiszen ez a három rögtön megvan Irakban, csak hogy ne menjek messzire. Tiszta erőforrás lenne, viszont a nagyhatalmú országok számára az alternatív energiaforrások keresése többnyire azzal végződik, hogy valamelyik fejlődő országot a napvilágnál nyúlják le, mindenki szeme láttára. Katrina-hurrikán? Elveszik az Egyesült Államokba importált kőolaj 15%-a? Biztos az a megoldás, hogy Szaúd-Arábia többet termel ki? Ennyi erővel el lehetne kezdeni az egyenletes domborzati viszonyú országokban hegyek emelését, hogy legyen nekik a vízerőművüket mire építeni...

Meglátásom szerint az a világ nagy baja, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk felfogni, megérteni azt, hogy ha ragaszkodunk a jelenlegi berendezkedésünkhöz - lásd Magyarország lakossága valamivel több, mint tízmillió, viszont a forgalomban lévő személygépkocsik száma közel hárommillió -, és elintézzük a dolgot annyival, hogy ha drága a benzin, majd veszek drágán, azzal csak magunkat vágjuk át a palánkon, mert ennek egyszer vége lesz. És nem lehet tudni, mikor. Tételezzük fel a legrosszabbat. Mondjuk 2015-ben elfogy a kőolaj, vagy annyira drága lesz, hogy a tankoláskor nem pontokat kapunk, hanem autót. Akkor mi történik? Az autógyárak és az autóiparhoz szorosan kötődő egyéb iparágak nagyon hamar elhalnak, kivéve azokat, akik időben elkezdenek alternatív megoldások után kutatni. Ugyanez vár a közlekedési ágazatokra, szerintem senki nem fog hárommillió forintért repülővel utazgatni. Az utakon megszűnik a tolakodás és a dudálás meg a kurvaanyázás, hiszen biciklivel jobban lehet közlekedni és duda sincsen rajtuk. Még. És akkor ott leszünk, ahol a part szakad: olyan ipari ágazatok mondanak csődöt, amelyeknek az elmúlt évszázadban mindig biztos helyük volt a kőolaj révén.

De mindez így leírva is olyan elképzelhetetlen... Pedig errefelé haladunk szépen, nem is olyan lassan. És ha mindez egyszercsak eljövend, akkor egyvalaki fogja a tenyerét dörzsölni: Sanyi bácsi, aki évtizedek óta haszonállatokkal foglalkozik, a harmincéves Wartburgját pedig biomasszával hajtja. Büdös kicsit, de megy; a sok kopasz meg az ereit felvágva ücsörög a drágán vett (?) X5-ösökben. Na viszlát!

Találós kérdés következik: mi lesz szombaton? (Zsubi, te nem játszol :)

ATB - Here with me.

A reggeli elmaradt, volt helyette friss, ropogós matematika, vagyis kalkulus gyakorlat. A feliratkozott harminc ember most sem volt ott a terem előtt, sőt, a teremben sem voltak bent, ami annyira nem fájt, végre egy gyakorlat, ahol nem kell egymás szemét kikaparni a helyért és a lehetőségért. Aztán rájöttem lassan, hogy első órában matematikával foglalkozni nem is annyira rossz dolog: igazság szerint ennél sokkal rosszabb dolgok is történhetnének helyette, például az élve temetés vagy egy másfél órás, élő Balázs Pali koncert. Az utóbbi talán sokkal rosszabb.

Óra után a 24-es buszon felfigyeltem egy emberre, aki az én értékrendem szerint furcsa volt. Mert hát szakadó esőben értelmes ember nemigen vesz fel lyukacsos textilcipőt rikító kék színű zoknival, bokán felül érő nadrággal és matrózcsíkos pólóval. Nem baj, biztos őt is szereti valaki, a kinézetével együtt is lehet még rendes ember. De volt még valami furcsa rajta: derekán méretes övtáska lógott, amelyből egy apró résen át egy darabka vörös posztó kémlelte a világnak azt a szegletét, amelyet a busz ablakai határoltak be. Egy integrál felírásával kitaláltam, hogy ellenőr lesz a lelkem, aki abban a pillanatban elő is kapta a karszalagot és elkezdte csesztetni az utasokat. Méghogy rendes ember...

Délután persze alig emlékeztem minderre, pedig a kettes trolira felszállva eszembe juthatott volna. De nem jutott eszembe, mert a túloldali üléseken három, hasonlóan rosszul öltözött egyén beszélgetett. Na neeeem - gondoltam magamban (tehát nem másban gondoltam), és türelmesen figyeltem őket, hogy mikor dobják le magukról a többi utas megtévesztésére magukra öltött, talán túlságosan is jóra sikeredett egyszerű utas-jelmezt. Vagy a DKV Rt.-nél benne van a munkaköri leírásban, hogyaszondja: "...jegyellenőrök szolgálati viselete kellően hétköznapi, lehetőleg kissé elhanyagolt legyen, azaz ne utaljon a jegyellenőr magasztos foglalkozására..."? De mit fog szólni ehhez Mitnyam úr (vagy hogy hívják)?

And now for something more completely different. S@ti, itt a megrendelhető focista-jelenet:

(lépcsőn leesés hangjai)

(férj) - Mi ez a hangzavar?
(feleség) - Azt hiszem, a futballista leesett a lépcsőn.
(férj) - Gondolod?
(focimezes alak bebiceg)
(feleség) - Ó Mr. Belpit, az ön lába úgy megdagadt!
(focista) - Leestem azon a rohadt lépcsőn. Így nem tudok játszani az esti mérkőzésen.
(feleség) - Hallod ezt, drágám?
(férj) - Úgy tűnik, új embert kell rendelnünk maga helyett.
(feleség) - Hívd fel az irodát, hátha van egy cserejátékosuk!

(telefonhívás)

(férj) - Azt mondták, küldenek valakit.
(feleség) - Remélem nem lesz sokkal kevésbé értelmes, mint Mr. Belpit.
(férj) - Ebben biztos vagyok. Őt nehéz alulmúlni.
(feleség) - Akkor jó lesz a csapatunkba. Az esti mérkőzés nagyon fontos, emlékszel?
(férj) - Hogyne emlékeznék, mikor én vagyok a szövetségi kapitány!
(feleség) - És mi a neve a cserejátékosnak?
(férj) - Azt hiszem, Helmut.
(feleség) - Ez nem valami gyakori keresztnév errefelé.
(férj) - Én magam is tartok tőle, hogy furcsán fog mutatni az angol nemzeti mezben. De biztosan nagyon jó játékos, mert feláras.
(feleség) - Micsoda? Te még több pénzt fizetsz érte?
(férj) - Igen. Német játékos, úgyhogy többe került.
(feleség) - De ha olyan jó játékos, hogyhogy nem a német válogatottban játszik?
(férj) - Tudod, éppen kitaláltam erre a kérdésre a választ. De rájöttem, hogy hülyeség.
(rendőr beront)
(rendőr) - Állj, állj, állj! Alapos okom van feltételezni, hogy itt konspiráció folyik.
(férj) - Miféle konspiráció?
(rendőr) - Beépített emberünk jelentette, hogy Ön egy játékosáról el akarja hitetni, hogy brit, miközben nem brit, hanem német, de a németek azt hiszik, hogy brit, pedig nem is az.
(férj) - Kikérem magamnak! Semmi ilyet nem terveztem! Én csupán azt akartam elhitetni a németekkel, hogy a mi németünk nem az ő németük, hanem a mi britünk.
(feleség) - De hát ez ugyanaz!
(férj) - Asszony, sírba viszel!
(rendőr) - Úgy van, maradjon csöndben, csak összezavar minket! Szóval mégiscsak konspiráltak!
(férj) - Jaj, biztos úr, miért kell ebből akkora ügyet csinálni? A Zlatan Ibrahimovics sem egy echte svéd személynév!
(rendőr) - Igaza van. De tudja mit? Van nekem egy olasz unokaöcsém...

Akinek nem tetszik, annak utánajárunk!

Éppen játszott: Röyksopp - Follow my ruin.

Reggel netezhetnékem támadt, úgyhogy bekocogtam az ISzK-ba, hogy élvezzem egy hatalmas egyetemi gépterem minden előnyét:
- amíg még van gépterem,
- amíg még nem kell ezért is fizetni (az ötletet tudjátok, kinek kell köszönni...)

Szomorú lettem kicsit, mert a fórumon azt láttam, hogy a tegnap esti robbantásom még a negyedik helyen tanyázik a friss témák között, ami arra utalt, hogy a fórumnak nem ez az este volt a legforgalmasabb időszaka. Mindegy, kicsit rendszereztem a kedvenc témákat, töröltem azokat, amik jó ideje halottak - volt olyan is, amiben az utolsó üzenet 2003. januári volt... -, meg felvettem a Filmidézeteket, ahová el is helyeztem a hirtelen eszembe jutó Repülő Cirkusz-jelenetek számomra kedves sorait. Persze az aktuális legjobbat kihagytam, pótlás indul:

Kicsit felelősnek érezzük magunkat, amiért ilyen lett a nagyi. Teljesen normális volt, amíg rá nem kapott a horgolásra. Napi húsz gombolyag az adagja, és ha nem kap, agresszívvá válik és támad.

Továbbá feltétlenül el kell mondanom, hogy el vagyok keseredve a KotOR miatt. Ugyanis a Dantooine-ra átérve egyszerűen behal az egész játék. Nálam. Addig nincs gond, amíg a Jedi tanács első két próbáját teljesítem, meg összerakom a fénykardomat, de utána, amint kiérünk a szabadba... Úgy elkezd szaggatni a cucc, hogy arra nincsen szó. Lejjebb veszek mindent, már ott tartok, hogy 800*600-ban fut a dolog árnyékok, fű, speciális effektek nélkül és alacsony részletességgel, így annyira javult meg, hogy a civilektől összeszedtem egy rakás questet, meg néhány kutya-oroszlán kinézetű monsztát levertem. Aztán megint elszabadult a pokol, a karakterek elkezdtek össze-vissza ugrálni a területen, vagy éppen beragadtak olyan furcsa testhelyzetekben, hogy majdnem kihívtam hozzájuk a csontkovácsot. Játszhatatlanul szaggat. Evvan.

Éppen játszott: Green Day - Wake me up when September ends, (6x).

Triko Vinolo, Carth és Bastila csöndesen osont a Lower City-beli népszórakoztatási műintézmény felé. Triko, mint a Pazaak nevű kártyajáték újdonsült tudora és űzője, nem tudta megállni, hogy a bejáratnál tébláboló öregurat játszma nélkül hagyja. Miután felvette nyereményét, továbbindultak az ivó belseje felé, ahol a mandalori várt rájuk. Rövid szellemi csatározás után a zsoldos beajánlotta a csapatot Daviknak, aki történetesen a Taris egyetlen, a bolygóról elszökni képes hajójával rendelkezett. A kis csapat eligazítás után módszeresen végigrabolta Davik bázisát, különösen örültek az egyik megerősített ládában talált 500 kreditnek - gondolatban felajánlották az egészet a sanyarú sorsú Neptun-áldozatoknak -, majd a hangárban megkeresték az Ebon Hawkot. Sajnos Davik és Calo Nord, a hegesztőszemüveges fejvadász sérelmezte a helyzetet, ám a parti minden erejét összeszedve legyűrte ellenállásukat és éppen időben le tudott menekülni a Tarisra zúduló gyilkos bombazápor megérkezése előtt. Remélem az Undercity-ből elindult, az Ígéret földjét kereső kompánia is elérte célját. Vagy ha ők nem is, a rakghoulok biztosan.

Adatbázisrendszerek gyakorlaton majdnem sírtam. A derék, korábban már kivesézett - nem úgy! - tanerő ugyanis sikeresen magyarázott fél órát arról, hogy egy webszerveren található szöveges állomány tartalmát hogyan lehet a böngészőben látszó input mezőben elhelyezni, és hogy a három módszer közül melyiknek mik a hátrányai. Szerencsére a Logoff gombra nem jutott elég ideje...

A fórumon Kristf megkérdezte, hogy miért nincsenek hírek kirakva a Gameronline-ra szeptember elseje óta. És nagyon igaza volt. Shadownak is. Valamennyire az én saram is, úgyhogy TeX 1 - Kiadványszerkesztés laboron fű alatt kiraktam néhány hírt, de hogy nagyobb volumenű cikket mikor tudok írni, arra nem tudok válaszolni. Még azoknál a rövid híreknél is annyi nyelvi humort be lehetne építeni a szövegbe, csakhát a humor is olyan dolog, hogy vagy bejön valakinek, vagy nem.

Nálam senki sem szereti jobban a humort. Kivéve a feleségemet. Meg néhány barátját. Igazság szerint sokan szeretik jobban a humort, mint én.

Éppen játszott: Skindred Nobody.